Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1228 SZŰCS LÁSZLÓ meg. Minthogy azonban az ipari szocializmus egymaga még erőtlen: egyesíteni kell minden rendelkezésre álló erőt, s e mellett folynia kell annak az aláaknázó munkának, melyről fent beszéltem."60 Szabó Ervin válaszát ezekre a Jászi által felvetett gondolatokra nem ismerjük, de ez nem járhatott messze attól a véleménytől, amelyet Lenin fejtett ki az orosz polgári radikábsok hasonló javaslatával kapcsolatban. Ismeretes, hogy a szocialisták és a polgári demokraták együttműködését Lenin helyesnek és szükségesnek tartotta, de csak akkor, ha a szocialisták külön tömörültek és a polgári demokraták is önálló pártot hoztak létre a maguk külön programja alapján. Jászi további levelei mindenesetre azt bizonyítják, hogy Szabó Ervin bírálata hasonló észrevételt tartalmazhatott. Ennek hatására Jászi rövidesen elismerte, hogy „egyetlen új munkásszervezet többet ér, mint egy nagy csomó polgári szociálpolitika".6 1 Az a Jászi tehát, aki nem sokkal korábban még az értelmiség vezetése alá akarta vonni a munkásosztály mozgalmát, most hangoztatta, hogy a ,, . . .szocializmusnak meg kell maradni lényegileg munkás és forradalmi mozgalomnak".6 2 De nemcsak a munkásosztály mozgalmának az értelmiség felügyelete alá vonásáról mondott le a nyilvánvalóan erős bírálat hatására, hanem egyáltalán a munkásmozgalomba való bekapcsolódás lehetőségéről is. Ennek ellenére a munkásosztály harcának az általánosításával járó feladatot, a munkásosztály elméletének a kifejtését továbbra is az értelmiség számára tartotta fenn, bár minden valószínűség szerint a szocialista érteljcniségre gondolt elsősorban. ,,A mi szerepünk — írta Szabó Ervinnek, az értelmiség szerepére utalva, és ebben az esetben saját magát is szocialista értelmiségnek tekintve — nem lehet más, mint kiépíteni azt az egész hatalmas világnézetet, mely a munkás milliókban ma még csak homályosan kavarog. Viszont vigyáznunk kell, hogy az ne laposodjék el puszta bérkérdéssé, hanem egy általános emberi mozgalom legyen, mely tudományos, erkölcsi és esztétikai perspektívájával, ha nem is tud magához vonzani minden jó és emelkedett embert, de amely mindenkiben rokonszenvet ébreszt, aki az élet kis hitványságain felülemelkedni képes. Ez a bomlasztó, erjesztő, új pszichikai készségeket kiváltó és kivájó munka a mi élet-feladatunk."6 3 Mint ezeknek a fejtegetéseknek a második részéből is kitűnik: az a Jászi, aki a társadalom valamennyi rétegében folyó, a szocializmus irányába tapogatódzó mozgalmakra és jelekre próbálta még nemrég a szocialisták figyelmét felhívni, annak most a munkásosztályon kívüli rétegeknek az ügye került egyre inkább az érdeklődése középpontjába. Erről a kiindulási pontról jutott el arra az álláspontra, hogy az értelmiség speciális feladata, hogy a nem proletár társadalmi rétegekben is felébressze és ébrentartsa a társadalmi haladás, sőt távlataiban a szociabsta végcélú haladás iránti igényt. Szabó Ervin bírálatának a hatására tehát lemondott a munkásmozgalomban való részvételről, más szóval tiszteletben tartotta most már a szocializmushoz vezető úttal kapcsolatos szindikalista elképzeléseket. Ettől függetlenül fenntartotta azt a nagy általánosságokban helyes nézetét, hogy a nem proletár társadalmi rétegekben is folynia kell az átalakulásnak. Hosszú ideig — legalábbis 1908-ig — vallotta Jászi, hogy a polgárság köreiben végzett haladó szellemű szervező, nevelő munka is szocialista feladat. „Szóval — írta ekkor még Szabó 00 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1907. febr. 6. P. I. Arch. 507/33/a/27. Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1906. ápr. 27. P. I. Arch. 507/33/b/34. 62 Uo. 63 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1905. ápr. 27. P. I. Arch. 507/33/b/34.
