Századok – 1962
Történeti irodalom - Forradalmi helyzet Oroszországban 1859—1861-ben (Ism. Balogh Sándorné) 901
TÖRTÉNETI IllODAI.OM 901 РЕВЭЛ О Д 1ЭНЧАЯ СЯГУАЦЧЧ В РЭ12ЛА В ШЭ-Sl ГГ. I Институт истории Академии наук СССР. (Могхза, Издательство АН СССР. 1960. 514 стр.) A FORR AD ALMI HELYZET OROSZORSZÁGBAN 1859—1861-BENj Az 1859—1861. évi oroszországi forradalmi helyzet tanulmányozása és feldolgozása a szovjet történészek egyik fontos feladata. E probléma tanulmányozásának maga V. I. Lenin is kiemelkedő jelentőséget tulajdonított, Az említett időszakkal foglalkozó munkák viszonylag nagy száma ellenére sem mondható azonban el, hogy a probléma teljesen és minden » észletében tisztázva lenne. A megjelent munkák lényegében a forradalmi helyzetnek csak egyes oldalait vizsgálták. A politikai válság, a gazdaság, a parasztmozgalom kérdéseit — például — a forradalmi helyzet időszakában még nem tanulmányozták elég behatóan. 1334 munka jelent meg eddig pl. a társadalmi mozgalomról, de csak 87 a forradalmi helyzet idején lezajlott tömegakciókról (526. 1.). Olyan művek, illetőleg mű, amely sokoldalúan és kimerítően foglalkoznék ezzel a problémával, a legutóbbi időkig nem jelent meg. E hiány pótlására a SZTA Történettudományi Osztálya külön csoportot alakított a XIX. század 50 —GO-as évek forradalmi helyzetének tanulmányozására. E csoportban számos történész működik közre Moszkvából és a Szovjetunió más városaiból. E csoport első évi munkájának eredménye a jelen tanulmánykötet, amely 27 cikket és három közleményt tartalmaz. A cikkek bő forrásanyag felhasználásával készültek és általában magas tudományos színvonalon íródtak. A kötetet M. V. Ny ccsk ina akadémikus bevezető cikke nyitja meg, amely vizsgálat tárgyává teszi a szóban forgó kérdés lenini koncepcióját, módszertani problématikáját, valamint a forradalmi helyzet tanulmányozásának fő feladatait. A bevezető cikkhez szorosan kapcsolódik. V. J. Zevin cikke, amely V. I. Leninnek a forradalmi helyzetről vallott nézeteit ismerteti. A tanulmánygyűjtemény többi cikkei a forradalmi helyzet különböző oldalait vizsgálják, és ennek megfelelően sorolták be őket külön fejezetekbe. A kötet első részének címe ,,A forradalmi helyzet gazdasági előfeltételei". Ide tartozik A. Z. Baraboj cikke: ,,A kievi és a podóliai kormányzóság parasztjainak földtől való megfosztása az 1859 — 186l-es forradalmi helyzet küszöbén". Á forradalmi helyzet legfontosabb eleme — mondja a cikk szerzője — a szükség és nyomorúság fokozódása, az elégedetlenség erősödése és a forradalmi erjedés volt az ország elnyomott rétegeiben. A legnyomasztóbb szükség a földesúri parasztokat sújtotta, és éppen ezért a forradalmi harc fő erejét éppen ezek a parasztok képezték. A szerző részletesen elemzi a forradalmi helyzet fokozódásának körülményeit a kievi és podóliai kormányzóságban; figyelmet elsősorban a földesúri és paraszti gazdaságokban végbement eltolódásokra és a köztük levő kölcsönös gazdasági viszonyban beállott változásokra összpontosítja. Hasonló kérdéseket vizsgál N. N. Ulascsik litvániai és nyugat-belorussziai anyag alapján. R. J. Rutman cikkében az uráli kohászati üzemekben dolgozó munkások jobbágyi kizsákmányolásának fokozódását vizsgálja az 1861. évi reform küszöbén. Az Ural — írja a szerző — egyike a reform előtti Oroszország legnagyobb ipari körzeteinek, ahol nagy tömegekben dolgoztak jobbágymunkások, az orosz ipari proletariátus közvetlen elődei. Ezért olyan rendkívül fontos az Ural kohászati iparában dolgozó munkások történetének tanulmányozása a jobbágyrendszer eltörlésének küszöbén. A cikk megkísérli feltárni a munkások helyzetében bekövetkezett rosszabbodás és az 1859—1861. évi forradalmi helyzet közötti kölcsönös belső kapcsolatot. A szerző bemutatja, hogy a jobbágyi-kizsákmányolás fokozódása és az uráli munkások helyzetének rohamos rosszabbodása a reform küszöbén, közvetlen kapcsolatban állt a feudális-jobbágytartó rendszer válságával. Ugyancsak a forradalmi helyzet gazdasági előfeltételeinek kérdéséhez nyújt adalékot К. K. Gyemihovszkij cikke is: ,,Az Okamelléki bányavidék a jobbágykorszak végén". A kötet következő fejezete a parasztmozgalmakkal foglalkozik. Ezek közé tartozik Sz. V. Tokárjev ,,A paraszti megmozdulások száma Oroszországban az első forradalmi helyzet éveiben" c. cikke is. A szerző teljes joggal állapítja meg, hogy a forradalmi helyzet korszakának legnagyobb eseménye kétségtelenül a parasztmozgalom volt. A szerzőnek nagy érdeme, hogy elsőként próbál hű képet adni az oroszországi parasztmozgalmak résztvevőinek létszámáról. S ehhez igen bő anyagot használt fel a moszkvai ós leningrádi levéltárak dokumentumaiból és a már kiadott forrásokból. V. A. Fjodorov cikkében a parasztmozgalom követeléseit vizsgálja a forradalmi helyzet kezdetén. A cikk nagyon hasznos, mert a paraszti követelés tanulmányozása
