Századok – 1963

Tanulmányok - Tóth Ede: A Függetlenségi Párt megalapítása 985

986 TÓTH EDE zésének megvalósítására Magyarországon jól szervezett függetlenségi ellenzék álljon rendelkezésre, amely addig is minden lehető alkalmat megragad a dualista rendszer gyengítésére, míg a nemzetközi konstellációk kedvező alkalmat kínálnak a teljes függetlenség kivívására. A parlamenti váltógazdaságra való áttérés egyik feltétele az ellenzék megerősödése lett volna. A kiegyezés után a kapitalista fejlődés azonban a dualista rendszerrel elégedetlen társadalmi osztályokat és rétegeket is megosztotta. A kiegyezés következtében a kapitalista fejlődés fokozódó osztályellentétei, mint alapvető ellentétek, bonyolult módon keveredtek nemzeti és nemzetiségi ellentétekkel. A kis- és középpolgárság differenciálódása az ellenzéki politikai csoportosulások állandó változásában, belső frakcióharcában, sokszínűségében öltött politikai formát. A közép- és kispolgári rétegek politikai magatartásának alapmotívuma a forradalommentes élet, a reformok, a fokozatos, gyakran részletkérdésekben folytatott csatározás volt. A kiegyezésnél nagyobb politikai engedmény elérését közjogi téren igen széles társadalmi erők kívánták, de magvalósítása csak akkor lett volna lehetséges, ha sikerül a kiegyezéssel elégedetlenek széles táborát összefogni, erős egységes ellenzéki pártba tömöríteni. Ilyen párt tervét dolgozta ki 1873-ban Kossuth. Az e párt előkészítésében részt vett csoportok felfogása, magatartása és tetteik indítéka jórészt feltáratlan. Az ún. „elvhű balközép" szerepének megértése, bemutatása és értékelése szükségessé teszi, hogy áttekintsük a 48-as párt vezetésében szerepet játszó csoportokat, hiszen a 48-asok egy részével együttműködve, más részével állandó vitát folytatva hozták létre a Függetlenségi Pártot. A kortársak fennmaradt levelezésében és egykorú sajtónyilatkozataikban személyes okokkal, vezérkedési hajlamokkal, kicsinyes hatalomféltéssel magyarázták az egyes csoportok között makacsul fennmaradó nézeteltéréseket. E felfogásban kétségtelenül figyelemreméltó reális mag rejtőzik, annyiban, hogy az ellentétek nem elsősorban elvi síkon jelentkeztek, mert a küzdelemben résztvevők nem voltak képesek a dualista rendszer politikai, társadalmi, gazdasági problémáinak átfogó elemzésére. A közjogi ellenzék politikusai csak részben gondolkodtak országos méretben. Különösen kevesen, inkább csak az emigrációból hazatértek rendelkeztek a politikai viszonyok nemzetközi áttekintésére alkalmas ismeretekkel. Ezc к az ismeretek is a gyorsan változó európai viszonyok között, de különösen a kapitalista fejlődés társadalmi jelenségeinek elemzése szempontjából a hazatérés után gyorsan elhomályosodtak, elavultak. Irányi Dániel franciaországi tapasztalatai, III. Napóleon kelet-európai nemzetiségi politikájának közeli megismerése élményével kísérelte meg kidolgozni Magyarországon a kis- és középpolgárság szövetségére épülő parlamenti ellenzéki taktikát. E politika egyik fontos tényezőjének tartotta a nemzetiségi pártok kormányellenes, de a dualista államegységet elismerő csoportjait. Külpolitikai vonatkozásban egy, a Monarchiát alapjaiban fenyegető, nemzetközi konfliktus kialakulására épített, de ennek kihasználását s a perszonálunió kivívását egyedül parlamenti békés eszközökkel akarta elérni.3 A Madarász-csoport elsősorban a vidéki (mezővárosok és falvak) földtulajdonnal rendelkező paraszt polgárságára igyekezett támaszkodni, amelynek 3 Irányi Dániel : Megjegyzések Madarász József emlékirataira. Bpest. 1884. 26. 1.