Századok – 1962

Vita - Az abszolutizmus történeti kérdései (H. Balázs Éva) 842

854 AZ ABSZOLUTIZMUS TÖRTÉNETI KÉKDÉSE 1 vissza egyszerűen az abszolutizmust az alapvető osztályharcra. Egyrészt azért nem, mert voltak olyan európai országok — pl. Magyarország és Lengyelország — ,ahol rendkívül erősen elnyomták a parasztságot, s mégsem jött létre abszolutizmus. Másrészt a technika, közelebbről a haditechnika fejlődésével a XVI. században a nyílt paraszti osztályharc esélyei nagymértékben visszaestek. Makkai véleménye szerint az abszolutizmus fejlődéstörténetében az alapvető osztályharc nem önmagában, hanem a tőkés útra lépő polgárság antifeudális osztályharcával együtt játszott szerepet. * A vitaülés második része a Habsburg-abszolutizmus és Magyarország témával foglalkozott. Elsőnek R. Várkonyi Ágnes elemezte azt a fél évszázadot (a XVII. század második fele és a századforduló), mely a Habsburg-birodalom történetében és Magyarország történeti fejlődésében is döntő időszak. Ennek felismerése indította már a korai polgári történetírást is — osztrák és magyar oldalról egyaránt — igen gazdag tényanyagot felsorakoztató munkák elkészítésére. A legújabb polgári irodalom (így Brunner, Treue, Hubatsch, Ch. Petrie, Hassinger, Ernstberger) főleg a bürokratizálódó államszervezet és a Habsburgok kelet-európai hatalmának kiépülése szempontjából vizsgálja a korszakot, hangsúlyozza a merkantil jellegű gazdaságpolitikát, s a lipóti abszolutizmust Mária Terézia kora előtörténetének tekinti. Elhanyagolja az abszolutizmus és a rendi törekvések összecsapásának elemzését. A marxista történetírás azonban — hangsúlyozta az előadó — erről nem mondhat le. A Habsburg-abszolutizmus kialakulásának eleő szakaszát R. Várkonyi Ágnes Magyarországgal kapcsolatban vizsgálta, mivel az abszolutizmus általános gazdasági és társadalmi jellegzetességei itt teljes ellentmondásosságukban mutatkoznak meg. Várkonyi megállapította, hogy a Habsburg-állam társadalmi bázisát a XVII. század második felében az udvari arisztokrácia, a hivatalnoknemesség, a katonaság birtokadományokkal kielégített tisztikara és a klérus alkotta. Köreikben és csoportjaikban az állami jövedelmek megszerzéséért folyó harc Lipót uralkodásának idejére mindvégig jellemző. Az abszolutizálódó államhatalom közigazgatási apparátusának — amely mellett a helyi közigazgatás és igazságszolgáltatás rendi maradványai tovább éltek és amelynek helyi szervei is feudalizálódtak —, valamint zsoldos hadseregének eltartási terhei a rohamosan emelkedő adók útján elsősorban a parasztságra hárultak. A referens kifejtette, hogy a polgárság, amint azt a török háborúk idején egyre jelentősebb szerepet betöltő Oppenheimer példája bizonyítja, elégtelen volt az abszolút államhatalom ránehezedő terhének elviselésére. Magyarországon — ahol az abszolút állam az arisztokrácia vékony rétegében ugyan erős támaszt talált — a rendi küzdelmek és a rendekkel kötött kompromisszumok váltakozása mellett a parasztság és különböző félszabad elemek állandó mozgalma veszélyeztette Lipót abszolutizmusát. A Habsburg állam Magyarországon a török kiverése után sem képes olyan államszervezeti, jogi viszonyokat teremteni, amelyek segítenék a polgári fejlődést. Az állem merkantilista politikája és az osztrák területen létrejött manufaktúrák — hangsúlyozta R. Várkonyi Ágnes — nem a belső fejlődésből nőttek ki szervesen, hanem a holland, angol és francia példákat másoló teoretikusok — Becher, Schröder és Hörnigk — nuakásEágának eredményei. A manufaktúrák az alapításukhoz fűzött eredeti reményeket, az állam pénzszükségletének kielégítését, nem váltották be. Csak a századfordulón jelentkezik az a törekvés, hogy Lipót gazdaságpolitikáját a belső fejlődés felmérése alapján alakítsák ki. Mielőtt azonban ennek gyümölcsei beérhettek volna, az állam, amely az állambank felállításával sem juthatott belső pénzforráshoz, hatalmas külföldi, olasz, holland, angol kölcsönök felvételére szorult. A birodalom és Magyarország viszonyának elemzésében-egy századdal későbbi időszakot vizsgált H. Balázs Eva. Referátumát historiográfiai áttekintéssel kezdve vázolta a felvilágosult abszolutizmus értékelését a marxista töiténetírásban és a polgári történetíróknál (Mousnier, Härtung, Peabody, Gootch, Venturi, Steele Commager ós Valjavec). H. Balázs Éva referátumában a felvilágosult abszolutizmus kimagasló képviselője, II. József uralmi szisztémájának speciális jegyeit kereste, azokat, amelyek rendszerét mind anyjáétól, mind II. Frigyesétől elválasztották. Bár a Habsburg-birodalomban a 60-as évekkel megindultak a felvilágosult reformok, de még József uralkodásának első éveiben sem jelentkeznek azok a fiziokrata elvek, amelyek a SO-as évek közepétől a reformtörekvések és az egész gazdaságpolitika legfontosabb pillérjeivé, magyar viszonylatban pedig az ellenállás íőokaivá válnak. A fiziokrata elvek a parasztkérdés és az adóügy rendezésében ismerhetők fel legtisztábban. Az ilyen vonatkozású reformrendelkezéseket az örökös tartományokhoz képest — a rendi ellenállás következ