Századok – 1963
Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055
A BÉCSI UDVAR VÁROSPOLITIKÁJÁNAK NÉHÁNY К ÉR DÉS К 1063 nek ellenségei voltak a magyar kormányszervek, melyek gazdasági kérdésekkel szemben közönyös tanácsosokból állottak. Fontos tényezőként, kell azonban figyelembe venni a városi vezetést kezében tartó céhmesteri patrícius réteg ellenállását. Nagymértékben rajtuk múlott, hogy a magyar városok az iparosítás ez egyedülálló lehetőségét elszalasztották.3 4 * A tárgyalt korszak várospolitikájának egyik legfontosabb kérdése — melynek megfelelőjét az örökös tartományokban hiába keresnénk — a szabad királyi városok számának növelése, kamarai, egyházi, földesúri .mezővárosok szabad királyi várossá emelé ^. Az 1687:17. törvénycikk, mely arendek vaTosofe~ellerü akciójából született a városok politikai befolyásának korlátozására3 6 , kimondta ugyan, hogy a szabad királyi városok számát nem szabad növelni, de különös érdemek jutalmazásaképpen lehetővé tette egyes városok szabad királyi városi rangra emelését.3 6 Szabad királyi várossá emelések már a tárgyalt korszak első évtizedében napirenden voltak. Hosszas tárgyalások előzték meg ezeket, melyeket az illető város által megbízott küldöttek folytattak a bécsi udvari kamara tanácsosaival.3 7 Az eljárás az volt, hogy kikérték a Magyar Kamara ós az érintett földesúr vagy katonai szerv véleményét. A beérkezett információk alapján a fentebb említett magyar udvari kancelláriai és bécsi udvari kamarai közös bizottság tárgyalta meg a felszabadítás körülményeit. A bizottság által előterjesztett javaslat alapján azután az uralkodó döntött a városok szabad királyi várossá emelése ügyében. Ez a döntés azt jelentette, hogy a Magyar Udvari Kancellária kiállította a város számára a kiváltságlevelet; az új szabad királyi város becikkelyezésével azonban a következő országgyűlésig várni kellett. így a város — a törvényhozási jogok kivételével — becikkelyezés nélkül, illetve azt jóval megelőzve, gyakorolhatta szabad királyi városi jogait. Ez volt a helyzet Győr, Komárom, Z ornb огц Üj'<-'• k esetében, melyek kiváltságlevelüket korábban megkapták TTgyan7 becikkelyezésük azonban csak 1751-ben kerülhetett sorra.38 Ez a becikkelyezés nem ment zökkenők nélkül, mivel a megyék törvényhozási befolyásuk gyengülését látták a városok számának növekedésében és attól tartottak, hogy a megyék között felosztandó adó alapja kisebbedik, s az adók, előfogatok és más közterhek a jobbágyokra súlyosabban fognak nehezedni. A becikkelyezést végül is csak a kancellár közbelépéséi-e szavazták meg, aki azzal érvelt, hogy a már kiadott kiváltságleveleket. a király tekintélyének csorbulása nélkül nem lehet visszavonni.39 34 A magyar kormányszervek konzervatív szelleméről és gazdasági kérdésekkel szembeni közönyéről beszél Eckhart : i. m. 25. és 98. I. Székesfehérvári kézművesek földművelésével kapcsolatban: Történeti Statisztikai Közlemények 1958, 3—4. sz. 35—45. 1. A munkaerőhiány megszüntetését szolgálták a telepítések. Mária Terézia 1766. márc. 5-én megtilt minden olyan ténykedést, mely a városok lakosságának idegenek útján való növelését akadályozná. Elsősorban kézművesek telepítésére gondolt.Camerale Ungarn, Fasc. 26. Rote Nr. 531. Subd. 1. 12/1777. aug. foi. 246. Normal resolutiones B. kötet, II. rész, 62.1. A fogyasztók hiányáról beszél: Eckhart : i. m. 21. és 120.1., 3i A szabad királyi városok számának növelésével kapcsolatban igen jellemző a Magyar Kamara jelentése mely az 1687 : 17. törvénycikket említve a következőket mondja: spectata ejus ratione, ne videlicet, per augmentum Liberarumfjue Civitatum, quartus iste Status, alios Regní Status superet, videtur referri posse . .." Hoffinanz Ungarn, Rote Nr. 885. 1759. IV. 18. fol. 165. 31 nisi sua Caesarea Iiegia Majestas magnis meritis, publica utilitate mota Specialem gratiam, vei alteri loco faciendam esse comparent." 37 1761. júliusában Pozsega visszahívta a szabad királyi városi rang megszerzésével kapcsolatos tárgyalások céljából Bécsbe küldött delegátusait, mert azok nem a kapott utasítások szerint jártak el. Hoffinanz Ungarn, Rote Nr. 911. 1761. VII. 29. fol. 689. köv. 38 Újvidék város szabad királyi várossá emelését a közös bizottsági ülés 1746. nov. 1-én határozta el. Az ülés a megváltási díjat 80 000 ft-ban állapította meg. A szabad királyi várossá emeléssel kapcsolatban a Hofkriegsrat véleményét is kikérték, mivel a város korábban katonai igazgatás alatt állott. Hoffinanz Ungarn, Rote Nr. 809. 1748. I. 3. fol. 27. köv. Komárom már 1735-ben kérte szabad királyi várossá emelését, kérését azonban a katonai szervek véleményezése miatt nem teljesítették. A város ugyanis a katonai parancsnoknak censust fizetett, ami felszabadítása esetén elesett volna. 1743-ban kérte újra a város felszabadítását. 50 000 ft-ot ajánlott fel megváltási összegként. A Magyar Kamara 80 000 ft-ot javasolt. A felszabadításra vonatkozó határozat 1744. júl. 29-én kelt. 1745. jan. 14-én közölték a Magyar Udvari Kancelláriával, hogy Komáromot 50 000 ft megváltási dtjért felvették a szabad királyi városok közé. A Kancelláriának kellett a kiváltságlevelet kiállítania, melyről egy másolatot a Magyar Kamara is kapott. Hoffinanz Ungarn, Protokoll R, 1743. fol. 671. (XII. 5.), E. 1745. fol. 27. (1.14.), Resolutionsbuch 1740—45. (Nr. 1262) fol. 85/v, Rote Nr. 793. 1745. VI. 18. fol. 358. köv. Győr város kiváltságlevele 1743. márc. 6-án kelt. A kiváltságlevél kiveszi а várost а katonai parancsnok jurisdictioja alól. A privilégium vámmentességet biztosít a városnak. Győr városa a városi diploma kiállításáért ( wegen der Fertigung des Diplomatis einer kgl. Frey Stadt. ..") 25 000 ft-ot fizetett készpénzben. A készpénzben kifizetett megváltási díjakat az Universale Bancalität, illetve a pozsonyi Zahlamt vételezte be. Hoffinanz Ungarn, Rote Nr. 775. 1743. III. 2. fol. 13. köv. Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Ungarische Akten, Fasc. 251. 1744. II. 28. fol. 152. köv. Győr váfcra felszabadításával foglalkozik: Csizmadia Andor : Győr város becikkelyezése az 1751. évi országgyűlésen (Győr, 1940) és A városi jog a 18. század derekán (Városi Szemle, 1941. 2. sz. 275—301. 1.). " A városok becikkelyezéséről ír: Horváth Mihály : Magyarország történelme (Bpest. 1873). VII. k. 306— 308. 1. (Németnyelvű kiadás: Geschichte der Ungarn, Pest 1855. 2. к. 412.1.). Ő a városok számának növelését azzal magyarázza, hogy a városi követeket a városi tanács a kormányzat befolyásával választotta, ezért ezek kivétel nélkül 8 Századok 1963/5.
