Századok – 1963
Közlemények - Tardy Lajos: A tokaji Orosz Borvásárló Bizottság első két évtizede (1733–1753) 107
TARDY LAJOS a tokaji provisort, hogy Visnyevszkij a kamarabirtokot képező Tim ír possessioban egy állítólag szabad telket akar magszerezni özv. Goóghnétól; a kam irai adminisztrációnak azonban egyáltalán nincs tudomása arról, hogy a szóbanforgó földdarab mantes volna a földesúri joghatóság alól.120 A vásárolt vagy termelt borokat vagy az ifjú Visnyevszkij vitte ki Oroszországba, vagy pedig — és ez volt a gyakoribb — kabinet-kurír érkezett Pétervárról, aki a szállítmány nagyságához és a mindenkori biztonsági viszonyokhoz képest a begyakorlott tokaji orosz garnizonból kapott fedezet mellett juttatta rendeltetési helyére a borokat.12 1 A borszállítmányok igen sűrűn követték egymást. A megérkezett szállítmányok felhasználásáról az udvari gazdasági hivatal intézkedik, nem ritkán a [cárnő személyes, részletes utasítása alapján. így pl. 1746. augusztus 18-án a cárnő elrendeli, hogy a Tokajból érkezett, Meyer Iván udvari kurír által hozott és a péterhofi Marly-kastély pincéjében tárolt 34 antal aszúból és három hordó borból két antalt a cárnő személyes szükségletére, három antalt egyéb szükségletekre palackokba kell lefejteni, egyben intézkedik a többi bor tárolása iránt, szigorúan tilalmazva az illetéktelen felhasználást.122 1747 júniusában Lancsinszkij, a bécsi orosz követ a cárnő megbízásából kéréssel fordul Mária Teréziához: engedje meg, hogy Visnyevszkij Tokajból 30 antal aszúbort vámmentesen küldhessen ki az orosz udvar szükségletére. A hozzájárulást megkapta, ós Meyer Iván a borokat rendben leszállította.123 Különösen sokat ígér az 1748-as hegyaljai termés. Visnyevszkij bizakodó jelentésére a cárnő a következőket válaszolja12 4 : „Vezérőrnagy úr! Ön azt írja, hogy ezévben a borok olyanok lesznek, mint aminők az 1719-es és 1727-es évjáratúak voltak, amennyiben az időjárás kedvezőtlenre nem fordul — azonban önnek nincsen pénze a vásárláshoz. Ezért megparancsoltuk Lancsinszkijnak, bécsi követünknek, hogy küldjön önnek 6.000 cservonyecet. Önnek pedig megparancsoljuk, hogy az 1745. évi ukáz értelmében a legjobb borokat vásárolja meg; a kevésbé jó, olcsó asztali borok megvételétől azonban tekintsen el. Ha aszúszemünk termett, azt küldje el; a közönséges borokat pedig ott helyben adja el. És ha ön mindezt •elintézte, kívánjuk, hogy Moszkvában jó egészségben viszontlássuk. 1748. november 4., Szentpétervár Erzsébet s. k." Ez a szüret valóban nagyon jól sikerült: 1748 végén a komisszárius húsz hordó kitűnő óbort, tíz antal aszút, két hordó máslást ós 22 hordó asztali bort gyűjtött össze a cárnőnek.12 5 De 1749. április 17-én, amikor Zsolobov Nyikoláj udvari kurír megérkezett a Hegyaljára a borokért, az öreg Visnyevszkij már nem élt. 1749. január 27-én Tokajban meghalt12 6 és ezzel új, küzdelmes korszak kezdődik a tokaji Orosz Bizottság működésében. A magyar kormányszékek és Zemplén vármegye eddig sem nézték jó szemmel a Bizottság működését, de a bécsi udvarnak mindennél fontosabb volt, hogy az örökösödési háború alatt Oroszország jóindulatát fenntartsa, sőt fokozza, és ezért nem engedte meg, hogy lényeges akadályokat gördítsenek a tokaji Orosz Bizottság működése elé.127 Az örökösödési háború azonban az aacheni béliével 1748-ban véget ért, és bár Oroszország barátságának megőrzése továbbra is lényeges volt — hiszen Mária Terézia Szilézia visszaszerzéséhez Franciaország ós Oroszország szövetségét kereste —, mégis a béke 12 ° o. L., Kam. lt., szepesi kam., Minutae, 1718. jan. 19, lit. „T". 121 Keppen : i. m. 47. 1. 182 ЦГИАП ф. 465. ол. 1, д. 71. 1746-ban Visnyevszkij '274 antal bort szállított le a pétervári udvar számára (Keppen. : i. m. 46. 1.). 123 .Russzkij Vesztnyik id. h.. 213. I. "'Russzkij Arliiv id. h., 280. 1. 125 Ugyanekkor a bácsi udvar részére 58 % antal aszút készített a tokaji uradalom; az előző évben mindössze 9 antallal termett. 1748-ban „asszú nem került eladásra; azt — mint mondám — a királyi udvarnak tartogatták "(Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1897. évf. 373.1.). Az uradalom tokaji össz-bortermelése ebben a jó évben 292 hordó volt (uo.); érdemes e számot összevetni a Visnyevszkij által kiszállított mennyiséggel. 12a 0. L., Canc. oszt., Őrig. refer., 1749: 72 és Russzkij Vesztnyik id. h. 213. I. 131 Addig mindössze két jelentéktelen incidens zajlott le; az első felett Zemplén megye 1746. jan. 27-i nemesi megycgyülése napirendre tért (Kazinczy-lt., proth. 38, p. 156). A másik a vármegye területén toborzó katonaságnak nyújtandó, a Helytartótanács által elrendelt segítségnyújtással volt kapcsolatos. Zemplén megye 1747. júl. 13-i nem3si megyegyfílőse felterjesztésében azt írja a Helytartótanácsnak, hogy egy bizonyos orosz tábornok, aki már csaknem két esztendeje lakik Tokajban, ez idő alatt „massanter quasi" tart szolgálatában férfiakat. A szolgálatában álló férfiakat „jam cum vinis, jam cum aliis sub praetextibus" Moszkvába küldözi „inde vix aliquo redeunte"; s akik ott maradnak, azok helyére másokat fogad fel. Mindez a toborzás nagy kárára történik. Általában annyi férfi áll szolgálatában, hogy „in copia" tartott lovai mindegyike mellé jusson egy-egy lovász: mindezen felül — császárnője nevében — nemcsak borokat, hanem szőlőket is összevásárol. Mindez nem csupán a verbuválásra káros. A vármegye felteszi a kérdést: mi a teendő ebben az ügyben s vajon nem kellene-e vizsgálatot indítani a tényállás felderítésére. A helytartótanács „ad Statum notitiae" mindezt felterjeszti a királynőhöz. Semmi intézkedés nem történt.
