Századok – 1962

Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (II. rész) 64

A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK MEGYÉBEN 69 Ilyen farmergazdaságok létesítésére azonban a jászkun gazdagparasztság megfe­lelő tőke, gépesítés és piac hiányában alig vállalkozhatott, hiába állott rendelke­zésére az olcsó bérmunka. Az intenzív gazdálkodás és termelés kisüzemi keretek között való megvalósításához szakképzett és megfelelő szakismeretekkel ren­delkező parasztságra lett volna szükség. De még az írni-olvasni tudó jómódú pa­rasztság is igen nehezen gyarapítliatta szakismereteit. Kétségtelen, hogy a Jász­berényben Í896-ban létesített Állami Földművesiskola az egész Jászság mező­gazdasági kultúráját fellendíthette volna, de a városi elöljáróság semmivel sem támogatta, és a vármegyei Gazdasági Egyesület vezetősége is csupán riválist látott benne.5 9 A Földmüvesiskola 400 kat. holdas gazdasága valóban minta­gazdaság volt, ahol a talaj minőségéhez szabott vetésforgóval, korszerű növény­termesztési kísérletekkel, a kisüzemi állattenyésztés feladataival, a konyha­kertészet, a gyümölcsös és a szőlőtelepítés és művelés módszereivel ismerked­hettek meg a jómódú jászsági gazdák fiai. Jellemző azonban, hogy az első évben csak 17 tanulót vettek fel erre a 2 éves gazdasági tanfolyamra.60 A bentlakásos tanulás itt rendkívül költséges volt (évente 300 korona), s a jászsági gazdák 2 évre nem akartak lemondani a 16. életévét betöltött, egész­séges munkabíró családtag munkaerejéről, mert azt inkább addig is a saját gazdaságban használták fel. A tanulók száma csak 1901-ben ugrott fel 83 főre, de évente átlag csak 25—26 tanuló tanult itt, s 1904-ben is még mindig csak 29 tanulója volt a Földművesiskolának.61 Nagy szerepe volt a Földművesiskolának a jászsági mintaszőlőtelepek létesítésében. Megszervezte a híres jászberényi történelmi borvidék millenniumi borkiállítását is. „Ezen kiállítással — mondotta a Földművesiskola igazgatója — fel lesz ébresztve a nagyközönség figyelme a jászberényi termelésre. Ennek következménye lehet majdan a vessző eladás, a csemegeszőlő értékesítése és a jászberényi borok eladása nagyban. A szőlőtelepítés felkarolása a jóminőségű immúnis homoktalajon nagyobb arányokat ölthet, mivel az értékesítés :— ha bennünket megismernek — lehetővé válik. Több hely van az országban, ahol kevésbé jóízű bor terem, s mégis nagyobb a kelendősége, mivel tudnak róla, s a kereskedők, illetve fogyasztók által az esetleges hibákra figyelmeztetett termelők jó és így természetesen kelendő italt tudnak produkálni. Ha mi is megfigyeljük a bírálók szavát, kik boraink felett ítélkeznek a kiállításon, ki tudja, nem fogunk-e egészséges versenyt támasztva, más nevesebb vidékekkel szemben szép jövedelmet nyerni szőlőinkből."62 A kiállítás sikere valóban fel­keltette a főváros és a történelmi borvidékek bornagykereskedőinek érdeklő­dését a jászberényi borok iránt. Ez bizonyos mértékben kedvező feltételeket teremtett a jászsági borok termelési és értékesítési koncentrációjához. Ugyan­akkor fellendült a jászsági szőlőtelepítés is a homoktalajú bérelt területeken, de ezeket a bérgazdaságokat hamarosan megvásárolta a gazdagparaszt, iparos-és kereskedőburzsoázia. A jászsági és a tiszazugi belterjes szőlőkultúra mellett a megye kis­birtokos gazdagparaszti gazdálkodása nagy egészében mégis megmaradt kül­terjesnek nemcsak az önkezelésű gazdaságokban, hanem a gabonatermelő 59 Szolnoki Állami Lt. Törvényhatósági Biz. Kózgy. jkv. 1898. márc. 19. Jászberény rt. város képviselőtestületi közgy. jkv. 1896—1897 idevonatkozó részei. 60 Vö. a „Jászság" 1896-1897. évf. id. cikkeit! 61 Magyar Statisztikai Évkönyv 1904. évf. 90. 1. 62 Vö. „Jászság" 1896. ápr. 4., 11., 18., 25. számában megjelent cikkek anyagát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom