Századok – 1962
Tanulmányok - Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a második világháború előtti években (1936–1937) 502
í .MAGYARORSZÁG ÉS A KISANTANT 531 I . ^ i külügyminiszternek. 126 Kánya Vukcevic ajánlatát azzal a kikötéssel fogadta I el, hogy ez kizárólag Jugoszláviára vonatkozhat. A kisantant másik két álla-I mával, Csehszlovákiával és Romániával Magyarország ilyen szerződést egye-I lőre nem köthet.12 7 A magyar diplomácia minden igyekezete azon volt, hogy minél előbb tető alá hozza a jugoszláv—magyar megegyezést. Mindenáron meg akarták előzni a készülő olasz—jugoszláv szerződést. Darányiék attól tartottak, hogy I Stojadinovic, miután kiegyezett legnagyobb ellenfelével, Olaszországgal, kisebb I súlyt helyez majd a Magyarországhoz való közeledésre. A nemzetközi pozició-I ban megerősödött jugoszláv kormányt nehezebb lesz rávenni engedmények i tételére. Kánya Ciano olasz külügyminiszternek is kifejtette ezzel kapcsolatos I aggályait.128 Arra kérte az olasz külügyminisztert, hogy semmi körülmények között ne egyezzék meg a jugoszlávokkal, mielőtt a magyar—jugoszláv szer-1 ződés létre nem jön.12 9 Ciano biztosította Kányát, hogy ehhez fogja magát i tartani, mert „Olaszország soha nem fogja barátait feláldozni a jugoszláv — olasz jóviszony érdekében".13 0 A Külügyminisztériumba befutott bizalmas jelentések azonban azt ! bizonyították, hogy az olasz kormány nem igen tartja magát ígéretéhez. Az I olasz—jugoszláv tárgyalások nagy léptekkel haladtak előre. Villani római • magyar követ több alkalommal interveniált ebben a kérdésben az olasz ! kormánynál. Kánya arra utasította, hogy nyomatékosan hívja fel az olasz i külügyminiszter figyelmét arra, hogy Magyarország meg akar egyezni Jugo, szláviával, de komoly áldozatokat vár tőle. Attól tartanak, hogy Stojadinovic ki akarja használni a kedvező helyzetet (értsd: az olasz—jugoszláv viszony javulását), hogy a mai közös határt elismertesse Magyarországgal anélkül, hogy megfelelő engedményeket vagy garanciát adna. „Nem látjuk mi értelme 126 Uo. A tárgyalt időszakban a jugoszláv—bolgár megbeszélések egyezmény megkötéséhez közeledtek. Nem egészen egy hétre rá, 1937. jan. 27-én írták aláabolgár— jugoszláv örökbarátsági szerződést. A német diplomácia már régen azon dolgozott, hogy a jugoszláv—bolgár és román—bolgár megegyezést, mely a balkáni, Szovjetunió elleni politikához volt szükséges, nyélbeüsse. Ebben az irányban nyomást gyakorolt mind a jugoszláv, mind a román kormányra. Hitler ez elképzelései részben egybeestek a nyugati hatalmak törekvéseivel, melyek ugyancsak a szovjetellenes és részben németellenes elgondolások megvalósítása érdekében a balkáni államok kibékítését tűzték ki célul. Diplomáciájuk komoly tevékenységet fejtett ki ennek érdekében mind Jugoszláviában, mind Romániában. „Mit tehettem, amikor maga Delbos Párizsban azt követelte, és az angolok ugyancsak beleegyezésüket adták Stojadinovicnak", panaszkodott Tatarescu Seba bukaresti csehszlovák követnek. A. M. Z. V. 1937. P. Z. Bukarest 6. 13357. — A román kormány hosszú időn keresztül ellenezte, hogy szövetségese egyik legn i yobb ellenfelével, Bulgáriával kiegyezzék. Végül azonban Németország és a nyugati hatalmak nyomására, miután a csehszlovák kormány is megadta a beleegyezését, Bukaríít is hozzájárult a kisantant felrúgását jelentő első lépéshez — a jugoszláv—bolgár egyezményhez. A jugoszláv—bolgár egyezmény érvénytelenítette a kisantant egyik szerződését, az 1921-ben megkötött és eddig érvényben levő román—jugoszláv egyezményt, mely Bulgária ellen is szólt, A. M. Z. V. 1937. P. Z. Bukarest, ö. 13357. 127 O. L. Küm - pol. 1937 — 7/25 — 261. 128 Erről a kérdésről tárgyalt Kánya 1936. nov. 17-én a Budapesten tartózkodó Ciano olasz külügyminiszterrel. Megbeszéléseik során Kánya arra kérte Cianót, hogy segítse elő a magyar—jugoszláv közeledést és kormánya tartózkodjék minden nagyobb koncessziótól Jugoszláviával szemben, míg a jugoszláv—magyar viszony rendezve nincs. Ciano ezt meg is ígérte. O. L. Küm. res. pol. 1938 — 49—67. — Ciano Kányával folytatott megbeszéléseiről készített feljegyzésben nem említi Kánya kérésének ezen második részét. Ciano : Diplomatie Papers. 66—67. 1. 129 О. L. Küm. res. pol. 1938 — 49—69. 130 Uo.
