Századok – 1962
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (II. rész) 46
MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 51 vagy legalább is a nyilvánosság előtt nem szereplő „házi ügy"-re, a szerbbunyevác problémára világít erélyes, de igen szemléltető módon. A „Moöari о narodnosnom pitanju" című kritikai beszámolóban67 a cikkíró (J. T-tj) rövid ismertetést nyújt az új Mocsáry-tanulmányról, s az ismertetés bevezetésében, majd a zárórészben néhány figyelemreméltó megállapítást tesz Mocsáry kultúrpolitikai felfogásáról. Előbbihez kapcsolódik a szerb nemzetiségi sajtónak korábban említett bunyevác vonatkozású közleménye6 8 . Ebből kitűnik hogy Mocsáry egy szabadkai helyi szerzővel kapcsolatban állott, attól a helyi nemzetiségi iskolaviszonyokról adatokat kért, s ez egy magyarnyelvű röpiratot is adott ki e tárgyban.69 A közvetlen érdeklődésnek ezzel a jelenségével később is találkozunk Mocsárynál mind szerb, mind egyéb vonatkozásban. Ugyanakkor a nemzetiségi vidékeken megjelenő magyar nyelvű sajtó — ha lehet még élesebben és felszínesebben — támadja az író-politikust, mint a főváros elfogult publicistái. Csak kortünetként említjük, hogy Erőcii Dániel, a Kikindai Közlöny szerkesztője „Észrevételek Mocsáry Lajos röpiratára" című, lapjában folytatólagosan közölt cikksorozatában Mocsáryt ,,a telivér ultra nemzetiségiekhez hasonló aberrációkat elkövető egyén"-nek mondja. Mocsáry azonban a valóban „ultra soviniszták" innen vagy onnan érkező támadásaival többé nem törődött. Egyetlen körülményt vett csupán zokon. Azt, hogy Magyarországon a magyar függetlenségi gondolat élharcosa és vezető politikai közírója előtt bezárultak a sajtó és a kiadók kapui. „Nincs lap ez idő szerint — kiált fel palástolatlan keserűséggel7 0 —, mellyel én egy gyékényen árulhatnák, de valószínű, hogy nem is lett volna hajlandó bármely lap helyt adni az én nézeteim fejtegetésének." Az 1886. évi összecsapás nem döntötte el a párviadalt Mocsáry és a soviniszta kormányzat között. Az egész magyar sajtó-együttes, beleértve a függetlenségi Egyetértést is, nem tudta aláásni Mocsáry politikai hitelét és erkölcsi tekintélyét. A Függetlenségi — 1884-től, Irányi Dániel pártelnökké választásától Függetlenségi és 48-as — Párt kormányzó klikkje, az Irányi— Polónyi—Madarász csoport még nem mert nyíltan ujjat húzni a nagy veteránnal. Irányiék csak kedvező alkalomra vártak, hogy megindíthassák a végső támadást Mocsárynak a pártból való kiszorítására. Elhíresztelték, hogy Mocsáry titkos paktumot kötött a nemzetiségekkel, és „messzemenő homályos céljai vannak az ezeréves alkotmány megdöntésére". Az alantas rágalmaknak kedvezett az idő. Az állandó mozgásban levő Balkán felől egyre aggasztóbb rémhíreket szállított a kettős szövetség sajtója, s a rémhíreket a politikailag iskolázatlan szélsőbal, a függetlenségi ellenzék is készpénznek vette. A bolgár válság által felkavart hullámok valóságos társadalmi hisztériát váltottak ki a főváros népéből. Sokan tudni vélték, hogy heteken belül hadszíntér lesz Közép-Európa, mások Budapest erődítését ajánlják. A közhangulatra jellemző, hogy még a függetlenségi Egyetértés is közli a kósza hírt, sőt 1887. február 7-én vezércikkben foglalkozik a „kérdéssel". 67 Mocsáry о narodnosnom pitanju. Zastava, 1886. jún. 27., 91. sz. 68 Bunjevacko pitanje. Zastava, 1886. aug. 18., 120. sz. t 69 Az 1886-ban Szabadkán megjelent magyar nyelvű füzet címe — a közlemény szerint — „Szabadkai levél egy bunyevác hazafitól. (A bunyevácokról és elemi iskoláikról Mocsáry Lajosnak.)" 70 Néhány szó a nemzetiségi kérdésről. 8. 1. 4*
