Századok – 1963

A történelemoktatás kérdései - Hajdú Tibor: Károlyi Mihály és az 1918–19-es forradalmak 1092

KÁROLYI MIHÁLY ÉS AZ 1918—19-ES FORRADALMAK 1093 fizet ni. noha pártvezére, Széli Kálmán, hozzá intézett kérdésére nevetve biztatta, hogy hát csak fizessen. Nem fizetett, meg is bukott. Az 1905 januári választásokon a koalíció programjával indult, s meg is választották. A júliusi választáson azonban már nem lépett fel, talán terhesnek találva a kiéleződő politikai harcokban való részvételt. Ettől kezdve 1909-ig idejének nagyobb részét Párizsban szórakozta el. mint az exkluzív Jockey Club szeretetre méltó tagja. 1909-ben a koalícióhoz tartozó földbirtokosok szavazataival megválasztották az OMGE elnökévé Tisza jelöltjével, Zelenski Róberttel szemben. „Elnöke voltam tehát — írja emlékirataiban — a nagybirtokosok és a nagybirtokosok hivatalnokai egyesületének, amelyről valóban nem minden alap nélkül mondták azt, hogy az országot kormányozza." A következő évben képviselővé is választották, párton kívüli függetlenségi programmal. Az OMGE élén ismét foglalkoztatni kezdte őt a szövetkezeti politika, „demokratizálni" szerette volna az O MG K-t a közép-és kisbirtokosok bevonásával. Ekkortájt mondta róla bizalmasan az OMGE igazgatója, Horthy későbbi minisztere, Rubinek Gyula Szende Pálnak: „Az urak nem ismerik Károlyit, б forradalmár, ő republikánus !" Károlyi akkor még persze sem forradalmár, sem republikánus nem voit, de szociális érzékével az OMGE urai között bizonyára annak tűnt. Az első nagy fordulatot Károlyi politikai fejlődésében az 1912-es politikai harcok hozták meg. Mikor Tisza őt is kidobatta pribékjeivel a Képviselőház ülésterméből. Károlyiban'egyszerre háborodott fel a képviselő, aki szerette volna a parlamentarizmusnak legalább a formáit komolyan venni, s a főúr, akinek Tisza frissen szerzett grófságával csak parvenü volt. Tiszának még a köszönését sem fogadta, amiért Tisza párbajra hívta, s meg is sebesítette Károlyit. Károlyi és Tisza politikai szombenállása ettől kezdve vált személyes gyűlöletté. .Meg kell azonban jegyezni, hogy régebbi történetírásunk ezt a személyes momentumot sokszor célzatosan eltúlozta. Tisza nem személyesítette meg az egész magyar uralkodó osztályt, ha legnagyobb pártjának élén állt is, lehetett valaki Tisza ellenzéke a dualizmus alapján is, s Andrássy Gyula például, bármennyire utálta Tiszát, mégsem akarta soha forradalom útján legyőzni őt. Az első világháború kitörése újabb fordulatot jelentett Károlyi politikai fejlődésében. Károlyi szinte természeténél fogva pacifista volt, de ezt a háborút nemcsak emberiességből ellenezte. A francia arisztokratákkal rokonságban álló, nyugaton gyakran megforduló, s éppen az USA-ból visszatérő Károlyinak reálisabb elképzelései voltak a két szembenálló szövetség erőviszonyairól, mint a Bécsnél tovább nem látó, s a porosz hadsereg legyőzhetetlenségének hitében felnőtt Tiszának vagy Andrássynak. Már a háború előtt megkísérelte, eredménytelenül, elmozdítani irányából a külpolitika kormányát, A háború nehéz helyzetbe hozta: mikor rövid franciaországi fogságából hazatért, választania kellett kétszeresen háborúellenes meggyőződése — mivel nemcsak pacifista, franciabarát és németellenes is volt — és osztályszolidaritása között, mely megkövetelte a háború aktív támogatását. Ekkor kötött házassága is hivatva lett volna arra, hogy Andrássy Gyula leányán keresztül szorosabban osztályához kösse. Szerencséjére feleségében Károlyi magához hasonló gondolkodású, őt megértő és mellette kitartó élettársat talált. A háború első évében Károlyi hallgatott, pedig kezdettől tudta, hogy a háború Magyarországnak semmi jót nem hozhat. Sőt vállalkozott arra, hogy felolvassa pártjának, a függetlenségi pártnak a háborút támogató nyilatkozatát. Hiszen már az felháborodást keltett, saját pártjában is, hogy megtagadta a hadikölesönfelhívás aláírását. 1915 tavaszán, mikor korosztályát behívták, önként jelentkezett katonának. Emlékirataiban elismerte, hogy „bátrabb lett volna gyávának látszani . . . Föl kellett volna állnom és kijelentenem: egy fillért sem I De ez minden esetre kikapcsolt volna a politika gyakorlati tényezői közül. Magamra maradok, vagy olyan maroknyi csoporttal maradok, amely egyelőre csak erkölcsileg számít." A háború szörnyűségei mégis rábírták arra, hogy vállalja a politikai elszigetelődést, a morális példa kedvéért. 19I(i-tól kezdve nyíltan fellépett a háború befejezéséért, az azonnali békéért, akár a német szövetség felbontása árán. Hogy szabad kezet nyerjen, követőivel kilépett a függetlenségi pártból és önálló pártot alakított. Az új pártnak mintegy 20 tagja volt, ami a parlamentben valóban törpe minoritásnak számított, viszont követelései a lakosság többségének helyeslésével találkoztak. Ezzel a lépéssel megkezdődött, bár korántsem fejeződött be Károlyi elszakadása osztályától. A nagy politikában elszigetelődött, de az egyszerű emberek szeretettel fordultak feléje. így emlékszik erre vissza: „Nap nap után tömegével kaptam a sürgönyöket, leveleket, amelyekben egyszerű emberek százai biztosítottak arról, hogy a szívükből beszélek és könyörögtek: tartsak ki. Amikor (1917) július közepén Párádról Pestre utaztam, közkatonák egy állomáson közrefogtak és egyikük beszédet intézett hozzám. A béke apostolának nevezett."