Századok – 1962
Történeti irodalom - Donini; Ambrogio: Korok; vallások; istenek (Ism. Bellér Béla) 913
913 TÖRTÉN ETI IROD A LOM 1791 végén Lipót újra megkezdte az agitációt a magyarországi parasztság körében, s ügynökei itt is az országgyűlési képviselet követelésére buzdították a népet. Hogy azonban ez csak az abszolutizmus ellenében újra fellobbanó köznemesi ellenállás letörését szolgáló taktikai fogás, a francia forradalom vitorlájából a szelet kifogni akaró manőver része volt-e csupán, vagy komolyabb elgondolások is voltak mögötte, nem tudjuk eldönteni. Lipót alig három hónap múlva meghalt, bizalmas feljegyzéseit fia elégette, terveit pedig magával vitte a sírba. Ferenc politikájának megnyilatkozásai már teljesen azonosak Ausztriában és Magyarországon. Mivel azonban Magyarországon a jozefinisták, a reformerek már amúgy sem rendelkeztek hatalommal, s a reakció uralma biztosítva volt, Ferenc teljesíthette a nemesség néhány kívánságát, így mindenekelőtt az illyr kancellária feloszlatását. Talán ez is oka annak, hogy uralmához olyan nagy reményeket fűztek, még a reformerek is, igaz, hogy csak néhány hónapig. Végül Wangermann-nak az osztrák jakobinus-mozgalomról szóló, számos eddig ismeretlen részletet feltáró leírása érdekesen és egybehangzóan egészül ki azzal, amit a magyarországi összeesküvésről és perről tudunk. Az, hogy Magyarországon a mozgalom radikálisabb és szervezettebb volt, nyilván összefügg azzal, hogy a reakció már korábban megkezdődött, a célok kikristályosodására, a szervezkedésre tehát több idő jutott. Az viszont, hogy — szemben az osztrák elégedetlenekkel — a magyarországi mozgalomban olyan nagy számmal találunk nemeseket, a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség gondolatának egymásrautaltságára figyelmeztet. Tudjuk, ebben a formájában a probléma Ausztriában ismeretlen volt. Mindent összevéve, Wangermann könyve éles fénnyel világít be az 1790-es évek Ausztriájának társadalmi ós kormányzati problémáiba, s eredményei a magyarországi fejlődés megismeréséhez is értékesen járulnak hozzá. Ugyanakkor könyve újabb figyelmeztetés: mennyi a mulasztásunk és a tennivalónk a korszak megismerése terén. BEND A KÁLMÁN AMBKOGIO DON1N1: KOROK, VALLÁSOK, ISTENEK (Budapest, Gondolat Kiadó. 1960. 350 1.) A német, francia ós főként szovjet vallástörténészeknek magyar nyelven eddig megjelent munkáihoz most egy olasz vallástörténésznek, Ambrogio Doninixxek., a római egyetem neves professzorának „ Korok, vallások, istenek" c. kitűnő, több szempontból egészen eredeti műve csatlakozik. Ami Donini könyvét kiemeli a hasonló tárgyú magyar nyelven eddig megjelent I művek közül, az elsősorban mesteri módszere, eredeti témafelfogása és -feldolgozása. Donini a marxista valláskritikai módszert követi, amelynek lényegét találóan így fogalmazza meg: ,,. . ,a földről kell kiindulnunk ahhoz, hogy megértsük az eget" (48. 1.), vagyis: a mindenkori vallási eszmékben közvetett és tökéletlen formában ugyan, de meghatározott társadalmi struktúrák és tapasztalatok tükröződnek. A földön tehát annyi vallás van, ahány alapvető fejlődési szakasza van az emberiségnek, és nem annyi, ahány nemzetség, törzs, nép vagy nemzet létezik. Nem úgy áll tehát a dolog, hogy az egyiptomiaknak vagy babilóniaiaknak, a görögöknek vagy a zsidóknak, az indiaiaknak vagy a kínaiaknak egyetlen vallásuk van, hanem vannak vallások, amelyek az egyiptomi ' vagy mezopotámiai, a görögországi vagy a palesztinai, az indiai vagy a kínai rabszolgaság, ill. hűbériség időszakából valók. Éppenígy nincsen egyetlen keresztény vallás sem ! A kereszténységnek is annyi történeti formája van az őskereszténységtől a katolicizmuson át egészen a protestantizmusig, ahány fejlődési szakaszon a keresztény közösségek kétezeréves történetük alatt átmentek. Ahhoz, hogy a vallástörténetnek ezt a gyökeresen új koncepcióját keresztülvigye, Doninmek szét kellett rombolnia mindazokat a vallásos-idealista elképzeléseket, amelyek az egységes vallástörténeti fejlődési folyamatot tagadva, megkísérelnek különbséget tenni akár a vallás és a mágia, ill. a babona, a természeti és a történeti vallások, akár a politeista és monoteista s nem utolsó sorban az „igaz" ós a „hamis" vallások között (21—24. L). így jön létre az egyetemes vallástörténetnek az a nagyszabású szintézise, amely egységes képbe foglalva tárja elénk a legkülönbözőbb vallások történetét 14 Századok
