Századok – 1963

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - Balogh Sándorné: A szovjet történettudomány napjainkban 1083

1084 BALOGH SÂNDORNÊ század első felének francia szocialistáiról, az olasz és angol utópista szocialistákról, Babeufről és a babeufistákról, a szocialista eszmék történetének közös problémáiról stb. Jó néhány előadás foglalkozott a marxizmus keletkezésének történetével, Marx és Engels tudományos munkásságával, valamint a proletariátus pártjának megteremtéséért folytatott harcukkal. A ..Németország történeté"-!, tanulmányozó csoportban mintegy 90 kutató dolgozik. Ennek a csoportnak az a feladata, hogy egyesítse a Németország történetével foglalkozó tudományos kutatókat, különös tekintettel a Német Demokratikus Köztársaságot érintő legaktuálisabb kérdésekre. Így a Novemberi Forradalom 40. évfordulója alkalmából a csoport széleskörű vitát rendezett a forradalom jellegéről és mozgatóerőiről. A csoport egyébként szoros kapcsolatot tart fenn a német történészekkel, közös üléseket, is szervez. Munkatervében olyan problémák szerepelnek, mint a német imperializmus története és sajátosságai, a német monopóliumok terjeszkedése, a német gyarmatbirodalom megteremtése a XIX. század végén és a XX. század elején, a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikájának és diplomáciájának kérdései, valamint reakciós történetírásának bírálata. Az előbb elmondottakhoz hasonlóan folyik a munka a tudományos tanácsokban, illetőleg a többi munkacsoportban is. A szovjet történettudomány jelenlegi fejlődési szakaszának másik jellegzetessége — az alkotó viták széleskörű kibontakozása a tudományos konferenciákon, értekezleteken ós a folyóiratok hasábjain. így például 1961 februárjában a SZTA Történettudományi Intézetében „Lenin a cári Oroszország imperializmusának katonai-feudális jellegéről" címmel rendeztek vitát. Márciusban ugyanitt tartotta együttes ülését az oroszországi 1850—1860-as évek forradalmi helyzetét, valamint a parasztság és a mezőgazdaság fejlődésének történetét tanulmányozó csoport az oroszországi jobbágyrendszer eltörlésének 100-ik évfordulója alkalmából. Áprilisban a szovjet parasztság és a közös gazdálkodás, a kolhoz-rendszer kiépítésének problémáit vitatták meg, ugyanez év szeptemberében pedig a tudományos tanács ülésén „Oroszország fejlődésének alapvető törvényszerűségei és sajátosságai a kapitalizmus szakaszában" címmel folyt a vita. Széles visszhangot váltott ki szovjet történészek körében Szamorukov előadása a legújabb kori történelem periodizációjáról. Szamorukov előadása 1962 májusában a SZTA által rendezett tudományos ülés keretében hangzott el. Az előadó rámutatott arra, hogy a legújabb kori történelem általános periodizáíása mellett ugyancsak figyelmet kell fordítani az egyes országok történelmének periodizálására is, amely véleménye •szerint nem mindig esik egybe a világtörténelem periodizációjával. A periodizálás lehetőségének négy változatát jelölte meg: a szocialista rendszer történetének, illetőleg a kapitalista rendszer történetének periodizáíása, továbbá a világtörténelem, valamint az egyes országok történetének periodizáíása. V. Kulbakin a vitában kifejtette, hogy az előadó, amikor a periodizálás négy változatáról beszél, és a különböző változatokat egymástól teljesen függetlennek tekinti, akkor ténylegesen tagadja a történelmi folyamat kölcsönös feliételezettsógét. A szocialista és a kapitalista rendszer fejlődése, mutatott rá Kulbakin, kettős folyamat, amelyben egymást kölcsönösen feltételező változások mennek végbe. Szamorukov előadása szerint pedig a szocialista és a kapitalista rendszer fejlődése egymástól mintegy függetlenül történik. Más hozzászólók szintén rámutattak Szamorukov előadásának arra a hiányosságára, hogy ő a történelmi folyamat különválasztásának vonalán halad a néhány korszakra való felosztás meghatározásának útján, ugyanakkor azonban kérdés, hogyan kell haladni a szintetizálás vonalán. A vita résztvevői rámutattak az egységes elvű periodizálás szükségességére, de nem tudtak megegyezni abban, hogy pontosan mikor, mely évben kezdődnek a legújabb kori történelem egyes korszakai. A vita során azonban számos probléma megítélésében egységes vélemény alakult ki. Többek között abban, hogy a világtörténelem korszakokra való felosztásával egyidőben meg kell határozni az egyes országok történetének periodizálását is. 1961 decemberében a SZTÁ Történettudományi Intézetében a Szovjetunió külpolitikájának a történetéről folyt érdekes vita. A kérdés megtárgyalását az tette időszerűvé, hogy Oroszország külpolitikája igen tekintélyes helyet foglal el a most készülő többkötetes „Szovjetunió története" c. munkában. A burzsoá történészek általában azonosítják a cárizmus külpolitikáját a szovjet külpolitikával, és nem tesznek különbséget a cárizmus politikája és a korabeli haladó orosz közvélemény állásfoglalása, külpolitikai vonatkozású megnyilatkozásai között sem. A vitán azért esett olyan sok szó a belső osztályerők harcának a cári külpolitikával való összefüggéséről, illetőleg e harc tükröződéséről a cári külpolitikában. Ebbe a problémakörbe tartoznak az olyan kérdések, mint a livóniai, északi és az 1812-es Honvédő Háború, továbbá az orosz—török