Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
A MAGYARORSZÁGI ROI.GÁRI RADIKALIZMUS КIAI AKUI.ÁSÁNA К TÖRTÉNETÉHEZ 1219 Ez a kettősség, tehát egyrészről a szocializmus felé törő erők bizonyos felismerése, másrészt pedig polgári mivolta s egy sor revizionista konvenció határozta meg Jászi programját. Ebben a kettősségben azonban az utóbbi hatások bizonyultak erősebbnek. Bár, ha a szocialista mozgalom szempontjából vizsgáljuk a kérdést, nem szolgálhat mentségül, de magyarázza Jászi elcsúszását az a körülmény, hogy az egész szociáldemokráciát áthatotta ebben az időben az a vélemény, mely szerint a szocializmus csak a távoli jövőben, hosszas előkészítő munka után, fokozatosan, a munkásosztály anyagi és kulturális megerősödése, politikai iskolázódása útján valósulhat meg. A fejletlenebb országok szocialista köreiben — így Magyarországon is — mindehhez még az a káros, passzivitásra kényszerítő nézet járult, hogy a nyugati államok jelen története a többi állam jövője lesz. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a szociáldemokrácia nem helyezett súlyt a szocializmusért vívott harc nemzeti feltételeinek vizsgálatára. Ezektől, a progresszív körökben igen erősen élő nézetektől nem tudott Jászi sem emancipálódni — ha meg is sejtett valamit a történelem logikájából. Másrészt viszont méltányos leszögezni, hogy polgári ideológus létére ez a felismerés és az ebből folyó következtetések értékesítésére való kísérlettétel is nagy teljesítmény volt részéről. Ilyen módon nem a magyarországi valóságos helyzetet elemezve, a munkásmozgalom elé került összetett, bonyolult forradalmi feladatok világos felvázolására törekedett programjában, hanem a szocializmusba való fokozatos belenövés elméletéből kiindulva, egy taktikázó munkáspolitika alapjait próbálta megadni. Ennek a hosszú távon folyó, taktikázó, „okos" kompromisszumokra hajló munkáspolitikának lett volna a feladata, elképzelése szerint , hogy a magyar társadalom nagy többségét megnyerje a szocializmus ügyének. Kitűzte tehát célként a társadalom különböző rétegeinek a szocializmus számára való meghódítását, de ezt a célt nem forradalmi cselekvésre mozgósító programmal, hanem óvatos taktikázással kívánta elérni. Ennek megfelelően tulajdonképpen nem is akart a szociáldemokrata párt addigi programjától lényegesen eltérő új programot kidolgozni. Mint Szabó Ervinnek írta: ,, . . -hogy magyar szocializmus legyen, ahhoz új programmés új emberek szükségesek. Főleg új emberek, mert a programra lényegében a régi, csak a taktika fog változni."35 A magukat ortodox marxistának valló magyar szociáldemokrata vezetők programjával tehát lényegében egyetértett a revizionista hatások alatt álló polgári ideológus Jászi, csak azzal a gyakorlattal nem volt megelégedve, amit ennek a programnak a jegyében csináltak ezek a vezetők. Sürgette ezért a párt vezetőségének kicserélését, méghozzá olyan módon, hogy minél több értelmiségi kerüljön a mozgalom élére. „Csak intellektuális és moráHs teljes értékek emelhetik fel a mozgalmat nálunk is, mint nyugaton — írta; — . . .minél több nemes és kiművelt intellektuel fegyvertársra van szükség s nélkülök harcunk eredménytelen marád."36 Az értelmiségnek a munkásmozgalom élére való állítása, mint követelmény, kapcsolatban állt azzal a Jászihoz is eljutott reformista állásponttal, mely szerint a szociabsta átalakulás a munkásosztály kulturális színvonalának emelkedésével párhuzamosan, fokozatosan fog végbemenni. Az értelmiségnek a munkásmozgalmon belüli vezető szerepétől várta tehát a proletariátus kulturális felemelkedését — és ezen keresztül a szocializmushoz való közelebb jutást. Abban, hogy a tervezett új párttal kapcsolatos elképzelé-36 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1904. okt. 23. P. I. Arch. 607/33/a/16. 36 Uo. 3 Századok
