Századok – 1962
Tanulmányok - Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a második világháború előtti években (1936–1937) 502
530 ÁD.ÍM MAGDA 1937 januárjában a kisantant mindhárom államának budapesti képviselője majdnem egyidőben felkereste Kánya külügyminisztert, és kormányuk nevében javaslatot tettek Magyarország és a kisantant közötti viszony normalizálására. A három államnak egyidejű akciója feltehetően közös megállapodás alapján történt. A tárgyalt időszakban a kisantant-államok egyetértettek abban, hogy Magyarországgal a viszonyt mielőbb rendezni kell. Arra törekedtek, hogy Budapesttel megegyezzenek, még mielőtt Magyarország — utánozva Németországot és Ausztriát — a katonai egyenjogúság kérdésében kész helyzet elé állítja őket. A katonai egyenjogúságot mind a magyar kormány, mind a kisantant diplomáciája a másik zsarolására akarta felhasználni. A Magyarországgal való megegyezést a legjobban a csehszlovák kormány siettette. Kobr budapesti csehszlovák követ már 1936 decemberében tapogatózott a Külügyminisztériumban a magyar katonai egyenjogúság kérdésének megoldása, valamint a két ország közötti viszony normalizálása irányában.119 Ezt január 19-én megismételte.12 0 Három nap múlva, január 22-én a budapesti csehszlovák követ a prágai kormány nevében ajánlatot tett Kányának. Benesék magyar—csehszlovák megnemtámadási szerződés megkötése fejében hajlandók voltak Magyarország katonai egyenjogúságát elismerni.12 1 Kobr egy-két elejtett szavából arra lehet következtetni, hogy Prága a magyar kormánnyal való megegyezés fejében még bizonyos területi engedményekre is hajlandó lett volna. A csehszlovák kormány ajánlatát azzal utasította vissza Kánya, hogy a magyar katonai egyenjogúság kérdése nem képezheti alkú tárgyát.12 2 A román kormány közeledését Kánya sokkal több megértéssel fogadta. Bossy budapesti románkövet január 22-én a csehszlovák követhez hasonló javaslatot tett a fegyverkezési egyenjogúság és a megnemtámadási szerződést illetően.123 Noha Kánya visszautasította Bossy javaslatát a megnemtámadási szerződés megkötéséről, a beszélgetés során nyomatékosan hangsúlyozta a két ország egymáshoz való közeledésének szükségességét.124 Röviddel utána Kánya utasította Nagy Józsefet, a bukaresti magyar követség ideiglenes ügyvivőjét, hogy Antonescu román külügyminiszterrel beszélje meg a Magyarország és Románia közötti viszony javításának problémáját.12 5 Minthogy egyik fél sem akarta őszintén a közeledést, a megbeszélések természetesen rendkívül vontatottan folytak. Amig a csehszlovák és román követek a fegyverkezési egyenjogúság elismerése ellenében megnemtámadási szerződés megkötését kérték Kányától, addig Vukcevié jugoszláv követ január 21-én Stojadinovic nevében a készülő jugoszláv—bolgár szerződéshez hasonló egyezményt ajánlott fel a magyar 119 O. L. Küm. pol. 1938 — 7/7 — 541 - (2203). 120 Kánya a katonai egyenjogúság kérdéséről eléggé fennhéjázva beszélt. Arra hivatkozott, hogy azt Németország, Olaszország, Lengyelország, sőt Anglia is elismerte. A. M. Z. V. 1937. P. Z. Budapest. 6. 10239. 121 O. L. Küm. pol. 1938 — 7/7 — 541 (2203). 122 Uo. 123 Uo. A két, lényegében azonos javaslat közötti különbség formai, de jelentős. Amíg Kobr a csehszlovák kormánnyal való megegyezésről tárgyalt, addig Bossy az egész kisantant nevében beszélt. O. L. Küm. pol. 1938 — 7/7 — 541 (22030). -2 1 A. M. Z. V. 1937. P. Z. Budapest, c. 234. 326 O. L. Küm. pol. 1937 — 7/25 — 261.
