Századok – 1962
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64
74 KISS JÓZSEF jóval előttük jártak. A megye nagybirtokos és banktőkés virilistái még akkor is a saját tőkés érdekeikért szálltak síkra, amikor — az agrármozgalmak széleskörű kibontakozásától és további terjedésétől megrettenve — 1897 nyarán a hitelügyek „gyökeres rendezését" hirtelen szükségesnek tartották. A korábban idézett alispáni jelentés sajátos módon már a közép- és a kisbirtokos rétegek, s így a redemptus övezetek birtokosainak is, megfelelő hiteligényei kielégítésére tesz javaslatot: „Nevezetesen szükségesnek vélnénk, hogy kellő állami kedvezményekkel egy olyan bank alapíttatnék, melynek fő feladata lenne a közép- és kisbirtokos osztály dologi hiteligényeit kielégíteni és istápolni, továbbá a jobb hitelű vidéki takarékpénztárakkal szorosabb üzleti viszonyba lépve, azokat a hitel kielégítése terén állandó támogatásban részesíteni. Egy ily megfelelő anyagi erővel rendelkező bank kellő szervezet és | vezetés mellett igen üdvös, szükséges és hasznos szolgálatokat tenne azon közép- és kisbirtokos osztálynak, amely a hitel terén ezidő szerint a legelhagyatottabb állapotban van." A hiteluzsora megszüntetésével kapcsolatban pedig kénytelen elismerni a törvényesített visszaélések egész sorozatát: „Szükségesnek vélnénk, hogy az 1883. évi XXV. tc. oly értelemben módosíttassék, ' hogy a pénzkölcsönnel foglalkozó részvénytársaságok is, ha 8%-nál bármily i címen magasabb kamatot szednek, uzsoravétséget követnek el... az adós hitelezőjét rendszerint akkor panaszolja be uzsora miatt, midőn már tönk < szélére jutott, s veszteni valója nincsen. S éppen azért, mivel az uzsoravétség — ha csak magánpanaszra indítható meg az eljárás — eléggé hathatósan nem üldözhető, véljük megengedhetőnek a hivatalból való üldözést is. — A takarékpénztárakat nagyrészt olyan tőkepénzesek alapították, és részvényeiket nagy i részben azok szerezték meg, akik előbb pénzzel üzérkedtek, de miután az , uzsoratörvénytől tartottak, közvetlenül nem, hanem a takarékpénztár útján folytatták az üzérkedést. Ezért vált ma már égető kérdéssé a vidéki takarékpénztárak dividendára dolgozó kamatpolitikájának megrendszabályozása."71 Mindez persze a „mezőgazdasági munkásosztály helyzetének javítása érdekében" mutatkozott szükségesnek. A hitelügyleteknek sajátos formája volt a szövetkezeti mozgalom is. A Jászság egyik legsűrűbben lakott tanyaközpontjában, a Jászberény határához, külterületéhez tartozó Pórteleken 1898-ban a kisbirtokos jómódú parasztság létrehozott egy olyan takarékpénztári részvénytársaságot, szövetkezetet, amely „olcsó hitelnyújtáson" kívül földvásárlással is foglalkozott. Ez az intézmény „Pórteleki Szövetkezet" néven kezdte meg működését. Két év alatt forintos havi részletekből százezer korona részvénytőkét gyűjtöttek össze, s ugyanakkor kisebb-nagyobb földbirtokokat vásároltak a szomszéd Heves és Pest megyei járások területén, ,,. . .banktőke segítsége nélkül is meg tudta venni ez a szövetkezet Erk, Visznek határainak nagyobb részét, és jelentősen be tudott ékelődni Vámosgyörk, Csány, Pusztamonostor és Nagykáta határaiba".72 Ez a szövetkezet olyan sikeresen működött, hogy az Országos Hitelszövetkezet hamarosan (1900 elején) felvette kötelékébe, de a fent idézett cikk már arról írt, hogy a szövetkezet rövid idő alatt „teljesen kinőtt azokból a korlátokból, amelyeket az országos szövetkezet célja magának 71 Párttörténeti Intézet Archívuma. Szolnok megyei alispáni iratok. I. 30 859/1897. okt. 12. 72 Vö. a „Jászberény és Vidéke" 1900. szept. 9-i szám szerkesztőségi cikkének anyagát.