Századok – 1962

Krónika - Beszámoló kandidátusi disszertációk vitáiról - 930

930 К RÓNIK А BESZÁMOLÓ BENDA KÁLMÁN ÉS DOLMÁNYOS ISTVÁN KANDIDÁTUSI DISSZERTÁCIÓINAK VITÁIRÓL Benda Kálmán : A magyar jakobinus mozgalom története c. disszertációja mindenekelőtt beható vizsgálat alá vette a demokratikus értelmiség helyzetét, célkitűzéseit 1790-ben. Rámutatott arra, hogy ,,a XVIII. század végén Magyarországon két nagy kérdés várt megoldásra: a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás". Az a nemesi ellenállás, amely az 1780-as évek végére kibontakozott a rendi jogok védelmében a jozefinizmus rendszere ellen, bár oltalmazta a nemzeti függetlenséget, a polgári engedményekről hallani sem akart. A mozgalom egyre jobban kiütköző feudális osztálykorlátjai miatt előbb a parasztság, majd a polgárság is szembe fordult vele. A disszertáció részletesen foglalkozott a hazai polgárság sajátos, a nyugati országokétól elütő jegyeivel. Kifejtette, hogy a városi polgárság, „mely nagyobb részében nem is magyai', a nemzeti kérdésekben közömbös, s a rendekkel szemben az uralkodónál keres támogatást". II. Lipót — mint az értekezés előadja — ezt a saját érdekében kihasználja, de végső fokon nem támogatja a polgárságot. A polgári érdekek szószólója ilyen körülmények között az az értelmiség lesz, mely származását és politikai nézeteit tekintve egyaránt igen vegyes összetételű. Az ezzel kapcsolatos problémák elemzése során az értekezés megállapítja, hogy a nyolcvanas években mégis kialakult az értelmiségnek egy, elképzeléseiben nagyjából egységes csoportja: a jozefinisták. E csoport tagjai főként kisnemesek, a fiatalok közt azonban egyre nagyobb számban akad plebejus. A disszertáció ismerteti műveltségük színvonalát, érdeklődési körüket; foglalkozik a francia felvilágosodás, a szabadkőművesség rájuk gyakorolt hatásával. Megállapítja, hogy a racionalizmus talaján állnak, bírálják az egyházat; reformerek, a felvilágosult abszolutizmus hívei. Bár a nemzeti önállóság s az ezzel összefüggő kérdésekben nem értenek egyet II. Józseffol, mégis híveiül szegődnek. Az értekezés elemzi a jozefinisták közötti ellentéteket, amelyek a nemesi mozgalom előretörésével polarizációt, szakadást idéztek elő a mozgalomban. A demokrata reformerekkel szemben, mint előadja, a patrióta értelmiség arra törekedett, hogy „a nemesi célokat minél több polgári tartalommal töltse meg", s ezért igen sokat vártak az 1790-es országgyűléstől. Megismerkedünk a disszertációban ennek az országgyűlésnek lezajlásával, s elénk tárul az a csalódás, amely a demokrata értelmiséget annak eredménytelensége miatt eltöltötte. De a Lipót iránti1 bizalom még megvan közöttük, Hajnóczy nem utolsó sorban ezért foglalja össze reformjait az országgyűlési bizottságok számára. De reformokról az 1792-es, Lipót halála után megtartott országgyűlésen sem esik szó. Ferenctől hiába várnak kezdeményezést. A demokrata értelmiség most már az uralkodó ellen fordul, s hovatovább csatlakozik hozzá a nemesség egy kis része, leghaladóbb csoportja is. A megyei patrióta nemesség Orczy László, a felvilágosult reformer körül csoportosul. A disszertáció gazdag anyag alapján mutatja ki a francia forradalom hazai erjesztő hatását; feltárja, hogyan vált mind erőteljesebbé a demokrata értelmiség és az ellenzéki köznemesség együttműködése 1793-tól. A mozgalomtól Erdély és Horvátország sem marad érintetlen. E szélesen gyűrűző mozgalomnak tulajdonítja, hogy az uralkodó nem meri összehívni a diétát. Ebben a helyzetben — mutat rá az értekezés — a siker azon múlott, sikerül-e a mozgalom két szárnyát egységes szervezetbe összefogni. A szervezkedés tárgyalása során mutatja be és jellemzi Martinovics Ignácot. Nagy alapossággal tárja fel Martinovics életútját, azt a szerepét, melyet a császár rendőrbesúgójaként játszott. Elemzi Martinovics egyéni törekvéseit, s ezek összefüggését a mozgalom egyes kérdéseivel. A mozgalom vezető személyiségeivel összevetve megállapítja, hogy „míg Hajnóczyék a nemességet akarják rávenni a reformra, ha kell az uralkodó ellen is, — Martinovics a királyt igyekszik a reformok szükséges voltáról meggyőzni, a magyar nemesség, a magyar hagyományok megsemmisítése árán is". Részletesen előadja a disszertáció, hogyan s miért került Martinovics a szervezkedés élére, személyes sérelmei miatt hogyan fordult szembe az udvarra], csatlakozott a Hajnóczy körül csoportosuló elégedetlenekhez és hogyan szervezte meg a Reformátorok, illetve a Szabadság és Egyenlőség Társaságát. Elemzi e társaságok, azaz a nemesi és polgári csoportok elvi célkitűzéseit s azok eltérő vonásait. A jakobinus összeesküvést, mint a disszertáció előadja, a rendőrség igen rövid idő alatt leleplezi, s a kormány gyökerestől ki akarja irtani a függetlenségi és demokrata törekvéseket. Részletesen foglalkozik a magyar jakobinusok elleni per történetével s általában