Századok – 1963
Tanulmányok - H. Balázs Éva: A magyar jozefinisták külföldi kapcsolataihoz 1187
A M AC! VAK JOZEFINISTÁK KÜLFÖLDI KAPCSOLATAIHOZ 1189 kozott hallgatója van akkor, amikor Schlözernek 3005 . S híre, tekintélye csak növekszik, amikor érdeklődési körét tovább terjesztve megindítja folyóiratát. Már tanítási módszere is szuggesztív volt: mindenben próblémát keresett, kérdéseket vetett fel, nem merev tudásanyagot közvetített, a jelenségeket összefüggésükben vizsgálta, a múltban a jelen magyarázatát, a jelenben a múlt következményét látta és láttatta. Szélesedő levelezői köre, a különböző országokból hozzá befutó adatok, anyagok oktatói munkájában s a publicisztikában egyaránt termékenyítőnek bizonyultak. Folyóirata 1775-ben indult, a szerény „Versuch zu einem Briefwechsel meist politischen und statistischen Inhalts" címmel. 1776-tól 1782-ig a „kísérlet" kitétel nélkül jelenik meg hasonló címmel, ettől fogva egészen 1793-ig, — amikor a francia forradalom okozta pániknak áldozatul esik — „Statsanzeigen" áll a fedőlapján." E. Winter csak igen röviden utal Schlözer publicisztikai tevékenységére, de hangsúlyozza, hogy folyóiratában állandóan közölt orosz híranyagokat, az ottani tudományos eredményekről, a népesség számadatairól, kulturális helyzetéről, általában az ország történetéről és az orosz nyelvről. Nevezetes vállalkozása volt, amikor leánya és munkatársa, a göttingai egyetem első női doktora segítségével megírta az orosz.pénz-és bányatörténetet, majd a századforduló után jelent meg 5 kötetben az ún. Nestor^krónika kiadása, Sándor cár ezért őt, a német polgárt, orosz nemesi címmel tüntette ki, — ezt a címet Schlözer büszkén viselte, s nyilván ő maga szorgalmazta, hogy egyik fia Oroszországba menjen, ahol Moszkvában államtanácsosi rangban, az államtudomány professzoraként működött. E. Winter, mint említettük, kifejezetten és kizárólag Schlözer orosz kapcsolataival foglalkozik munkáiban. Ez a leszűkített tematika is nagyon hasznos mind a német, mind a szovjet történetírás számára, és indítást adhat a magyar történészeknek, Schlözer magyarországi hatásának közvetlen és közvetett kapcsolatainak gondosabb vizsgálatára. Több évtizedes csend után német, szlovák, lengyel történészek Sehlôzer-kutatâçaùjra megindult, ésmagvar viszonylatban sem hiányoznak biztató kezdetek.7 Attól azonban^ még messze vagyunk, hogy felmértük volna a XVIII. század vége és a századforduló idején Schlözer és Magyarország viszonyát. 5 F. Fürst : A. L. von Schlözer, ein deutscher Aufklärer im 18. Jahrhundert. Heidelberg, 1928. 49. 1. 6 A lap 4000-es példányszáma az akkori viszonyok között igen magas. J. Kirchner : Die Grundlagen des deutschen Zeitschriftenwesens mit einer Gesamtbibliographie der deutschen Zeitschriften bis zum Jahre 1790. Bd. I. Leipzig, 1928. 40. 1. 7 A német marxista történészek közül G. Schilfert, a „Lomonosov-Schlözer-Pallas" kötetben „Schlözer als Historiker des Fortsehritts" c. tanulmányával és ugyanő „Studien über die deutsche Geschichtswissenschaft" Bd. I. 81 — 92. 1. „A. L. Schlözer" című cikkével vet fel új szempont okát. A Lomonscov, Schlözer, Pallas с. idézett kötetből J. Tibensky cikkén kívül meg kell említeni E. Donnert : Schlözer und die baltischen Völker; L. Kurdybacha : Die wissenschaftliche Zusammenarbeit Schlözers mit Polen és H. Lemke : Schlözers Kritik an der polnischen Verfassung vom 3. 5. 1791 c. tanulmányait. A magyar történészek közül ki kell emelni MályuszE. : Sándor Lipót főherceg nádor iratai. Bpest. 192(1 c. művét, mely hangsúlyozza, hogy a józsefi szisztéma révén „fontos állásokba jutott protestánsok rendszerint jól iskolázott, művelt emberek, kik külföldön jártak, nemet egyetemeken, főleg Sehlözernél Göttingában tanultak . . ." Benda K. : A magyar jakobinusok iratai L II. Bpest. 1952 — 57 szintén hangsúlyozza a Sehlözer-tanítványok szerepét és a közölt iratokban is több utalást találunk Schlözerre. Borzsák .I. : Budai Ézsaiás és klasszika filológiánk kezdetei. Bpest. 1955 és Dümmerth D. : Göttinga ós a magyar szellemi élet, Filológiai Közlöny 1961; uő : Herder jóslatai és magyar forrásai, Filológiai Közlöny 1963. 1 — 2. sz. munkáira még visszatérünk. 1*
