Századok – 1963
Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055
1058 KÁLI,AV ISTVÁN foglalhatták el.1 0 A városi bíráskodás is egyre inkább háttérbeszorult a városi tanácsi bíróságokkal párhuzamosan működő császári városi bíróságok mellett. A városi tanács csak városi polgárok ház-, gyámsági, hagyatéki ügyeiben, valamint kisebb büntető ügyekben volt illetékes.1 1 A városok gazdasági ügyeibe való beleszólást a bécsi udvarban működő Városi Gazdasági Bizottság tette lehetővé. Ez a bizottság 1737-ben jött létre, nagyobb jelentőségre azonban csak korszakunkban emelkedett. Mint az udvari Gazdasági Bizottság alárendelt szerve, megszabta a városok gazdasági politikáját; ide — illetve 1760 után az Államtanácshoz — kerültek fel havonta a városi jegyzőkönyvek kivonatai. A helyi városi gazdasági bizottságok gondosan ellenőrizték az összes városi hivatalokat, kijavították az észlelt hibákat.1 2 A városi vezetést korszakunkra az osztrák örökös tartományokban is a vagyonos polgárok szűk rétege, patríciusok, tartották kezükben, akik a polgárság kizárásával, saját soraikból töltötték be a megüresedett tanácsi helyeket. Már a korábbi időből találkozunk e miatt panaszokkal a polgárok részéről. 1711-ben a klosterneuburgi polgárság adott be panaszt a városi bíró ellen önkényeskedés miatt. Az Udvari Kancellária utasítására az alsó-ausztriai kormány választási biztost küldött ki a panasz kivizsgálására. 1708-ban kapták meg a városok a rendeletet, mely szerint az összes olyan ügyekben, melyek az egész polgárságot érintik, polgári bizottságot kell a külső tanácsból bevonni és beleegyezését kikérni. Hasonló polgári bizottságot találunk Mödlingben is. Ezt évente választották a polgárok közül a számadások felülvizsgálására. A városi tanács a gyakorlatban minden fontos kérdésben kikérte a bizottság véleményét.1 3 Az 1740-es éveket követő várospolitikára már nem volt jellemző az, hogy a városi polgárságot a patríciusokkal szemben támogatta, mint az korábban történt. Nem volt ugyanis szükség arra, hogy a polgárok alsóbb rétegeit a vezető patríciusok ellen kijátsszák, mivel a városi önkormányzat korlátozása — melynek a patríciusok útjában lehettek volna — az osztrák örökös tartományokban már korábban megtörtént. Korszakunkra a városi autonómia visszaszorítása olyan fokot órt el, amikor nem volt többé szükség a városokon belül ugyan vezető, egyebekben azonban már teljesen korlátozott hatalommal bíró patríciusok megtörésére. Az 1750-es évek-10 A. Kerschbaumer : Geschichte (1er Stadt Tulln (Krems. 1874). 111. 1.1754. január 7-én törvény írta elő, hogy az igazgatási ügyekről felvett városi jegyzőkönyveket betekintésre a Kreisamt-oknak kell megküldeni: fontosabb ügyekben pedig meg kell várni a felsőbb hely döntését. 1757-ben az egész városi építésrendészet a tartományi kormány kezébe ment át. E. fíugliu : i. m. II. k. 56. 1. Huber-Dopsch : Österreichische Reichsgeschichte (Wien. 1901). 257. 1. K. Guttut! : Geschichte des Landes Xlederösterreich (Sankt Pölten. 1959). III. k. 10. és 12. 1. 11 Robert Bartseh : Wiener Gerichte im Vormärz (Wien-Leipzig. 1912). 13—15. 1. "f Codex Austriaca?, V. k. 444. 1. 1749. szept. 9. A. Mayer : i. m. V. k. 115. 1. R. Till : i. m. 288. I. Itt kell megemlítenünk, hogy Mária Terézia idején a városi adóhivatalok (Steueramt) a városok gazdasági ügyeiben különös befolyást nyernek. Lehetetlen itt nem gondolnunk arra a párhuzamra,, melyet a Poroszországban végrehajtott városreform nyújt, hiszen a reform legjelentősebb intézkedése a körzeti adótanácsosok (Steuerrath) hatáskörének nagymértékű kiterjesztése volt. Az adótanácsosok eredetileg a tartományi kamarák megbízottai voltak, akik az adó beszedésére felügyeltek. Körzetük több várost foglalt magába. Az adótanácsosok évente kétszer minden ellenőrzésük alatt álló várost meglátogattak. Ezek a visitatiok egyiUtal nyilvános bíráskodási napot is jelentettek (panasznap). A biztos érkezését jóelőre ki kellett hirdetni a városban, hogy a polgárok fel tudjanak készülni rá. Mindenkit, aki a városi vezetésre vagy az adótisztviselőkre panasszal jött, meghallgatott a biztos. Minden biztosi látogatás az adó- és vámhivataloknál, valamint a városi kamarásnál lefolytatott pénztárvizsgálattal volt összekötve. Ez a vizsgálat a biztoshoz beküldött és annak hivatalában átvizsgált számadások és mellékletek alapján történt. A városi igazgatás területén nemcsak azt ellenőrizte, hogy a költségvetést, — melyet a város az adótanácsos részvételével évente állított össze — betartják-e, hanem a városi javakkal való gazdálkodást is. Az adótanácsos felelt azért, hogy a városi bérletek rendben legyenek. Ügyelnie kellett, hogy ahol lehet, javítson a városi gazdálkodáson. A biztos működésének súlypontja a városi rendészet felügyelete és irányítása volt. Ö ügyelt a városi rendészeti szabályok betartására; a mérték- és súlyügyre; építési- és élelmiszerrendészetre. Jelenlétében kellett a kenyér-, sör-, húsárakat megállapítani. Neki mutatták be engedélyezésre az építési terveket, б ügyelt arra, hogy a szalma- és zsindelytetők eltűnjenek, hogy az utak jól legyenek kövezve. Feladatai közé tartozott az ipar és kereskedelem helyzetének felmérése. Ügyelnie kellett, hogy az ellenőrzése alatt álló városokba idegen tőkét, „manufacturistákat" vonzzon. Gondoskodnia kellett, hogy a városi termelés növekedjék. A manufaktúrákkal kapcsolatban nemcsak Iparrendészeti feladatokat látott el. hanem gyártási kérdésekkel is foglalkozott (jó szerszámok biztosítása: megfelelő kallómalom, jól berendezett festöde létesítése). Az adótanácsos felügyelete alatt állott a városi szegényügy is. Ügyelnie kellett, hogy a koldulás megszűnjék, a munkaképteleneket szegényházba küldjék. A városi polgárok magánéletébe Is beleszólhatott; a ledér, munkakerülő, henye életet folytató polgárokat a városi hatóság előtt megintette. A javíthatatlanokat a városból kiutasíthatta: bizonyos körülmények között börtönbe is küldhette. Az adótanácsos volt a közvetítő szerv a városi és katonai hatóságok között: elsősorban beszállásolási Ügyekben. A városok igazgatása felett gyakorolt széleskörű hatáskörük magyarázza, hogy kiválasztásuknál igen nagy körültekintéssel jártak el. A porosz városügyről részletesen ír: G. Schmoller : Das Städtewesen unter Friedrieh Wilhelm I. Zeitschrift für Preussische Geschichte und Landeskunde, Berlin. 1864—83, VIII. X.—XII. 1. Az „Amt des Steuerrathes oder Commissarius loci" intézménye a városokban 1740 körül már egészen általános volt. Acta Borussica 6/1. k. 239.1. A kérdéssel bővebben foglalkozik: Wohner. Steuerverfassung auf dem platten Lande der Kurmark. 1. k. 183. és köv. 1., III. k. 211—213.1. Reinhold Koser : König Friedrieh der Grosse. I. k. (Stuttgart. 1893) 361.1. Az adótanácsosok kamarai alkalmazottak voltak, a kamara külső tagjai. Évente legkevesebb 4 hétig a kamarai ülésen tartoztak résztvenni. Acta Borussica 6/1. k. 249—253. 1. ,,Jó fej, értelem, kereskedelem-, gyárugyben, adóügyben való jártasság" volt szükséges az adótanácsosi megbízatás elnyeréséhez. "A. Starzer : Geschichte der landesfürstlichen Stadt Klosterneuburg (Klosterneuburg. 1900). 186—187. 1. Stadtarchiv Wien, Hauptarchiv 26/1659. Alte Registratur 9/1708. K. Giomnni : i. m. 167. 1.
