Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK MEGYÉBEN 85 túlon vagy országos átlagban. Csupán hozzávetőleges tájékozódás kedvéért lássuk az alábbi kimutatásokat, amelyek azt tüntetik fel, hogy a száz holdon aluli birtokosok egyes rétegei milyen arányban foglalkoztak feles bérlettel.9 4 A 100 Ich-onalali birtokosok mint bérlők 1900-ban Szolnok megyében a Dunántúlon Országos átlagban % % % a) 1 kh-as és aluli 414 10,0 23 416 40,0 75 568 30,2 b) 1— 5 kh-as 1327 32,1 25 480 43,6 109 186 43,6 c) 5—50 kh-as 2033 49,5 8483 14,5 56 800 22,7 d) 50—100 kh-as 161 3,9 311 0,5 3133 1,3 Bár a polgári szempontú egykorú statisztikai kimutatás nem részletezi az 5 holdon felüli kisbirtokosok egyes csoportjait, rétegeit, mégis nyüvánvaló, hogy itt is inkább a jómódú középparasztság fokozott bérbevevői tevékenységéről volt szó sajátos módon Szolnok megyében. Az is bizonyos, hogy az 5—50 kh-as kategóriában nem a 30—50 kh-as rétegek, hanem a középparasztok szerepeltek zömmel. Erre mutatnak azok az arányszámok is, amelyek az 50 kh-on felüli gazdagparasztok bérbevevői tevékenységét jelzik. Feltűnő azonban az, hogy ez utóbbi rétegek még mindig jóval magasabb arányban szerepelnek Szolnok megyében, mint a Dunántúlon és országosan. Ennek okait, mélyebb gazdasági összefüggéseit a jászkunsági sűrű tanyarendszerek, illetve e tanyai gazdaságok művelési rendszerének elemzése során lehetne feltárni. A viszonylag sűrű tanyarendszer mind az önkezelésű gazdagparaszti gazdaságokban, mind a felesbérletbe adott gazdagparaszti tanyás-gazdaságokban egyaránt lehetővé tette a tanyás-béresek és az éves-cselédek gyakori alkalmazását a fizetett napszámosok és a szerződéses aratók helyett is.9 5 Éppen ezért gyakori volt az az eset, hogy 50—60 holdas gazdagparaszt részes földművesekkel műveltette saját földjét, de ugyanakkor 20—30 holdat felesbérletbe vett nagyobb birtokosoktól, s azt is részes földműveseknek adta művelésre csupán nyerészkedési szempontok alapján. A ledolgozási rendszernek ezek a bonyolult összefüggései jutnak kifejezésre a korabeli statisztikákban, amelyek lépten-nyomon arra utalnak, hogy Szolnok megyében — éppen a két redemptus övezet tőkés agrárfejlődésének sajátosságai révén — a parasztság felbomlásának folyamata sokkal előrehaladottabb volt, mint a nagybirtokos, latifundiumos övezetekben, ahol a helyben lakó olcsó munkaerő kevésbé állt rendelkezésre. Ennek volt a következménye az is, hogy a nagybirtokos övezetek földbirtokosai a sűrűn lakott jászkun övezetekből vagy éppen a Felvidékről hozatott aratókkal egyenlítették ki munkaerőszükségletüket.96 94 Vö. Magyar Statisztikai Közlemények. Űj sorozat, 27. köt. 224 — 231. 1. megfelelő adatai. 96 Párttörténeti Intézet Archívuma, Szolnok megyei alispáni iratok, 1898. — II. — 543. sz. a jászsági járások főszolgabíráinak időszaki jelentései. 96 Párttörténeti Intézet Archívuma, Szolnok megyei főszolgabírói iratok, 1900. — I./l — 3758. sz., valamint a „Földmívelő" 1899. júl. 15-i számának „Nyílt levél a járás (jászsági felső—K. J.) főszolgabírójához" c. cikke, Párttörténeti Intézet Archívuma, Szolnok megyei főszolgabírói iratok, 1897 — VI — 407, valamint az alispáni iratok, 1897. I. — 289. sz.
