Századok – 1963
Tanulmányok - Nemes Dezső: Az 1927. évi olasz–magyar szerződés 1017
1034 NEMES DEZSŐ lehetne azokat Magyarországra szállítani". Mussolini megkérdezi, nem lehetne-e Románián keresztül, esetleg a Dunán Magyarországra szállítani e készleteket, Bethlen azt feleli, nem hiszi, ,,hogy Románián keresztül helyes volna Magyarországra fegyvert vinni". Ő arra gondol, hogy „valamely állítólagos lengyel anonym társaság vásárolná meg a lengyel kormány számára, még pedig lembergi rendeltetéssel. Ezek ezután Ausztrián és Magyarországon keresztül volnának szállítandók és Magyarországon maradnának, míg Lengyelországba csak valami csekélység érkeznék meg. Ez persze csak Pilsudskival egyetértésben történhetne meg." Bethlen lehetségesnek véli ilyen megegyezést kötni a lengyel diktátorral, „mert Lengyelországnak igen nagy érdeke, hogy Magyarországgal közös határt kapjon". Bethlen semmivel sem indokolja, hogy ez Lengyelországnak miért olyan nagy érdeke, viszont ismét világosan értésére adja Mussolininak, hogy a „tót felszabadulás" nem lenne egyéb, mint Szlovákiának visszacsatolása Magyarországhoz. Ez esetben persze Kárpát-Ukrajnát is elszakítják Csehszlovákiától, s e terület hovatartozását alku tárgyává tehetik. Kárpát-Ukrajnára ugyanis Lengyelország is igényt tartott. Mindenesetre — Bethlen úgy gondolja — Pilsudskiék érdekeltek abban, hogy Szlovákiát elszakítsák Csehországtól, és támogatásukat meg lehet szerezni, „ha a fegyverek a tót felszabadulás érdekében vitetnek ki Olaszországból". Feljegyzésében közli, hogy „Mussolininak ez a gondolat rendkívül tetszett és figyelmét lekötötte. A tót mozgalomról, annak vezetőiről teljesen informálva volt. Az volt a benyomásom, hogy Tukával összeköttetésben is áll." Megállapodtak abban, hogy Mussolini utána néz a készletek mennyiségének, Bethlen pedig kidolgoztatja a szállítási tervet és azt jóváhagyásra külön futárral megküldi Mussolininak. „Mussolini másnap reggel külön levélben közölte velem—mondja Bethlen—a szállít ható mennyiséget és a búcsúaudiencián kijelentette, hogy a fegyvereket minden ellenszolgáltatás nélkül bocsájtja rendelkezésünkre, hogy azonban kijavításukra és karbahozatalukra 6 — 7 millióra lesz szükség. Ô jobbnak tartaná, ha ez a kijavítás Olaszországban történne, mivel kevésbé volna feltűnő, míg ha Magyarországon történne a karbahozatal, szomszédaink neszét vehetnék a dolognak." Mielőbbi választ kért külön futárral, hogy „fogjanak-e neki a kijavításnak, mert ez huzamosabb időt fog igénybe venni". A szóban forgó fegyverkészlet minden valószínűség szerint gyalogsági kézi- és gépfegyver. Nem tudjuk, milyen mennyiséget ígért Mussolini, de az megállapítható, hogy olyan hadizsákmányból származó fegyverkészlet ez, amely nincs használható állapotban, s kijavítása és „karbahozatala" 1,8 — 2,1 millió pengőbe (6 — 7 millió lírába) kerül. Mussolini e fegyverkészlet felajánlásával azonnal felcsillantja Bethlen előtt egy katonai kaland lehetőségét. Az említett búcsúaudiencián Bethlen ismét előhozza a szlovákiai betörés tervét és megkérdi: „Abban az esetben, ha egy tót felkelési mozgalom indulna meg és a tótok függetlenségüket kiáltanák ki, tudná-e Mussolini Románia neutralitását garantálni Magyarországgal szemben . . . Mussolini azt felelte, hogy ebben a percben Románia neutraíitását garantálni nem tudná, de adott esetben kész arra., hogy Romániára a legnagyobb nyomást gyakorolja, hogy semleges maradjon, ami különösen abban az esetben hiszi, hogy eredménnyel járna, ha Lengyelországgal megegyezést tudnánk kötni, mely szerint Pilsudski is annak idején hasonló értelemben gyakoroljon nyomást a román kormányra." Jugoszláviát illetően Bethlen kérdésére „Mussolini azt felelte egy heves
