Századok – 1963
Tanulmányok - Eperjessy Géza: A mezővárosi és falusi céhek kialakulása és bomlása az Alföldön és a Dunántúlon 951
A MEZŐVÁROSI ÉS FALUSI CÉHEK KIALAKULÁSA ÉS BOMLÁS/. 979 A mezővárosi céhes ipar hanyatlásának eredményeként tehát a viszonylag „nagyobb", több falura is kiterjedő körzeteknek, melyeket korábban 1—1 mezőváros céhes kézművessége látott el iparcikkekkel, kisebb, esetleg csak 1—2 falut magukban foglaló körzetekre való felbomlása is tapasztalható. A falusi céhes iparnak ez a „virágzása" azonban rövid ideig, alig néhány évtizedig tartott, s bomlása a külföldi (és részben a hazai) tőkés ipar fokozódó hatásának következtében csakhamar bekövetkezett. A Dunántúl nyugati területeihez hasonlóan — bár kisebb mértékben — Somogy és Tolna megyében is tapasztalható a mezővárosi céhek számának csökkenése. Baranya megyében viszont a nagyobb mezővárosokban nem változott, a kisebb mezővárosokban és falvakban pedig növekedett a céhek száma a XIX. század elején. A Fejér és Győr megyei mezővárosok és falvak nagyobb részében pedig csak az 1848 előtti évtizedekben vette kezdetét a céhesedés, s a kisebb mezővárosokon kívül különösen a falvakban tapasztalható a céhes szerveződés erősödése.141 A dunántúli mezővárosok és falvak céheinek kialakulását vizsgálva végül Veszprém megyével, vagyis olyan területtel kívánunk foglalkozni, amely a Dunántúl nyugati (tehát a török pusztítástól megkímélt részének) s a Dunántúl keleti (tehát a török hódítás alá esett) területének határán foglalt helyet . A Dunántúl nyugati és keleti vidéke között annyiban is átmenetet jelent Veszprém megye, amennyiben ezt a területet a végvárak többé-kevésbé megvédelmezték a török hódításkor, ugyanakkor azonban a megye egyikmásik vidéke többször is gazdát cserélt, s a mintegy másfélévszázadig tartó végvári harcok hatása érezhető volt a megye egész területén. Több kisebb faluban, így pl. Balatonfőkajáron és Csajágon, ezenkívül Berenden, Polánvon, Nagytevelen, Koppányon, Tósokon és Takácsiban, valamint Szentgálon, Cseszneken, Ajkán, Csékuton, Pádrágon továbbélnek a XVin. században alakult céhek. Néhány faluban, így pl. Balháson, Dégen és Lajoskomáromban, Csernyén, valamint Lázin, Péterden, Bársonyoson és Varsányban viszont csak az 1848 előtti évtizedekben indult meg a céhesedés. A mezővárosokban viszont feltűnően csökken a céhek száma: Devecseren a XVII. század második felétől a XVIII. század végéig 6 céh működött, aXIX. században viszont csak 3 céh kérte régi szabadalmának megújítását.142 Somlyó vásár helyen a XVIII. században 5 céhet találunk, a XIX. század elején viszont csak a takácsok céhe alakult újjá. Nagyvázscmyban, ahol a XVII. század második felétől a XVIII. század végéig 8 céh szerveződött , a XIX. században viszont egyetlen céh sem jött létre.143 A palotai mesterek, kiknek korábban 11 céhük volt, szintén nem 141 A nevezett megyékre vonatkozó terjedelmes bizonyító anyagot jelen tanulmányunkból elhagytuk. Ezúttal is az OL. és az EK. többször idézett forrásaira támaszkodtunk. 142 A céhek számának csökkenése ellenére sem volt jelentéktelen az iparűzők száma (az 1828. évi összeíráskor 992 adófizetőt ill. 129 kézművest találtak), a mesterek közül azonban csak kevesen (26) dolgoztak egész éven keresztül (OL. Conscript. Regn. 1828). 143 Bár 1828-ban 86 iparos volt a helységben (az adófizetők száma pedig 642), egész éven keresztül viszont csak ketten folytatták mesterségüket, s a mestereknek már csak ezért sem lehetett pénzük a céhkiváltság megújításához (OL. Conscript. Regn. 1828).
