Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
A MAGYARORSZÁGI POLGÁRI RADIKALIZMUS KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETÉHEZ 1231 koztak s a szociális kérdéseket szinte teljesen figyelmen kívül hagyták. Ugyanekkor a különböző szocialisztikus irányzatok csak a szociális kérdés jelentőségét ismerték el — és teljesen értetlenül szemlélték a magyar társadalom egyéb problémáit. Jásziék elképzeléseinek újszerűsége Gratz hatására tehát abban rejlett, hogy az új történelmi korszakban, ha nem is a legkövetkezetesebben, de kísérletet tettek a szociális és a nemzeti problémák összekapcsolására; ez magyarázza a magyar közvéleményre gyakorolt — erőikhez mérten viszonylag nagy — hatásukat. VII A különböző ideológiai áramlatok összeütközéséből kialakult radikális elképzelések továbbfejlődése szempontjából döntő jelentőségük volt az 1905— 1906. évi eseményeknek. A radikális csoport lényegében jól mérte fel a helyzetet a kiélezett válság kezdetén, amennyiben a demokratikus szocialisztikus, valamint a nemzeti feladatok együttes megoldását tartották kívánatosnak. A válság két legjelentősebb, legnagyobb tömegeket megmozgató politikai irányzata azonban ellentétes pólusokon jutott kifejezésre. A szociáldemokrata, illetve a függetlenségi párt vezetőinek politikája folytán nem is. közeledett ez a két irányzat, s mindenkor fennállott annak a veszélye, hogy ezeket egymás ellen fordítják. Kezdetben még úgy látszott, hogy fennáll a lehetőség a két csoport együttműködésére, amennyiben a szociáldemokrata párt egyik legfőbb követelése, az általános választójog, szerepelt az éppen választási győzelmet aratott függetlenségi párt programjában is. Az erők összefogásának szükségességét felismerő radikális csoport tagjai éppen ezért a választójog ügyében való közeledést próbálták előmozdítani. Ennek érdekében tervbevették egy olyan választójogi vitairat összeállítását, ami — ,,egy-két könnyelműen elfogadott érvet megsemmisíthetne és némi jó hangulatot is kelthetne, főleg a 48-asok között".67 Ugyanekkor nem becsülték túl a választójog jelentőségét sem, sőt képesek voltak a munkásmozgalom egésze szempontjából is felmérni és értékelni ennek a kérdésnek a jelentőségét.6 8 A gyorsan változó események azonban rövidesen erősen eltorzították az alapvető kérdésekben kialakított helyes álláspontjukat. Rövidesen kitűnt, hogy a függetlenségi pártban jelentős erők dolgoznak a választójog ellen. Ugyanekkor Kristóffy belügyminiszter — jórészt épp azzal a céllal, nehogy a szocialista s a függetlenségi erők között valamiféle közeledés jöhessen létre — tárgyalásokat kezdett a választójog Ígérete alapján a szociáldemokrata vezetőkkel. A lehetséges polgári demokratikus átalakulás erőinek polarizálódása ezzel teljessé vált. Ebben a helyzetben a radikális csoport látszólag ugyan a polgári demokratikus erők egységének alulról való megteremtésére tett kísérletet a Választó-67 Somló Bódog levele Szabó Ervinhez. 1905. ápr. 5. P. I. Arch. 507/42/14. 68 „Én nem becsülöm ugyan távolról sem annyira az általános választójog értékét, hogy mindennél fontosabbnak tartanám — írta Jászi —. Megvalósulását főként azért kívánom, mert 1. kiábrándítaná a munkásosztályt a politikai harcról táplált illusióiból, 2. ezzel hasznosabb célok felé volna ereje irányítható. A túlnyomó nagy többség szemében azonban ez a legsürgősebb feladat s igy nem lehet mást tenni, mint a megvalósulását siettetni." — Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. O. Sz. K. Kézirattár. 1905. ápr. 9.
