Századok – 1963
Tanulmányok - Szűcs László: A magyarországi polgári radikalizmus kialakulásának történetéhez 1205
1210 SZŰCS LÁSZLÓ nem egyszer a szocialista jövő igenlését tartalmazták. Ezek hatására került Méray egy időre Jászi és a fiatal radikális értelmiség érdeklődésének előterébe. A pozitivista szociológia tehát minden tekintetben határozottan rányomta bélyegét a fiatal, radikalizmusra hajló értelmiség ideológiai arculatára. A pozitivizmusnak ez a kezdetben erős, minden más ideológiai áramlatot háttérbe szorító hatása lényegében jól tükrözte ennek az értelmiségnek a polgári voltát és tulajdonképpen ennek a határozottan burzsoá szociológiának a jegyében valósulhatott meg az a részleges tudományos egységfront, amely a Huszadik Század és a Társadalomtudományi Társaság körül kezdetben kialakult . A radikális értelmiség azonban már meglehetősen korán, tudományos tevékenységének kezdetén, hangot adott a pozitivizmus iránti bizonyos bírálatnak is. így Jászi már 1901-ben „A szerves társadalomelmélet" címen megjelent cikkében kifejtette az organikus elmélet eredményessége iránti bizalmatlanságát: „Nincs a szociológiának egyetlen olyan törvénye sem, mely a szerves elméletnek köszönhetné keletkezését — írta. — Ellenkezőleg, ha az egyén és a társadalom közötti hasonlóságok keresésével megelégedtünk volna, nem ismernők sem a vallások eredetének okait, sem a családi viszonyok és a gazdasági alakzatok közötti kapcsolatot . . .", ,, . . .egy szóval semmit sem abból, ami a sociologia tisztje és célja: a társadalmi törvényszerűségek megismerése."7 Cikkében végül is leszögezte azt a véleményét , hogy az organikus iskola egy teljesen meddő irányzata a szociológiának. Hasonló véleményen volt Jászi az organikus iskola Méray által képviselt irányzatáról is, annak ellenére, hogy el volt ragadtatva Méray eredményeitől. Jászi azonban nemcsak az organikus elmélet csődjét vette észre, hanem általában a spenceri szociológia tévedései sem kerülték el figyelmét, ennek kifejezetten is hangot adott többek között a „Művészet és erkölcs" című tanulmányának előszavában.8 Hasonlóképp észrevette annak a szociológiai irányzatnak — a pikleri iskolának — a hibáit is, amelyhez tulajdonképpen ő maga is tartozott. Már 1900-ban,9 majd a későbbiekben több, Somlóhoz írott levelében is hangot adott Pikier és módszere iránti bizalmatlanságának. Jászinak a mestere elleni nyílt lázadására azonban csak jóval később, 1905-ben került sor, amikor több cikkében (A szociológia módszerei; Két szociológiai évkönyv10 ) kifejtette azt a nézetét — Pikier felé irányozva szavait —, hogy a szociológiának nem lehet az introspekció a módszere. Ezzel szemben hangsúlyozta, hogy a társadalomtudománynak a társadalom jelenségeit, tényeit kell megfigyelnie, és ezeket a tényeket mérlegelve, ezekre támaszkodva kell a társadalom törvényszerűségeit megállapítania. Jászi cikkei vitát provokáltak; ezzel a Pikier -rel folytatott vitájával kapcsolatban írta Jászi egyik levelében Somlónak: ,,Vetted-e észre, hogy a Mester teljesen a Tegze-féle abszolút idealizmus álláspontjára jutott: nincs külvilág, csak az ő becses énjük Î"11 Jászi tehát a pszichológiai irányzat tévedéseinek meglehetősen a lényegére tapintva tette meg bíráló észrevételeit Piklerrel szemben. A pozitivizmussal szembeni fenntartásait azonban nemcsak Jászi fejtette ki. Hasonló véleményre engednek következtetni Vámbéry Rusztemnek 7 Budapesti Szemle, 1901. dee. 409. 1. 8 Uo. 9 Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. Országos Széchényi Könyvtár (a továbbiakban O.Sz.K.) kézirattár. 1900. VI. 17. Huszadik Század, 1905. XI. 325, 533. 1. и Jászi Oszkár levele Somló Bódoghoz. O.Sz.K. kézirattár. 1905. VII. 22.
