Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
A MAGYARORSZÁGI POLGÁRI RADIKALIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1237 lux ! és nem kételkedünk benne, hogy a rövid idő múlva diadalmas szocializmus tabula rasat csinálva feudális állapotainkból egyszerre fog átvezetni bennünket a kommunista gazdálkodást folytató müveit népeknek gazdag, kulturális és szabad testvéri szövetségébe . . .Azonban —'folytatta —, úgy az élet, mint a tudomány fejleményei csakhamar megzavarták romantikus illúzióinkat . . . És a várt Zusammenbruch-nak semmi nyoma. Ellenkezőleg, a kapitalista fejlődés megújult erővel haladt előre."83 Ezen az úton vált az eddigi szocialista igényű intellektuel radikalizmus, egyre inkább csakugyan polgári radikalizmussá. Egyrészről most már maradéktalanul a kis- és középpolgárság érdekeit tartották szem előtt, másrészről viszont, minthogy már múltjuknál fogva sem riadtak vissza a munkásosztállyal való együttműködéstől — legalább is egy jelentős időszakon keresztül — képesek voltak ezeket az érdekeket minden más polgári politikai csoportnál következetesebben képviselni. Minthogy pedig a kis- és középpolgárság érdekei — a polgári demokratikus körülmények létrehozását illetően — a társadalmi haladás fő irányát jelentő szocializmus tekintetében egybeestek a munkásmozgalom érdekeivel: a polgári radikalizmus egy időre haladó szerepet töltött be. A polgárság haladó elemeinek szervezése mellett ' elsősorban abban domborodott ki a radikalizmus progresszív jellege, hogy a csoport tagjai hozzáláttak a polgári demokratikus követelmények kidolgozásához, elvekben való tisztázásához. Ennek érdekében, Magyarországon elsőnek, meglehetősen széleskörű szociográfiai kutatást indítottak, harcoltak a koalíciós és munkapárti kormányoknak a ^meglevő demokratikus jogok csonkítására irányuló törekvése ellen, fölvázolták egy egészségesebb nemzetiségi, agrár-, vám- és adópolitika alapvonalait, erőfeszítéseket tettek a helyesebb iskolapolitika, az állam és az egyház kettéválasztása stb. érdekében. Mindezzel a tevékenységükkel határozottan a polgári demokratikus átalakulás ideológiai előkészítésének az ügyét szolgálták. A polgári radikális mozgalomnak ezt az — ellentmondásai ellenére is — haladónak értékelhető szakaszát az első világháború szakította meg. A radikálisok egy időre még különböző imperialista tervek, törekvések propagálóivá is váltak. Ebből a zsibbadt állapotból az orosz februári forradalom híre rázta fel a radikális tábort. Egy rövid, békeharcos, ugyancsak pozitívan értékelhető időszak következett történetükben. Kétségkívül megállapítható módon azonban már az orosz októberi forradalom hatására megindult a polarizálódásuk, amit csak siettetett a magyar polgári forradalom, az új helyzetben felmerült számos kérdés, s végül teljessé vált felbomlásuk a Magyar Tanácsköztársaságot közvetlenül megelőző időszakban. A radikális mozgalom különböző harmadikutas próbálkozások előfutárának a szerepét is betöltötte, de egyben a magyar forradalmi értelmiség bölcsője is volt. Az utak később váltak el. Ady Endrével az élükön ehhez a táborhoz tartoztak, vagy ehhez állottak legközelebb a korszak legkiválóbb írói — s ebből a táborból került ki a magyar kommunista mozgalomnak is nem egy olyan kiváló vezetője és ideológusa, mint Varga Jenő, Bolgár Elek, Czóbel Ernő vagy Madzsar József. Ezeknek a kiváló férfiaknak az indulásához sok tekintetben a radikalizmus teremtett kedvező szellemi atmoszférát; Jásziék tevékenységének ez nem utolsó sorban említendő pozitív mozzanatai közé sorolható. Szűcs LÁSZLÓ 83 Jászi Oszkár : Tíz év. Huszadik Század. 1910. XXI. k. 1-10. 1. 4*
