Századok – 1963

Tanulmányok - H. Balázs Éva: A magyar jozefinisták külföldi kapcsolataihoz 1187

1198 H. BAJ.ÀZS ÉVA sokkal. Ezt nem is teszi, holott a konkskripcióra szinte teljes anyaga van, és nem foglalkozik az erdélyi román parasztfelkeléssel sem."3

2 A „fordulat évétől", 1785-től kezdve ugyanis II. József szisztémájával szemben Schicker egyre bírálóbb hangot használ, illetőleg helyt ad olyan leveleknek, amelyek a rendszert elítélik. A német nyelvrendelet, Magyarország kerületi beosztása, maj

d az áj a

ílóm^bmt- bevezetését célzó konskripciók és országos felmérések ismertetése mindig azzal az intelemmel párosul, hogy a reformokat alkotmányos kormányzati elvek alapján kellene megoldani. Schlözer, aki Oroszországban a felvilágosult abszolutizmus híve lett, s akit ebben a meggyőződésében Porosz Frigyes rendszere csak megerősített, mindinkább szembefordult II. Józseffel, annak „despotikus" módszerei miatt. Ha a 80-as évek elején a tolerancia, a cenzúra ügye állt érdeklődése előterében, most figyelme más irányba fordult. Némi késéssel helyt ad olyan 1785-ből keltezett hírnek (1788-ban St. A. 47:37), hogy a német nyelvrendelet következtében a nagytehetségű Skerlecz Miklós báró kénytelen volt lemondani hivataláról. Ez a hír s több, a 80-as évek végén beküldött, kifejezetten a Helytartótanácsból datált anyag (Ex Consilio) minden valószínűség szerint Podmaniczky Józseftől származik. Ilyen 1789-ben (St. A. 52:52) annak fejtegetése, hogy Magyarországon nincs Nemzeti Bank, tehát a Credit Fond v. latinul fundus publicus egyedül a harmincad, illetőleg sójövedelmeket jelenti. Ugyanakkor közli Zichy országbírónak a megyékhez intézett körlevelét a protestáns alapítványi összegek tárgyában. Az 1788-as évfolyamban (St. A. 47:40, 48:45, 46, 47) „Von und aus Ungarn" címmel publikál Schlözer anyagot, hírlapi kivonatokat csak úgy, mint volt diákjának Ráth Mátyásnak a cikkét, a magyar nyelv kiirtásának veszélyéről, továbbá újdonságokat a protestáns iskolák helyzetéről. A francia fejleményeket örömmel üdvözli, s támogatja a magyar rendek követelését az országgyűlés összehívására. Mert Schlözer ugyan a felvilágosult abszolutizmus híve, amíg az a „közjót" előmozdítja (pl. helyeselte II. József akcióját, amikor a Scheide torkolatát megnyittatja, mert ettől Antwerpen fellendülését várta; St. A. 37:5), de amikor a belgiumi és magyarországi rendi ellenállás erősödik, az oppozíció pártjára áll (St. A. 45:4, 8; 47:37). Sőt még biztatja is az oppozíciót. Nem értelmezhetjük másképpen azt a Horatiusidézetet, amelyet — a kor divatja szerint —- tanítványának, Teleki Lászlónak az emlékkönyvébe ír.33

Akkor még úgy gondolja, hogy a nemesség é.s polgárság 32

Lőcse (Levoöa) Gazdasági Levéltár, Horváth-Stánsith család levéltára, No. 211/1. 1785. márc. 20. Berzeviczy Gergely Horváth Imréhez. A levél így folytatódik: „Aeceperat nonulla commilito meus Baro Podmaniczky, quae tarnen mecum non communicaverat, a Barone Gabriele Pronav sibi concredita. Existimo ea, quae forsan secundum relationem dementis Domini Rectoris Podkoniczky mihi destinata erant." Másutt így ír Berzeviczy: „Consiliarius Scloezer iritimata in re conscriptionis emanata acceperat et mecum cummunicaverat, antequam littera spectabilis Domini Fratris advenisset. In proximo tomulo illa publici iuris faciet, cui rescriptum comitatus Trenchiniensis adjunget. Scripta eius Augustus legit et multum judicio eius fidit." Uo. Correspondentia Nr. 202/2. Göttinga, 1785. jan. 15. 33

Quidquid délirant reges, plectimtur Achivi. Göttinga, 17B6. szept. 14-ón: Nagyon más hang ez, mint Heyne professzoré, ez Seneca idézetet ír az emlékkönyvbe: Id agamus, ut meliorem vitám sequamur, quam vulgus, non ctontrariam. Göttinga, 1780. szept. 13. MTA Kézirattára. Tört. Napló 8° 5. sz. Hasonló hangot üt meg gyermekek számára írt egyetemes történetében. (A felvilágosodás egyik tudatos törekvése a munkát a legifjabb nemzedéknél elkezdeni.) Schlözer egyetlen magyarra fordított