Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1216 SZŰCS LÁSZLÓ vitette Marx tanait, másrészt pedig a társadalom fejlődésének újabb tényeire hivatkozva, kiforgatta és félremagyarázta leglényegesebb megállapításait. A radikális értelmiségnek ez a része, amely a szocializmus felé tájékozódott , ez utóbbi irányzathoz, tehát a revizionizmushoz közeledett. Könnyű megállapítani, hogy ez a választásuk polgári mivoltukból következett — azonban erre az időre már a tulajdonképpeni marxizmus is dogmává merevedett a magyarországi szociáldemokrata vezetők kezén, s tulajdonképpen a revizionizmushoz hasonló viszonyba került a burzsoáziával. Polgári voltukon túl, a két irányzat közötti választásukban szerepet játszott az a körülmény, hogy a dogmatikus marxizmus lényegében szemet hunyt a társadalom fejlődésének azon újabb tényei előtt, amelyeket az imperialista korszak hozott magával, tehát éppen azon tényeket hagyta figyelmen kívül, amelyek — többek között — Jásziékat a marxizmus felé vitték. Mint fiatal, útkereső értelmiségiek számára egyébként minden dogma, a forradalmi elmélet dogmatikus elfajulása pedig különösen ellenszenves volt. Az ilyen tünetekkel hadakozó, sőt az új fejleményekhez való igazodást hangsúlyozó revizionizmus tehát feltétlenül közelebb állott hozzájuk. Ugyancsak a revizionizmus felé vitte ezt a csoportot annak a felismerése, hogy ,,a revizionizmus és az orthodoxia (értsd dogmatizmus — Sz. L.) harca egy eredendő bűnben laborál: az őszinteség hiányában. Vagy hisz valaki az összeroskadás és forradalom lehetőségében vagy nem."25 A két tábor lényeges kérdésekben azonos magatartásának felismerésére utalt Jászi a történelmi materializmus állambölcseletéről írott könyvében is.2 6 Minden esetre jobban megnyerte a radikális értelmiség rokonszenvét a nyíltan alkalmazkodó irányzat, mint az „őszinteség hiányában" szenvedő dogmatikus marxizmus. Ezeken kívül pedig azért is találták elfogadhatóbbnak a revizionizmust, mert hiszen a pozitivista szociológiájuk irányából is jobban megközelíthették — mint ahogyan a revizionista teoretikusok is előszeretettel „egészítették" ki a marxizmust különböző polgári szociológusok elgondolásaival. Jászinak „A történelmi materializmus állambölcselete" című könyve kiváló példája annak, hogyan jutott el ez az értelmiség a pozitivista szociológia egyes elemeitől, Marx és Engels bírálatán keresztül Bernstein tételeinek igenléséig. A revizionizmus felé fordította a radikális értelmiségi figyelmét — az általuk is tekintélynek elismert — Marxnak az a véleménye is, hogy a fejlett nyugati kapitalista országokban fog győzedelmeskedni a szocializmus és ez egyben az egész világon is eldönti a kapitalizmus sorsát. A radikális értelmiség — amely egyébként már korábban is a nyugat-európai állapotokban látta Magyarország jövőjét — tehát a Nyugat felé fordult, és e tekint et ben is onnan akart tanulni; ott pedig éppen ezekben az években tört előre egyre határozottabban a revizionizmus. Érdeklődésüknek a revizionizmus irányába való terelődését segítette elő az a körülmény is, hogy az a Szabó Ervin, aki mint marxista elsősorban hatott rájuk, ebben az időben már egyre kevésbé volt következetes marxista, s így nem tarthatta vissza őket hatásosan a revizionista torzításoktól. 1903-tól, tehát éppen azon időtől kezdve, hogy Jászaiékkal való kapcsolata szorosabbá vált, mint levelezéséből kitűnik, mindinkább a szindikalista mozgalom és irodalom foglalta le figyelmét . Ezen túl pedig, ha Szabó Ervin hatott a radikális értelmiségre, ugyanakkor a Jásziék által képviselt pozitivizmus hatásai is 25 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1904. nov. 2. P. I. Arch. 507/33/a/17. 26 Jósai Oszkár: A történelmi materializmus állambölcselete. Bpest. 1906. (П. kiad.) 123. 1.
