Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1214 SZŰCS LÁSZLÓ mint a bevezetőben szintén megjegyezte, a Pikier által járt úton megközelített történelmi materializmus szempontjai szerint történt ez az átdolgozás. Jászinak a „Történelmi materializmus állambölcselete" címen megjelent tanulmánya pedig már témaválasztásában is az új elmélet felé tájékozódását juttatta kifejezésre — annak ellenére, hogy témáját végeredményben a pozitivizmus keretei között maradva tárgyalta. Pozitívuma mégis ennek a könyvnek az, hogy ha pozitivista kiindulási pontja folytán nem is mentes a marxizmus eltorzított értelmezésétől, és ha a marxizmus álláspontját részben Masaryk nem éppen hiteles tolmácsolása alapján is vizsgálja, lényegében szakít azzal a szokásos polgári módszerrel, amely egy önkényesen megkonstruált, hamis marxizmussal állítja szembe saját érveit. Jászi, Marxnak és Engelsnek a tárgyra vonatkozó — és akkor ismert, illetőleg hozzáférhető — leglényegesebb megállapításainak túlnyomó részét idézte, és ha részben helytelen megállapításokat is tett ezek alapján, mégis a marxista irodalomban való nagyfokú jártasságáról tett tanúságot. Mindez azonban nem mutatna mást, mint hogy a „kor divatjának" megfelelően Jásziban is élt egy bizonyos intellektuális érdeklődés a marxizmus iránt. Jászi esetében azonban másról és többről volt szó. Nem egy 1903 —1904-ben kelt levelében utalt arra, hogy milyen nagy igénye és szüksége van a tudományos munka mellett a tömegek között végzett felvilágosító, szervező munkára, más szóval a politikai életben való intenzív részvételre. Ez az igénye a társadalom bajain való segíteniakarásból fakadt, mint erről egyik levele is tanúskodik: ,,A nyomor és a butaság látványa még mindig felráz idegzetem legmélyéig s ilyenkor érzem: Hiába itt harcolni is kell, elmélkedni nem elég ... ha belepusztulok is."19 Ehhez, a minden indulatával gyűlölt, magyarországi elmaradottság elleni harcához keresett iránytűt a marxizmusban és szövetségest a szociáldemokráciában. Jászi számára a marxizmus és a szocializmus így nem jelenthette pusztán csak a „társaság" divat jához való igazodást. Munkáiban és tanulmányaiban tehát, ha nem is jutott el a marxizmus álláspont jához, ezek a munkái sokkal inkább tanúskodnak a különböző ideológiai hatásokkal és a társadalom tényeivel őszintén viaskodó ember válságáról, mint a burzsoázia egyik képviselőjének ideológiai taktikázásáról. Ilyen módon, ha Jászi nem is vált sohasem marxistává és még szociáldemokrata párttag sem lett, a társadalmi és különösen a magyarországi problémák megoldásának szenvedélyes keresése Szabó Ervinnel való barátságának és a munkásmozgalomhoz fűződő kapcsolatának alapjává válhatott. Hasonló, bár távolról sem olyan erős hatással volt a marxizmus — és Szabó Ervin — Somló Bódogra is. A Jászira vonatkozó megállapítások az ő esetében már nem állják meg maradéktalanul a helyüket. Talán éppen azért, mert a társadalmi mozgalmaktól egyre inkább elvonult, pusztán csak tudományos munkájának igyekezett élni — és így tulajdonképpen Jászival ellentétes irányba indult el. Mindenesetre az kétségtelen, hogy ő is próbált közelebb kerülni a marxizmushoz: „Felszólalásodat igen sok tanulsággal olvastam — írta Szabó Ervinnek, a T. T.-ben tartott előadásával kapcsolatban. — Már régebben is erősen éreztem szükségét, hogy a történelmi materializmust közvetlenebbül ós behatóbban ismerjem meg, s ez az óhaj most még fokozódott."20 „Állami beavatkozás és individualizmus" című munkája és más dolgozatai is 19 Jászi Oszkár levele Szabó Ervinhez. 1906. nov. 30. Párttörténeti Intézet (a továbbiakban P. I.) Arch. 507/33/b/41. 20 Somló Bódog levele Szabó Ervinhez. 1903. ápr. 16. P. I. Arch. 507/42/5.
