Századok – 1962
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (II. rész) 46
MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 53 egy-két szerb ellenzéki képviselő. Ezzel szemben az egész hivatalos Magyarország, a kormányzat és a kormánypárt minden tagja, a mérsékelt ellenzék és saját pártja kivétel nélkül ellene fordult. Sajtó és közvélemény napokon belül olyan közhangulatot teremtenek ellene, amely még a sok vihart megélt magyar politikai életben is feltűnő. Irányi Dániel elérte célját. A Ház következő ülésén a „Függetlenségi és 48-as Párt" nevében bejelentheti, hogy a párt „Mocsáry Lajosnak a nemzetiségi kérdésben elfoglalt álláspontjával nem vállal szolidaritást". Mire Tisza Kálmán az ülés végén a Ház tomboló lelkesedése mellett valóságos filippikát intézett Mocsáry ellen, akit ugyanaz nap a Függetlenségi és 48-as Párt parlamenti köre határozatilag elítél, ami egyet jelent a pártkörből, pontosabban a pártból való kizárással. Itt kell megjegyeznünk, hogy Mocsáry Lajos a függetlenségi pártkörből kilépett, de az általa alapított Függetlenségi Pártból már csak formailag sem léphetett ki, mert ez már 1884-ben, az Irányi-fúzió idején lényegileg megszűnt. Ez indokolja,' hogy 1907-ig, amikor a függetlenségi alapelveket végleg eláruló Függetlenségi Pártból, illetve annak Borsod-megyei tagozatából is kilép, magát minden alkalommal „függetlenségi" politikusnak mondotta. Mindez azonban nem csökkenti bukásának arányait: az Irányi-párt határozata lehetetlenné tette Mocsáryt a magyar közéletben. És ekkor mutakozott meg igazán a magyarországi másajkú nemzetek hálája, szeretete és ragaszkodása a „nemzetiségek védelmezője" iránt. Kívülök csupán Kiskunhalas népe tett hűséget Mocsáry eszméi mellett, bármennyire is akadályozták ebben Tisza Kálmán hivatalnokai és az Irányi-párt (mert ez már nem függetlenségi, hanem Irányi-párt volt) korifeusai. A román, szlovák, horvát, erdélyi szász magasztaló sajtónyilatkozatokkal egyidőben, sőt talán elsősorban a szerb sajtó állt ki (a jelentéktelen kormánytámogató Nase Doha — Korunk — kivételével) Mocsáry mellett. A Zastava ez idő tájt megjelent Mocsáryról szóló cikkei és az egyéb szerb megnyilatkozások a szerb— magyar szellemi együttműködés legfényesebb lapjaira tartoznak. Az üdvözlő cikkek sorát ismét a táviratok nyitják meg. Újvidékről, Zomborból, Fehértemplomról, Csákvárról és Szenttamásról számos távirat érkezik Mocsáryhoz. A táviratokat az aláírók hosszú sora díszíti, nem ritka az 50—60 aláírás sem. A Prágában tanuló szerb ifjúság és a pesti szerb egyetemi ifjúság csaknem egyidőben juttatják el üdvözlő irataikat a kiegyezési korszak magyar politikai életéből száműzött férfiúhoz. Már ekkor felmerül annak elképzelése, hogy a küszöbön álló választásokon az óbecsei kerületben a két szerb történeti párt (radikális és szabadelvű) támogatásával fellép a választókerület nélkül maradt Mocsáry. A Zastava „Stoji Ii Mocari u pogledu narodnosnog pitanja usamljen?" (Egyedül áll-e Mocsáry a nemzetiségi kérdésben?) címmel72 budapesti tudósítója tollából vezércikket közöl a Mocsáryügyről, melynek alaphangulatát híven jellemzi az egykorú szerb publicista hasonlata, hogy a magyar és a nemmagyar népek közötti megegyezésért küzdő Mocsáry férfias kiállását a képviselőház többségének elutasító magatartása, „a rosszallás zápora" fogadta. A Mocsáry ellen indított fővárosi sajtókampány, a „rosszallás zápora" hetek múltán sem hallgatott el, sőt országos soviniszta felhőszakadássá szélesedett. Egy pesti kőnyomatos már nyiltan hazaárulással vádolja Mocsáryt, 72 Stoji-li Mocsáry u pogledu narodnosnog pitanja usamljen? Zastava, 1887. márc. 15., 32. sz.
