Századok – 1962
Történeti irodalom - Kazsdan; A. P.–Litavrin; G. G.: Bizánc rövid története (Ism. Moravcsik Gyula) 899
TÖRTÉNETI IHOUAI.O.M •S99 A. i'. KAZSDAN—G. G. ÍJTAVEIN: BIZÁNC RÖVID TÖRTÉNETE Studium Könyvek 25 (Budapest, Gondolat Kiadó. 1961. 317 ].) A cím alapján ítélve az olvasó azt várja, hogy e munkában rövid, dc rendszeres tájékoztatást kap a bizánci birodalom egész történetéről magyar nyelven, ami eddig irodalmunkban hiányzott. A régebbi világtörténetek bizánci fejezetein kívül, amelyek közül kiemelendő Váozy Piter sok új eredeti szempontot nyújtó feldolgozása a Hóman-Szekfű-Kerényi szerkesztette „Egyetemes történet" II. kötetében, Bizánc történetéről magyar nyelvű munka nem jelent meg. A recensens „Bizánc és a magyarság" c. kis munkája (Bpest. 1953) bevezetésében csak egészen rövid vázlatos áttekintés olvasható. Ám a most megjelent munka olvasója várakozásában csalódik. A könyv csak egyes kiragadott részleteket ad Bizánc történetéből, s így tartalmának inkább felelne meg a „Fejezetek Bizánc történetéből" cím. A felelősség azonban távolról sem a szerzőket, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Történeti Intézete bizánci csoportjának két kiváló munkatársát terheli. Az eredeti szovjet munka ugyanis „Vázlatok Bizánc és a délszlávok történetétől" címen jelent meg, és pedig — amint a mű élén álló tájékoztatásból kitűnik — azzal a céllal, hogy a középiskolai tanár kezébe olyan anyagot adjon, amely az illetőnek a Balkán félsziget és Kisázsia középkori történetére vonatkozó ismereteit kiszélesíti és elmélyíti. Ennek a célnak megfelelően a szovjet юшка nem is tartalmazza Bizánc és a délszlávok történetének rendszeres, mindenre kiterjedő feldolgozását: egyes részleteket teljesen mellőz, másokat bőven tárgyal, s az anyag kiválasztásánál főleg a középiskolai tanterv szempontjait érvényesíti. A magyar kiadás szerkesztője, Terényi István mármost úgy járt el — amint a címlapon levő „Á szerzők engedélyével rövidített kiadás" megjegyzés is jelzi —, hogy az eredeti munka '22 fejezetéből 6-ot, melyek a bolgár és szerb töiténet egyes részleteit tárgyalják, elhagyott, és a munkát a már említett új, de a tartalomnak nem megfelelő címmel látta el. Részben e kihagyásoknak, de még inkább az eredeti mű sajátos rendeltetéséből származó válogató jellegének következménye, hogy a magyar kiadásból, mely „Bizánc rövid történeté"-! ígéri, hiányzik a bizánci történet sok lényeges részlete. így pl. Nagy Konstantin császár politikí i és vallási törekvéseiről egyáltalán nincs szó, s Konstantinápolynak birodalmi székhellyé tételéről is csak a főváros leírásával kapcsolatban futólag történik említés (125. 1., de itt is tévesen „alapította"; így az eredetiben isi). Ugyancsak nélkülözzük a kelet-római birodalom chrisztianizálódásának rajzát, noha az orthodox kereszténység a bizánci művelődés egyik lényeges eleme volt. A VIII IX. századi képrombolási harcról és annak ideológiai hátteréről sem esik szó. Manuel császárnak a római birodalom visszaállítására irányuló nagyvonalú politikájának jellemzését hiába keressük a munkában. Különösen feltűnők a hiányok Bizánc és az idegen népek kapcsolatai terén. Míg a IV. századi gót betörésekről részletes képet kapunk, s a szlávok VI—VU. századi betöréseiről, életmódjukról és Bizáncban játszott szerepükről több alfejezet kimerítő képet ad, a húnokról, avarokról, perzsákról, arabokról és besenyőkről s ezek Bizánchoz való viszonyáról alig történik említés. De különösen nagy hiányt jelent egy Bizánc történetét tárgyaló műben a X —XII. századi bolgár—bizánci kapcsolatok teljes mellőzése. Noha Szimeon Bizánc elleni harcairól, Bulgária meghódításáról, a bolgár felkelésekről és az ún. második bolgár birodalom megalakulásáról az eredeti szovjet munka három fejezete részletes képet ad, a magyar kiadásban ezek elmaradtak, pedig enélkül Bizáncnak mégolyan „rövid története" is csonka és hiányos marad. Ugyancsak nélkülözzük Szvjatoszláv és Bizánc küzdelmeinek rajzát is, amelyekről pedig az eredeti szovjet munka egyik fejezete Bulgária történetével kapcsolatban részletesen ír. De ha a teljességet illető hiányok jogos hangoztatása mellett nem azt nézzük hogy „Bizánc rövid történeté"-ből mi hiányzik, hanem azt, hogy mit ad, ki kell emelnünk a munka sajátos jellegét, amely az idevonatkozó újabban megjelent összefoglaló feldolgozások között egészen különálló és kiemelkedő helyet biztosít számára. Az orosz bizantinológia már a cári időkben is különös érdeklődéssel fordult a társadalmi és gazdasági problémák felé, sa szovjet bizantinisták határozott céltudattal végzik e téren a kutató munkát, amely jelentős eredményekhez vezetett.1 Már a nemrég 1 Ld. erről,, A szovjet bizantinológia" e. előadásomat (A Magyar Tudományos Akadémia II. társadalmi-történeti tudományok osztályának Közleményei I. 2 |19511 73—96. 1.) és Z. V. Udalcováaak я szovjet kutatások célkitűzéseit világosan megfogalmazó előadásáról írt ismertetésemet (Antik Tanulmányok 4 [1957) 157. 1.). 13*
