Századok – 1963
Történeti irodalom - Helytörténeti kiadványok (Ism. Benda Kálmán) - 1139
KRÓNIKA 1181 szovjet hadsereg jelenléte a problémának csak egyik oldala, ezenkívül még több tényező is közrejátszott. Rámutatott arra, hogy az össztörténeti képpel kapcsolatos bírálathoz hozzá kell fűznie azt a megjegyzést, hogy munkájának nem is volt célja az 1945 —1948-as évek eseményeinek minden oldalú elemzését adni. Az opponens által említett pontatlanságokat, egy-két kivétellel, elismerte. Elutasította a történeti szépítés tényét a hadifogoly-kérdéssel kapcsolatban, rámutatva arra, hogy a hadifoglyok végeredményben a biztonságot cserélték fel az arcvonallal. Liptai Ervin kandidátusnak a levéltári anyag hiányosságaira vonatkozó megjegyzéseire válaszolva azt a meggyőződését fejezte ki, hogy az anyag rendezése folyamán még fognak olyan dokumentumok napvilágra kerülni, melyek az általa vázolt eseményeket teljesebbé teszik. A pártnak a hadseregen belül végzett munkájával kapcsolatban elhangzottakra kitérve elismerte, hogy a fejlődés bemutatását teljesebbé lehetett volna tenni a párt katonai konferenciáinak anyagával. Hangsúlyozta azonban, hogy ez az anyag nem teljes. Az első ós a harmadik konferencia anyagát — mint mondotta — nem sikerült megtalálnia. Ami a hadsereg-szervezéssel kapcsolatban a toborzás vagy az általános hadkötelezettség kérdését illeti, opponensének adott válaszában rámutatott, nem az volt a cél, hogy minden áron hadsereget teremtsünk, hanem különleges szempontoknak megfelelő állomány felállításáról volt szó, hiszen adott esetben a volt szövetségesek, sőt a saját honfitársak ellen is harcra kerülhetett volna sor. A toborzás mellett is bekerülhettek ellenséges elemek a hadseregbe, az általános hadkötelezettség pedig egyenesen szélesre tárta volna a kapukat a megbízhatatlan elemek előtt. Fenntartotta azt a megállapítását, mely a hadosztályok szervezésének kérdésében a honvédelmi minisztérium akkori vezetőit elmarasztalta. A honvédségi pártszervezetek feloszlatását kimondó határozatra térve, úgy vélte, nincs vita közte és opponense között. A tudatos kártevés vádját — mint mondotta — nem hangoztatta, csupán azt állapítja meg, hogy az intézkedés súlyos politikai hiba volt. Az szól leginkább a tudatos kártevés vádja ellen, hogy éppen az előző javaslat szerzői voltak azok, akik a hibák kijavítását megkezdték és befejezték. A Kossuth-körrel kapcsolatos bírálatra válaszolva rámutatott , hogy nem a körök életrehívását ítélte el, hanem azt a koncepciót, mely szerint e körökön belül az egész személyi állomány marxista—leninista nevelése megvalósítható lett volna, a pártszervezetek szervező és irányító tevékenysége nélkül. Nem értett egyet azzal az opponensi megállapítással sem, mely frázisnak mondotta azt a kitételt, miszerint „a dolgozók nagyszerű aktivitással jelentkeztek a hadseregbe". Igazat adott opponensének abban, hogy a katonatömegek 1944 végén és 1945 elején elsősorban a vörös hadsereg döntő győzelmeit látva ismerték fel a háború folytatásának esztelenségét anélkül, hogy a kommunista párt politikai felvilágosító munkájának eredményességét pillanatig is kétségbevonná. Válaszának végére érve, megköszönte opponenseinek segítőkész bírálatát és bíztató szavait. Végezetül pedig háláját fejezte ki A. A. Sztrokov ezredes professzornak, aspiránsvezetőjének. A bírálóbizottság egyhangúlag javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Mues Sándor részére a történettudományok kandidátusa fokozatot ítélje oda.
