Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
AZ 1927. ÉVI OI.ASZ—MAGVAIT SZERZŐDÉS 1045 firtatták, nagyon is jól tudták, hogy az ilyen megállapodásokat nem azért kötik, hogy be is vallják őket. Bethlen tagadását aligha vette bárki is komolyan. A magyar parlament tagjai, akik a szerződést megszavazták, sokkal inkább remélték azt, hogy messzemenő titkos egyezmény rejlik a szerződés mögött, semmint azt, hogy nem. Bethlennek bizonyítania kellett a szerződés előnyös voltát. Nem tudja komolyan indokolni, hogy miért előnyös; a kisantant gyűrű szorosabbá válására vonatkozó érvekre nem is próbál válaszolni, beszéde nagyrészt védekezés a szerződéssel kapcsolatos külföldi gyanúsításokkal szemben. О nem naiv ember, aki hinne abban, hogy cáfolatainak bármely országban komoly értéke van, de mégis cáfolnia kell. A hazai közvéleményt pedig deklaratív kijelentésekkel és illúziókeltéssel igyekszik megnyugtatni és megnyerni. „Megállapítom — mondja beszéde végén —, hogy ez a szerződés jelentékeny támaszt nyújt a magyar külpolitikának, mert hiszen ez a szerződés az első példa arra, hogy egy győző nagyhatalom barátsági szerződést köt Magyarországgal, amely tényleg kiemeli abból az egyoldalú izoláltságból, amelyben az utóbbi években volt."41 Valóban kiemelte, s egyúttal alárendelte a magyar kormány külpolitikáját az olasz kormány céljainak. Bethlen beszéde után a képviselőház jelenlevő tagjainak többsége felállással megszavazta az olasz—magyar szerződés becikkelyezését. A Baldwin-kormány, néhány nappal az olasz—magyar szerződés becikkelyezése után, május 25-én szakítja meg az angol—szovjet diplomáciai viszonyt a háborús tervek jegyében, s várja, hogy más tőkés országok is kövessék példáját. A magyar uralkodó osztályok agressziós reményei nagyra nőttek. A kormánypárti és a „liberális"-nak nevezett mérsékelt ellenzéki lapok versenyeztek egymással a szovjetellenes hangulatkeltésben, az antiszovjet háborús blokk összekovácsolódása feletti lelkendezésben. Örömükbe azonban üröm vegyült, mert az angol kormány e lépése aktivizálta a tömegek háborúellenes tiltakozását magában Angliában is, és mégjobban kiélezte a belpolitikai harcot. A Baldwin kormány mellett Deterding, az ismert angol olajmágnás, aki a társasága számára elveszett Kaukázus-vidéki olajmezők visszaszerzését remélte, az olajért folyó igen éles világverseny nyomására szintén nagy aktivitást fejtett ki a szovjetellenes háborús blokk összekovácsolásában és egyik fő inspirátora a Baldwin-kormány szovjet-ellenes mesterkedéseinek. О egyik vezető képviselője az angol világbirodalom hanyatlásáért aggódó szélsőséges imperialista köröknek, amelyek az angol konzervatív pártban vezetőszerepet játszanak. Az angol burzsoázia reálisabban látó része, s mindenekelőtt a szovjet rendelésekben érdekelt gyáriparosok képviselői viszont hibáztatták, kudarcra kárhoztatott lépésnek tekintették az angol—szovjet diplomáciai viszony megszakítását, amely azzal járhat , hogy Anglia magára marad ebben az akcióban, s csak veszít rajta. A liberális párt vezére, Lloyd George is hibáztatta ezt a szakítást, amely nyilvánvalóvá tette a világ előtt Anglia szovjetellenes háborús terveit és kezdeményező szerepét. Az angol Munkáspárt is ellenezte az angol—szovjet diplomáciai viszony megszakítását. Ebben az időben nagyon erős a munkáspárti baloldali ellenzék és általános a munkáspárti tömegek elégedetlensége a kormány szovjetellenes politikájával. A munkáspárt jobboldali vezetői, Mac Donald és társai aktívan 41 Képviselőházi Napló. 1927. máj 19.
