Századok – 1962

Történeti irodalom - A Magyar Tanácsköztársaság plakátjai (Ism. Zádor Anna) 701

674 TÖRTÉNETI IRODALOM .702 tudatban detektívregénybe illő csínyre szánta el magát: megrohanta a Magyar Tanácsköztársaság bécsi követségét, elhurcolta az ott talált 140 millió korona értékű készpénzt és fogságba vetette Bolgár Elek és Fenyő Andor követeket. Ezzel a büntetőtörvénykönyv értelmében kimerítette a fegyveres rablás és a személyes szabadság megsértésének tényálladékát. Ezután Királyhida elfoglalását vették tervbe, hogy a velük rokonszenvező helyőrséggel egyesülve, ugyanakkor Sopron irányába is támadva, Moson ós Sopron megyét birtokba vegyék, s egyúttal a megszállt területen ellenforradalmi kormányt alakítsanak. Az operettszerű brucki kirándulás főleg azért fúlt kudarcba, mert a megbízhatatlan királyhidai vörösőrséget a belügyi népbiztosság előzőleg más alakulattal váltotta le. A Sopron felé induló részleget lefülelték osztrák területen, mielőtt még egyáltalán fegyveres akcióba léphettek volna. Egyúttal a Pozsonyligetfalun kitört ellenforradalmi zendülést is sikerült leverni, a magyaróvári 13. vörös gyalogezred tisztjeit pedig letartóztatták, mielőtt bármilyen akcióba léphettek volna. A szerző téved, amikor azt írja, hogy a Ugetfalusi zendülés egyik szervezőjét, Moharos főhadnagyot kivégezték; Moharos elfogatása előtt agyonlőtte magát. Ezt Váry Albert és Gabányi könyve, valamint az egykorú magyaróvári sajtó is bizonyítja. A dunántúli vasutassztrájk hatására kitört Sopron—Csorna közti zendülés is a bécsi ellenforradalmi komitó műve volt, amelynek a szerző külön fejezetet szentel. Az ezután történt eseményekkel, valamint a bankgassei pénzrablás parlamenti utórezgéseivel csak az Utószóban foglalkozik, ezért a könyv vége csonkának hat. A szerzőnek foglalkoznia kellett volna a feldbachi és aspangi tábor történetével is, hiszen e táborokban éppen a bécsi fehér emigráció tisztjei gyülekeztek, egyúttal ki kellett volna terjeszkednie az 1919 augusztusi nyugat -magyarországi eseményekre is. A szerző által felhasznált számos forrásmunkából sajnálatos módon hiányzik Václav Král csehszlovák történész műve, amely számos adatot tartalmaz a bécsi fehér emigráció ántántkapcsolatairól is. E könyvből tudjuk például, hogy a magyar kormány már 1919 május elején meghívást kapott a békekonferenciára, de a meghívót a bécsi ántántmisszió, a tanácskormány lemondására számítva, éppen a bécsi fehér emigráció intervenciójára nem továbbította Budapestre.* A szerző nem világít rá az osztrák kormány felemás magatartásának okaira. E sorok írója erre az Osztrák Köztársaság hadtörténetének tanulmáfiyozása kapcsán talált magyarázatot. Az Osztrák Köztársaság burzsoá kormányának természetesen nem volt érdeke, hogy az osztrák munkásság kövesse a magyar példát és szintén kikiáltsa a proletárdiktatúrát. Érthető, hogy többé-kevésbé támogatta a magyar fehér emigráció tevékenységét. Ugyanakkor azonban a magyar Vörös Hadsereg léte és tevékenysége bizonyos mértékben megfelelt az osztrákok érdekeinek. Hiszen a délszláv királyság haderejének nagy része a Magyar Tanácsköztársaság elleni fronton volt lekötve, így az általa igényelt karintiai és stájerországi területek elfoglalására nem jutottak csapatok. Amikor 1919 június elején a magyar Vörös Hadsereg az északi fronton általános támadásba lendült, a délszláv haderő 40, javarészt a magyar frontról elvont zászlóaljat vetett Karintiába és az ottani offenzíva keretében 1919. június 6-án elfoglalta Klagenfurtot. Ekkor azonban olasz csapatok zárták el a további délszláv előnyomulást, mintegy semleges zónát létesítve osztrák és délszláv csapatok között. A muraszombati védelmi szakasz és a stájer önkéntes alakulatok parancsnoksága közt is volt kapcsolat a vend vidéki ellenforradalom kitöréséig. A karintiai olasz akciónak ós a Bécsnek szállított ántánt élelmiszereknek egyik legfőbb feladata volt, hogy az osztrák ellenforradalmat támogassa az ausztriai tanácsköztársaság kikiáltásának megakadályozása terén. Talán jó lett volna, ha Koncsek László foglalkozik a könyvében említett katonai egységek további szereplésével. A 13. vörös ezred az ellenforradalmárok likvidálása után jól harcolt Rozsnyónál és a szolnoki hídfőben, a ligetfalusi helyőrséghez tartozó Lakosféle munkászászlóalj pedig Érsekújvárnál. A szerző által felhasznált levéltári anyag nagy része most került először felhasználásra, ezért a könyv — néhány hiányossága dacára — haszonnal forgatható és a laikus olvasót is le fogja kötni. FOGARASSY LÁSZLÓ * Václav Král : A csehszlovák burzsoázia intervenciós háborúja a Magyar Tanácsköztársaság ellen 1919-ben. Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó. 1956. 138. 1.