Századok – 1963

Közlemények - Kállay István: A bécsi udvar várospolitikájának néhány kérdése Mária Terézia korában 1055

1056 KÁLI,AV ISTVÁN a céhek megszüntetése egyes tartományokban (Cseh- ós Morvaországban, Felső-Ausztriában) a manufaktúrák fejlődésére igen kedvezően hatott. A Kereskedelmi Tanács a céhek megszüntetésétől a munkabérek leszorítását, az osztrák áruk versenyképességének növekedését várta. A 1760-as évektől érvényesül az az alapelv, mely az összes olyan tartományokban, ahol még céhek működtek, nagyobb szabadságot biztosított a céhen kívüli iparnak olyan iparágakban, melyek terjeszkedésére jobb lehetőség mutatkozott (pl. szövőlegénvek dolgozhattak gyárakon kívül, sőt kisegítőt is alkalmazhattak).3 Az udvar törekedett a városi polgárság által űzött ipar fellendítésére is. Ezt szolgálták azok a rendeletek, melyek a városokba beköltöző „manufacturisták" számára gratis polgárjogot, mérsékelt iparűzési adót, házvételi jogot adtak. Az 1764. március 4-i rendelet szerint azok az iparosok, akik már a városokon kívül telepedtek le, életük végéig ott maradhatnak, a jövőben azonban gondoskodni kell arról, hogy az iparosok a városokba telepodjenek. Az 1776. március 30-i rendelet szerint az ügyes kereskedők, munkások, gyárosok, manufakturisták megélhetését meg kell könnyíteni.11

1 A kormánynak az a törekvése, hogy a városokba gyárakat, manufaktúrákat tele( pítsen, nem talált visszhangra. 1755-ben a bécsi városi tanács ellenezte külvárosi gyárak alapítását. 1763. július 28-án az alsó-ausztriai kormány utasítást adott a városokban a selyemharisnya- és kalapgyártás előmozdítására, A bécsi harisnyakészítőmesterek tiltakozásul előadták, hogy a városokban 64 mester és 60 legény van; az üzlet rosszul megy, | 30 mester is elég lenne a szükséglet kielégítésére. Hasonló ellenvetést tettek a kalapgyártók is. A felső-ausztriai rendek arra való hivatkozással, hogy a gyárak alapítása lenyomná az árakat ós az eddigi iparűzők elvesztenék tőkéjüket, ellenezték az iparosítást.6 Az iparosításhoz képest fejlettebbek voltak az osztrák városok a kereskedelem — elsősorban a mezőgazdasági cikkekkel való kereskedelem — területén. 1748. július l-én jelent meg a felső-ausztriai kereskedelmi pátens, mely betekintést enged a tartomány kereskedelmi viszonyaiba. A rendelet elmondja, hogy a háború — beszállásolás, átvonulások — miatt a tartományúri (közvetlenül a tartományurnak alárendelt) városok elszegényedtek. A városok felemelése érdekében a kereskedelmet (bor, marha, gabona, len- 1 vászon, zsír, nyersbőr, szőr) a polgároknak kell fenntartaniok. A három felső rendnek csak annyit enged meg a rendelet, hogy alsó-ausztriai termény- és bortizedüket házi szükségleteik fedezésére behozhassák, és az ebből származó felesleget eladhassák. Olyan személyek, akik polgárlevelet nem tudnak felmutatni, kereskedelmi cikkekkel nem érinthetik a vámhelyeket. A fenti kereskedelmi pátenst egészíti ki az 1764. évi ún. Kommerzialpatent, mely szerint a termelők kötelesek a kereskedőket áruval ellátni. Csak a „manufacturis- , táknak" engedték meg, hogy áruikat darabonként adják el; üzletet azonban nem nyithattak. Az 1776. március 30-i udvari decretum a városi tanácsok hatáskörét nagymértékben növelte, mikor megengedte, hogy kereskedelmi engedélyeket adjanak ki.6 A kormányzat iparpolitikája elsősorban a belföldi iparcikkeket védte. A városi kereskedőket ez nem érintette kedvezően, mivel elsősorban a külföldi áruk behozatalában voltak érdekelve. A kereskedők nemcsak a gyengébb minőség miatt vonakodtak a belföldi árukat előnyben részesíteni, hanem mert a tőkeszegény hazai manufaktúrák nem tudtak számukra hosszabb hitelt nyújtani. Hogy az osztrák tartományok polgárai menynyire nem értették meg a hazaLipaMsítás4clí®tőségét, mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a linzi kereskedők több alkalommal tiltakoznak: a linzi gyapjúmanufaktúra gyártmányainak átvétele ellen, mert azok minősége jóval gyengébb volt a korábban behozott angol gyapjúénál.7 A bécsi udvar várospolitikája az osztrák örökös tartományokban elsősorban pénzügyi meggondolásokon nyugodott. A városi gazdálkodás, ezen keresztül a városi bevételek előmozdítása jelentette ugyanis az uralkodó számára — a városok jelentéktelen politikai szerepe miatt — a várospolitikából húzható egyetlen hasznot, Korszakunkban — a városi polgárság fejletlenségének jelekónt — megfigyelhető a városi polgárok nemesi rang és " Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Staatskanzlei, Patentensammlung lovaooiaicban: Patentensammlung) Fase. 26. 1763. dec. 81. A. Beer : i. m. 47. 1. E. Guglia : Maria Theresia (München—Berlin. 1917) II. k. 56. 1. • Pateiltensammlung Fase. 26. 1763. dec. 31. Codex Austriacus (Wien, 1777). VI. k. 114, 433, 549, 818. 1. ' A. Beer : i. m. 44—45. 1. Az alsó-ausztriai kormány már 1716-ban manufaktúrát akart Kremsben létesíteni és a városi tanácstól kért véleményt. A tanács azt felelte, hogy Krems nem alkalmas hely, mert nyersanyaga nincsen. 1763-ban újra próbálkozott a kormány manufaktúrát felállítani a városban, ugyancsak eredmény nélkül. Anton Kerschbaumer : Geschichte der Stadt Krems (Krems. 1885). 427. 1. • Codex Austriacus, VI. k. 1748. jún. 1. 294.1. A lendelet szerint akik polgárlevél nélkül kereskedelmi cikkekkel érintik a vámot, a legközelebbi bíróságnak adandók át. Alfred Hoffmann : Wirtschaftsgeschichte des Landes Oberösterreich (Salzburg. 1952). I. k. 426—427. 1. ' A Poneggenben termelt 20 000 pár harisnáyból a kereskedők csak 6000 párat vettek át. Ezért engedélyezte я kormányzat, hogy a gyárosok áruikat forgalomba is hozhatják. .4. Hoffmann : i. m. 425—426. 1.