Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
1048 NEMES DEZSŐ: AZ 1927. ÉVI OLASZ—MAGYAR SZERZŐDÉS Peyernek és társainak azt, hogy 1919 márciusában a szociáldemokrata párt egyesült a kommunista párttal, együtt kiáltották ki a Tanácsköztársaságot. A jobboldali erők támadásainak egyik fő indítéka az a tény, hogy a szociáldemokrata párt tagságában és funkcionáriusai körében is valóban igen erős a rokonszenv a kommunistákkal. A baloldali szocialisták szívesen küzdenek együtt kommunista harci társaikkal, ellenszenvvel vagy éppen felháborodással utasítják vissza Peyer és társainak kommunistaellenes uszításait, A kormánypárti sajtónak a szociáldemokrata párt ellen intézett támadásai egyrészt azt a célt szolgálják, hogy ezzel az úgynevezett keresztényszocialista munkásszervezetek mellett agitáljanak, ezeket, erősítsék, másrészt, hogy ezáltal is szorítsák a szociáldemokrata vezetőket, különösen a parlamenti képviselőket a kommunistaellenes és szovjetellenes kampányban való hatékonyabb részvételre, valamint a kormány politikája előtti ismételt behódolásra. A kényszertagsággal fenntartott keresztényszocialista szakszervezetek — melyek főleg a közalkalmazottak kötelező tagságára épülnek — gyengék, befolyásuk szűk.4 4 Ezért az uralkodó körök különös gondot fordítanak arra, hogy erősítsék a jobboldali szociáldemokrata vezetők kommunistaellenességét és behódolási készségét, segítsék a bizonytalankodók elhallgattatását és csatlakozását a jobboldalhoz. A jobboldali szociáldemokrata vezetők a kormány nyomása nélkül, saját „belső szükségletükből", a kommunista befolyástól való félelmük következtében is részt vettek a kommunistaellenes uszításban,, de bizonyos, hogy a kormánypárti gyanúsítások is gondot okoztak számukra; ezek alaptalanságát lépten-nyomon cáfolták. A Népszava március 1-i száma, amely hírül adja a kommunisták letartóztatását, vezércikket közöl „Moszkva őrültjei" címmel. E cikkben a lap a szokásos alattomossággal mocskolja az illegális kommunista pártot. „Moszkva őrültjei megint alkalmat adtak — írja — a magyar kormánynak arra, hogy a pórázra kötött magyar burzsoáziával és a külföldi közvéleménnyel elhitesse,, hogy mindazokra a rendszabályokra szükség van itt, amelyet a demokratikus szellem szégyenére, a szabadság gyalázatára még mindig életben tart. Moszkva megint megírta a háborús kivételes törvények további életben tartására és a páncélautók beszerzésére irányuló kormányakarat ürügyét. Hét esztendő óta egyre küldi a világforradalom fantasztáit és az orosz rubeleket nem a magyar ellenforradalom ellen, hanem a szociáldemokrata munkásmozgalom kárára ésveszedelmére." Szemrehányással illeti az ellenforradalmi kormányzatot is, mert nem biztosítja a szabadságjogokat, amelyek pedig, a megfelelő szociálpolitikával együtt, a bolsevizmus elleni védekezés eszközei lennének. „De hogyan védjék magukat a tömegek a bolsevizmus őrülete ellen — írja —, ha kicsavarják a kezükből mindazokat az eszközöket, amelyekkel sorsának jobbrafordulását munkálkodhatna ? 'M 5 A Népszava nem először ismétli itt a magyar és a nemzetközi reakcióitételét, amely „Moszkva ügynökei"-nek nyilvánítja a kommunistákat; ezzeL 14 A keresztényszocialista szakszervezetek közgyűlésén, 1929 októberében itrról számolnak be, hogy 14 860 tagjuk van. Ezt előrehaladásként említik, mondván, hogy ez év éleje óta 1015 új tagot szereztek. A beszámolóról a Nemzeti Üjság 1929. nov. 19-i száma ad hírt, közölve az itt említett adatokat. Ez az adatközlés elszólás-jellegű, mert a jobboldali propaganda általában ötvenezres, sőt ennél is magasabb keresztény-szocialista szakszervezeti taglétszámot emlegetett. Itt bevallották, hogy taglétszámuk a tizenötezret sem éri el. A szocialista szakszervezetek taglétszáma 1929-ben körülbelül 120 ezer. j5 Népszava, 1927. márc. 1.
