Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

«74 A RENAISSANCE ÉS REFORMÁCIÓ KÉRDÉSF.I gon tartózkodó külföldi tudósok s a korszak problematikája iránt érdeklődő magyar szakemberek, a hazai és egyetemes történet, művelői, irodalomtörténészek, művészettörténészek, nyelvészek. A vegyesbizottság elnökei megállapítják, hogy a konferencia kettős jelentőségű. Egyrészt az eddigi eredményekre építve bemutatta a lengyel és magyar renaissance és reformáció kutatásának mai állását, álláspontját, másrészt felvetett egy sor megoldandó kérdést, kutatási feladatot. Mindkét vonatkozásban bőséges alkalmat nyújtott tapasztalatcserére, a törvényszerűségek, párhuzamok, országonkénti sajátosságok kiemelésére, sőt a helytörténeti kutatások eredményeinek felhasználására is. Ezért nagy tudományos jelentősége lesz a konferencia előadásainak és vitáinak teljes anyagát nyújtó kiadványnak a Magyar Tudományos Akadémia Studia Historica sorozatában. A konferencián a renaissance és reformáció kérdéseit sokoldalúan kívántuk vizsgálat tárgyává tenni, a gazdasági-társadalmi fejlődéstől, az alapban beállott változásoktól kezdve a felépítmény különböző elemeinek vizsgálatáig. Ezért négy nagy kérdéscsoportból kértünk fel előadókat, s előadásaikhoz számos korreferátum vagy hozzászólás kapcsolódott. Megállapítható, hogy a két ország társadalmi-gazdasági történetét elemző előadások és kiegészítések különösképpen mutatták a lengyelországi és magyarországi történeti kutatások mélységét, sokoldalúságát és a megállapítások itt alapulhattak valóban szélesebb törtónészkörök tervszerű kutatásain, itt mutatkoznak jelei a marxista történetszemlélet alapján neves professzorok munkatársaiból álló tudományos körök kialakításának. Ebből is következik, hogy ennél a témakörnél alakult ki a legélénkebb vita is lényeges tartalmi kérdésekről, összefüggésekről és terminológiai problémákról. A vitából különösen kiemeljük Marian Malowist és Pach Zsigmond Pál megszívlelendő szempontjait. Az első kérdéscsoportnál hiányként állapítható meg, hogy az előadások és hozzászólások nem eléggé helyezték egyébként igen hasznos és sok új értékes megállapítást felölelő mondanivalójuk homlokterébe azoknak a társadalmi erőknek és mozgalmaknak vizsgálatát, amelyek a reformáció hordozói, illetve kísérői, megnyilvánulási formái. Épp így a társadalmi átcsoportosulásokat, gazdasági változásokat sem eléggé abból a szempontból érzékeltették, mint amelyek alapvető mozzanatok a renaissance és reformáció terjedésében vagy visszaszorításában. A másik kérdéscsoportot már közvetlenül a reformáció és renaissance problémái alkották. Szemben az elsőkkel itt nem párhuzamos lengyel és magyar előadások egészítették ki egymást. A referátumok és korreferátumok igen sokoldalúan érintették a reformáció problematikáját és rámutattak a reformáció gazdasági és társadalmi előfeltételeire. Azt is megmutatták, hogy milyen szerepet játszott a haladó ideológia és a racionalista gondolkodás előkészítésében. Az előadások itt sok módszertani és historiográfiai kérdést öleltek fel, megjelölve a történettudományban a marxista kutatással beállt fordulat jelentőségét és további feladatait. Itt emeljük ki M. M. Szmirin előadását. Ennél a kérdéscsoportnál az is megmutatkozott, hogy a lengyel történeti kutatás előbbre van a reformáció és Tazbir tanulságos korreferátumának tükrében az ellenreformáció társadalmi vonatkozásainak feltárásában, az ilyen feladatok megjelölésében, mint a magyar történeti kutatás, amit nem pótol teljesen az irodalomtudomány gazdagon megmutatkozott kutatási eredménye, vagv a renaissance tudomány fejlődésének gyümölcsöző társadalmi összefüggésekbe állítása. Hasznos összefüggések tárultak fel a németországi, ausztriai, horvátországi reformáció alapjainak és irányzatainak gazdag elemzésével. Hiányosságnak éreztük viszont, hogy a középkori magyar, illetve lengyel—litván állam nemzetiségeinek sajátos problémáira a korszak elemzésében kevés tér jutott, ezt a hiányt Bromlej előadása is közvetve figyelmünkbe idézte. Az előadások harmadik csoportja keretében az államfejlődés törvényszerűségei és kelet-európai sajátosságai, a rendiség és centralizáció viszonyának lényege, a centralizáció szakaszossága kutatásában elért jelentékeny marxista eredményeket mutatta be a bevezető előadás. Ennek elvi tanulságait hamarosan kiegészítették a 16—17. századi lengyelországi, csehországi, erdélyi bel- és külpolitikai, szervesen összefüggő fejleményeket elemző sokoldalú és konkrét korreferátumok. A lehetőségekhez képest érintették a különféle koncepciókon alapuló államcsoportok kialakulásának, illetve kísérletének alapjait és politikai mozzanatait. A korreferátumok a magyarországi és erdélyi állam fejlődésón végighaladva gazdagon elemezték a humanizmus kezdeteitől a 17. századig az említett államok társadalmi fejlődésében gyökerező és a külföldi humanizmussal kapcsolatban álló államelméleteket. Mindezzel sikerült a kései feudalizmus korabeli sajátos kelet-középeurópai államfejlődés, az idegen Centralizáció s az azt támogató társadalmi erők, illetve a nemesi demokrácia és oligarchia, illetőleg anarchia felé törekvő erők társadalmi alapjait, egyházi és külpolitikai összefüggéseit érzékeltetni, a háttérben a levert parasztmozgalmak és városi társadalmi harcok, nem utolsó sorban a török hódítók elleni harc szere-