Századok – 1962

A Szovjetunió és a népi demokráciák történészfrontja - A renaissance és a reformáció kérdéseiről tartott magyar–lengyel konferencia 858

A RENAISSANCE ÈS KEEORMÁCIÚ KÉUUJ:>KI ЬЬ7 az, amely atldig is a legszorosabb kapcsolatban állt a renaissanccszal. Az utóbbiak közé tartozott Balassi Bálint, aki az új arisztokrácia soraiból — sorozatos balsikerek után — az uralkodó osztály perifériájára sodródott. Klaniczay elemezve Balassi szerelmi líráját rámutatott arra, hogy a renaissance irodalom igazi kivirágzását ugyan az új arisztokrácia körében figyelhetjük meg, „ahhoz azonban, hogy ennek során egyetemes mondanivaló jú és művészi értékű remekművek jöjjenek létre, szükséges volt az ezzel az osztálylyal való meghasonlás, ami lehetővé tette a társadalom ellentéteinek gazdagabb, mélyebb átélését". Ugyanez jellemzi Rimay János lírájának maradandó értékeit, Forgách és Istvánffy történeti műveit is. A lengyel irodalommal való összehasonlítás eredménye az, hogy a renaissance irodalom nemesi jellege közös vonás, de a XVI. század második felében a lengyel fejlődés más irányú, egyenes folytatása egy olyan nemesi renaissance irodalomnak, mint amilyen a magyar volt a század elején, a magyar fejlődést azonban az arisztokrácia határozza meg. ez nyilvánul meg a Balassi és Kochanowski közti különbségben is. * Ju. V. tíromlej korreferátumában a horvát reformáció kérdésének megítélését vetette fel. A régebbi horvát történetírás negatívan ítélte meg a reformáció szerepét, s általában ma sem ismeri el a reformáció társadalmi szerepét. A horvátok lakta területen a reformáció nem egyformán nyert teret, a Muraközben és a Krajnához tartozó részeken nagyobb, a horvát bánságban és Dalmáciában kisebb mértékben. Elsőnek a klérus csatlakozott a reformációhoz, köztük püspököket is találunk, de a legnagyobb számban a szláv nyelven miséző ún. ,,glagoljasi"-kat és a megerősített városok papjait. Csatlakoztak hozzájuk a ferencrendi szerzetesek is. Az alsópapságnak a reformációhoz való csatlakozása Horvátország területén is ugyanolyan okokból táplálkozott, mint másutt, s ha a bánság területén nem is, de a töiöktől megszált területen annál nagyobb szerepet játszott. A horvát-szlavon határ végváraiban a protestantizmus terjedése az osztrák reformáció folytatása volt, a császári tisztek terjesztették, valószínűleg éppen ezért nem teijedt el a helyőrségek horvát nemzetise gű tisztjei és katonái között. Nagy szerepet játszottak a protestantizmus terjesztésében a irágnások, Ungnád János, a Zrínyiek, akik a „cuius regio, eius religio" elvét igyekeztek allalrrazni, s akiknek a reformációhoz való csatlakozását elsősorban az egyházi vagyon lefoglalása és vallásuknak a király elleni fegyverként való felhasználása segítette elő. Velük szemben a horvát nemesség éppen azért maradt katolikus, inert így remélte, hogy a király támogatását megnyeri. A városok gazdasági hanyatlásuknak és súlytalanságuknak megfelelően katolikusok maradtak Horvátországban, de Isztriában erősebben hajlottak a protestantizmus felé. A parasztság közömbösségét a világi tiagybirtokokon a földesúr által bevezetett reformáció indokolta, az egyházi birtokokon pedig az a tény, hogy ott a parasztok helyzete relatíve nem rosszabbodott. A horvát reformáció tehát elsősorban a társadalom felső rétegeit érintette, ami nem jelenti azt, hogy nem volt jelentősége a horvát kultúra fejlődésében vagy hogy nem volt gazdasági-társadalmi alapja. * Mátrai László akadémiai levelező tag felszólalásában Szmirin akadémikus és Lep-Hzy professzor előadásából indult ki, amelyekben világosan megnyilvánult az a tény, hogy a reformáció fogalma számtalan irányzatot egyesít (bár véleménye szerint a lengyel történeti irodalomból vagy a lengyel fejlődósbői a lutheranizmus és kálvinizmus közötti különbség nem nyilvánult meg elég élesen). Két példával mutatta be, hogy a filozófia és a tudománytörténet a XVI — XVI]. századra vonatkozólag logikai és történeti elemzés segítségével hogyan segítheti az egyetemes történet kutatását. A lutheránus és kálvinista teológia a természetrajzi anyag jogalmának más ós más határt szabott. És bár a kettő közti objektív különbség nem más, mint a Lenin által idézett „sárga és kék ördög" közti különbség, és a valóság ilyetén helytelen visszatükrözése esetén „sokkal nehezebb felismerni a történeti szükségszerűség determináló hatását". Ebből erednek az olyan ideológiai „kontraszt jelenségek" (pl., hogy a legradikálisabb társadalmi törekvéseknek nem a legradikálisabb filozófiai álláspont lesz a megfelelője), amelyek a humanizmus eredeti itáliai formájában ugyanúgy fellelhetők, mint Erasmusnál. A tolerancia gondolata bizonyítja, hogy egy gondolat történeti szerepét nemcsak eszmei tartalma, logikai súlya, vallási és általános politikai nézete 11*