Századok – 1962

Történeti irodalom - Lengyel munkák Magyarország történetéről (Jan Reychman) 903

905 TÖRTÉN ETI IROD A LOM mint J. D'inielewicz : „General Józef Bem" (Warszawa. 1951) 6sJ. Retjchman : „Bohater Siedmiogrodu" (Erdély hő e) (Warszawa. 1952), melyeknek jelentősége azon alapul, hogy Bam személyét új megvilágításban mutatják be. Megemlíthető továbbá E. Kozlowsfcrnak egy nagyobb munkája: „General Jőzef Bem", Warszawa. 1958, amely azonban csekély számú magyar forrást használ fel. Az 1849 utáni m igyarországi összeesküvésekkel összefüggő egyes kérdéseket érint M. T.yrowicz munkája: „Ostatnie lata dzialalnoáai Juliana Goslara, 1848—1852" (Julián Goslar működésének utolsó évei, 1848—1852), „Roezniki Ilumanistyczne" 1957 (1953-ra), IV. szám. Magyar kérdésekre vonatkozik, bár túlnyomórészt lengyel forrásanyagra épült, a korán elhúnyt fiatal történész, T. Pollak alapos munkája: „ Wegrzy w powstaniu styczniowym" (Magyarok részvétele a januári felkelésben), „Studia i materialy do historii wojkowoéei" V. kötete, Warszawa. 19G0. A XIX. század vége és a XX. század elejére vonatkozóan az újabb lengyel történetírás a magyar történet2 terén nem produkált érdemleges munkákat. Teljesebben csak 1918—1919 szerepel. J. Jurkieivicz „Stosunki polsko—we úerskie w 1919 г.", Warszawa. 1957 (Kapcsolatok Lengyelország ós Magyarország között 1919-ben) címmel lengyel levéltárak okiratanyagát jelentette mog, mint a Nemzetközi Kérdósek Intézete belső használatára szánt publikációt (sokszorosított formában), mely a lengyel—magyar kapcsolatokat szemlélteti, 1919 januárjától júniusig. Ez az anyag főként az akkori lengyel kormányzatok Magyarországgal szembeni magatartására vonatkozik. A Magyarországon élő lengyelek állásfoglalása a Magyar Tanácsköztársaságot illetően, részvételük a Tanácsköztársaság harcaiban, továbbá az akkori lengyel baloldal magatartása a Magyar Tanácsköztársasággal kapcsolatban képezte tárgyát J. Korzeniowtki néhány cikkének, mely túlnyomórészt a Krakkói Állami Levéltár okirataira épül. Ezek „Polacy w rewolueji wegierskiej 1919 roku" (Lengyelek a magyar forradalomban 1919), a „Trybuna Ludu" 1950. II. 29-i számában, és „Udzial Polaków w rewolueji wegierskiej 1919 roku" (Lengyelek részvétele a magyar forradalomban 1919), a ,,Za wolnoác i lud" című folyóirat 1955. évi 7. számában (88) jelentek meg. A két világháború közötti időnek nem szenteltek újabb munkákat. Mindazonáltal azok a magyar kiadványok, melyek a második világháború előtti időszak diplomáciai kapcsolataira vonatkoznak, bizonyos visszhangra leltek J. Reychman cikkében: „Kulissy pewnej Legendy" (Egy legenda kulisszái), a „Za wolncác i lud" 1960. 3. számában, továbbá ama részletes ismertetésben, amelyet a Kvartainik Historiczny 1961. évi 4. számában szentelt a Magyarország részvételét a másodili világháborúban bemutató okmánypublikációnak. A lengyel ós a magyar ellenállási mozgalom kapcsolatairól S. Sochacki írt néhány , vezércikket, úgymint: „Wegrzy a powstanie warszavvskie 1944" (Magyarok és a varsói felkelés 1944), a „Stolica" 1958. II. 26-i számában, „Polacy i Wegrzy w czasie okupaeji" (Magyarok és lengyelek a megszállás idején), a „Stolica" 1958. VIII. 10-i számában, melyekben magyar és lengyel levéltárak ismeretlen anyagára támaszkodik, továbbá egy terjedelmesebb értekezést, magyar antifasiszták részvételéről a lengyel ellenállási mozga-I lomban. Ez az értekezés a „Párttörténeti Közlemények" 1961, 2. számában jelent meg. A magyar ellenállási mozgalom történetével 8. Oklcki foglalkozik, „Z dziejów ruchu oporu na Wgrzech w okresie II wojny ávvietowej" (A magyar ellenállási mozgalom történetéből, a második világháború idején) című értekezésében, „Wojskowy Przeglad Historyczny", I960. 1. szám. A magyarországi lengyel emigrációról a második világháború idején nyújt vázlatot, főként a varsói Új Akták Archívuma (Archívum Akt No wye h) okiratanyaga alapján, K. St isiïwski értekezése: „Polscy uehedizey na Wegrz^ch w latach 1939—1945" (Lengyel emigránsok Magyarországon az 1939—1945-ös esztendőkben), „Przeglad Historyczny" 1961, 2. sz. Mog kell említeni emlékiratok megjelentetését is, elsősorban egy, abban az időben Magyarországon internált katonáét, amelyet „Tuláczym szlakiem" címen Wroclaw. 1958 W. Kurdybowicz rendezett sajtó alá. Ha azt vizsgáljuk, hogy az utóbbi időben a lengyel történetírás mit produkált a magyar—'lengyel kapcsolatokra vonatkozóan, meg kell állapítanunk, hogy a termés nem túlságosan bőséges. Einek elsősorban az az oka, hogy szűkében vagyunk az olyan történészeknek, akik megfelelő magyar nyelvtudással bírnak. Emellett az itt tárgyalt 1 A lengyel hegylakók Magyarországra való munkakereső vándorlásának történetivel a XIX. század vigén egy megiehetflsen felületes kis értekezés foglalkozik: W. Jonlova ,,Wçdr<ïwki zarobkowe gőrali podhalai"sk'Ci." (A podhalei gnralok [hegyilakók 1 munkakereső vándorlásai), „Wierehy" XXIV, 1955. Ennél a munkánál azonban sem lengyel vagy magyar okiratok felhasználására, sem pedig egyéb források bóvebb kiaknázására nem került sor.