Századok – 1963
Tanulmányok - Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása 985
994 TÓTH EDE Most már halaszthatatlanná vált a balközéppárt kiegyezés elleni erőinek leválása Tiszáékról. A még 1873 tavaszán tervezett új ellenzéki lap kiadása csak most kezdett közeledni a megvalósuláshoz. Helfy és Simonyi 1873 decemberében agitációt folytatott a 48-as párt képviselői körében a közjogi ellenzék elvhű részével való egyesülés érdekében. Az agitáció eredményeképpen egyesülési tárgyalások kezdődtek a Csávolszky—Ugron-csoport és a 48-as párt vezetői közt. Elismerte az egyesülés szükségességét a 48-as párt képviselőinek többsége is.3 5 Az egyesülés módozatait illetően azonban megoszlottak a vélemények. Irányiék a 48-as pártba kívánták befogadni a közjogi ellenzék egyesülni kívánó tagjait, és továbbra is a 48-as program alapján kívántak működni. Valami előre nem látható fejleményre számítottak, ami a 48-asoknak parlamenti többséget hoz. A balközéppártból kivált balszárny viszont a Tisza által megtagadott 1868-as balközéppárti programhoz való hűségben látta azt az elvi alapot, amely egy új ellenzéki egység kiindulópontja lehet és „közjogi ellenzék" címen akart tíj egységes ellenzéki pártot alapítani.3 6 A tárgyalások során a közeledés elvi alapja az a kölcsönösen hangoztatott nézet volt, hogy a két ellenzéki árnyalat között nincs lényeges eltérés, mert Irányi 1872. évi programja és a balközép 1868. évi programja között nincs alapvető elvi különbség.3 7 A „közjogi ellenzék" elnevezés hívei azonban bizonyos részletkérdésekben a 48-as pártnál is mérsékeltebbek voltak, mert az önálló külügy követelését irreálisnak tartották dualista alapon.3 8 Különösen tartózkodó volt mind az Irányi-féle 48-as, mind az Ugron-féle balközép csoport a Kossuth által kidolgozott parlamenti ellenzéki párttaktika tervével szemben, amely szerint az összes ellenzéki erőket a függetlenségi zászló alatt kell egyesíteni, tekintet nélkül arra, hogy az állami önállóságot békés parlamenti eszközökkel, vagy újabb függetlenségi harc útján kívánják megvalósítani. Mind a 48-asok, mind a „közjogi ellenzék" félt a forradalom látszatától is. Mindkét csoport ragaszkodott külön lapjának fenntartásához. A parlamenti akcióegységen túlmenően alig tudtak további közeledést elérni.3 9 A kicsinyes vita azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy az ellenzék erői az általános pártbomlás körülményei között még inkább szétforgácsolódnak, -felmorzsolódnak. A Függetlenségi Pártot előkészítő tárgyalásokat ismét Kossuth levelei mozdították ki a holtpontról. Kossuth a hozzá forduló fiatal újságírónak, Tóvölgyi Titusznak minden kertelés nélkül, őszintén megírta véleményét a 48-as pártról és az ellenzék teendőiről is.4 0 Amikor az indiszkréciót kiabáló és sértődött Irányi reklamál, neki is félreérthetetlenül megírja, hogy az ellenzéki csoportok kicsinyeskedésével, szűkkeblűségével szemben csak a függetlenségi párt létrehozásán munkálkodókat — így Mocsárvékat — hajlandó támogatni.4 1 35 Л Csávolszky — Mocsáry-csoporttal való egyesülés szükségességét kimondó 48-as párti értekezlet: Szombati Lapok, 1870. dec. 20.(51. sz.). Vö. Simonyi—Kossuth Budapest, 1873. dec. 17. OL. Kossuth-iratok I. 5452. 36 Irányi —Kossuthnak, 1874. jan. 27. OL. Kossuth-iratok I. 5461. 37 Uo. ' 38 Uo. 39 Uo. 40 Kossuth levele Tóvölgyi Titusznak: Nepzászlója. 1873. nov. 29. 41 Irányi reklamációja Kossuthhoz, Pest, 1873. dec. 2. OL. Kossuth-iratok I. 5449. Kossuth válasza: Turin, 1873. dec. 9. OL. Kossuth-iratok. I. 5451.
