Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1224 SZŰCS LÁSZLÓ kratikus tartalmának megfelelően Jászi programja végeredményben a polgárság radikális álláspontjának megformulázásálioz szolgált alapul és semmiképpen sem a magyarországi szocialista politika megreformálásához. Abban, hogy Jászi programtervezete, bár a szocialista mozgalom megújításának, felfrissítésének igényéből fakadt, mégis polgári demokratikus keretek között maradt csupán, jelentős része volt Szabó Ervinnek. Ugyanis ha Jászi a nemzeti és a szocialista gondolat összekapcsolásának nagy jelentőségét felismerve, le is írta azt, hogy a szocialista párt átszervezését meg akarja kísérelni „Ervinnel, vagy Ervin nélkül, vagy Ervin ellen is,"4 8 mégis szinte teljesen Szabó Ervin véleményétől tette függővé további ilyen irányú tevékenységét. Erről a szoros együttműködésről Jászinak csaknem minden e tárgyban keletkezett levele tanúskodik. „Soha édes jó Ervinem, nem vágytam még úgy utánad, mint ezekben a napokban — írta Szabó Ervinnek az elgondolásait ismertető első levele bevezetőjében. — . . .Nemcsak azért volt rád szükségem, mert tanácsod nekem minden fontos dologban nélkülözhetetlen — folytatta,— hanem azért is, mert az eszme néhány igen hevesen erjesztő bacillusát éppen tőled kaptam, mint már annyi más dologban."4 9 Levelét azzal fejezte be, hogy kérte Szabó Ervin tanácsát, észrevételét: „A dolog csak úgy sikerülhetne teljesen, ha Te is felemelnéd a kezed — írta. — Te volnál a hivatott arra, hogy a szocializmust az új Magyarország úttörőinek ideológiájával összekapcsoljad." Jászi és Szabó közös útkeresése félreérthetetlenül kitűnik ezekből a megjegyzésekből. Kitűnik az is, hogy Jászi előtt roppant tekintélye volt a marxizmusnak, a marxista Szabónak — és hogy ebben az összeműködésben az irányító szerep Szabóra várt. Буеп módon ő képes lett volna arra, hogy Jászi és a radikális értelmiség kétségkívül kiváló kvalitásait a forradalmi szocializmus felé irányítsa. Szabó Ervin véleménye és tanácsa nem is maradt el. Ez a vélemény azonban — Jászi védekező leveleinek tanúsága szerint — bírálat formájában jutott kifejezésre. Elsősorban az értelmiség társadalmi szerepének túlzott hangsúlyozását bírálta, valamint a szociáldemokrata pártnak a polgári pártokkal való együttműködését, a Jászi által tervezett tudatosan kompromisszumos politikát ellenezte. Nem értett egyet a nemzeti kérdés előtérbe helyezésével sem — és általában helytelenítette az új párt-alapítási tervet is. Bírálata azonban jórészt észrevehet oleg a Jászi által már eleve elvetett centrista marxista illetve szindikalista tételekből sarjadt ki, éppen ezért ez a bírálat Jászi és a vele egy nézeten levő radikális értelmiségi csoport esetében nem egészen a kívánt hatást érte el. У Jászi álláspont ja rövidesen mégis módosult bizonyos fokig, s ebben jelen' tős szerepet játszott az a körülmény, hogy 1905 elején hosszabb időt töltött tanulmányi célzattal Franciaországban. Mindjárt Párizsba érkezése utáni első leveleiben arról számolt be, hogy tapasztalatai egyre inkább a forradalmár álláspont felé viszik. „Már három revolutionist a meetingen is voltam. A tegnapi hatalmas volt. France beszéde magával ragadott — írta többek között. — 48 Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. 0. Sz. K. Kézirattár. 1904. okt. 19. 49 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1904. okt. 16. PrI. Arch. 507/33/a/15í
