Századok – 1962

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat közgyűlése (Fügedi Erik) 353

356 KRÓNIKA L. N. Kutakov üdvözlő szavai után K. Obermann professzor a Német Történelmi Társulat nevében üdvözölte a kongresszust, majd ismertetésre került St. Herbst profeszszornak, a Lengyel Történelmi Társulat elnökének meleghangú üdvözlő távirata. Molnár Erik elnök ezután felkérte Székely György főtitkárt beszámolójának megtartására. Székely Oyörgy főtitkár beszámolója bevezetőjében a tagság rendezésének még mindig folyamatban levő ügyével foglalkozott. A közgyűlés idejére a Társulat tagjainak száma meghaladta a 480 főt, s ebből a létszámból a vidéki tagok száma 106 fő. Igen szép számú tag lépett be Székesfehérvárott, ahol eddig társulati csoport nem működött, viszont változatlanul kevés a tagság azokban a vidéki városokban, ahol a Társulat súlyt helyezett önálló csoport alakítására (Debrecen, Szeged, Miskolc), ami részben több vidéki csoport működése szünetelésének következménye. Az eredetileg feltételesen nyilvántartott 600 fővel szemben ugyan még a 480 fő is kevésnek bizonyul, de a Társulat működéséről készíthető mérleg egyensúlya bizonyos fokig helyreállt, a Társulat sokoldalú célkitűzése és annak részbeni eredményes megvalósítása következtében: a különböző intézményekben dolgozó történészek közti tudományos ós társadalmi kapcsolatok megerősítése, a Budapest és vidék közti távolság csökkentése, jól sikerült vándorgyűlések eredménye gyanánt. Fokozhatná az eddigi munka pozitív hatását az intézményeken kívüli történészek részére szervezett ideológiai-szakmai nevelés. Eredményeket mutathat fel a Társulat a maga sajátos helyének és korszerű feladatainak keresése terén a vidéki csoportok életében, ill. vándorgyűlések előkészítésében; az utolsó évben Budapesten is kialakult az együttműködés legkézenfekvőbb formája, я közös rendezésű előadások tartása. Hasznos együttműködés nyilvánult meg a historiográfiai vitákon. „Ezen a munkamegosztáson belül elvileg ugyan tisztán állt előttünk, hogy Társulatunk feladata iránymutató témájú és színvonalú tudományos előadóülések rendszeresítése, de ez még nem mindig vált valósággá." Kialakult formákat öltött a Társulat kapcsolata felügyeleti hatóságával, a Magyar Tudományos Akadémia II. Osztályával, szoros együttműködés jellemzi a Társulat és a tudományos intézmények ill. hatóságok (Központi Pedagógiai Továbbképző Intézet, Művelődésügyi Minisztérium), továbbá a Hazafias Népfront közötti viszonyt. „Előadásaink sorában mások mellett felemlíthetők: Molnár Eriké a kapitalizmus megdöntésének történelmi útjairól, Székely Györgyé lengyelországi tanulmányútjáról, Pamlényi Erviné a Szovjetunióban tett tanulmányútjáról, Mályusz Eleméré a magyar rendi állam és a magyar főkegyúri jog problémáiról, Mollay Károlyé a budai jogkönyvről, Sarlós Mártoné a magyar történetírás és jogtörténet írás közös feladatairól, Varga Endréé és Sinkovics Istváné az agrártörténet forrásairól. Előadást tartott még Molnár Erik a stockholmi történészkongresszusról, Pach Zs. Pál a kongresszus agrártörténeti problematikájáról, Tokody Gyula a német imperialista terjeszkedés kelet-európai módszereiről, Szuhay Miklós a XX. századi mezőgizdaság egyes kérdéseiről, Rázsó Gyula a középkori hadtörténet feldolgozása tárgyköréből, Kis Aladár a Teleki-kormány külpolitikájáról 1939-ben." Élénk eszmecsere jellemezte a Társulat ós a Magyar Irodalomtörténeti Társaság együttes megbeszélését, amelyen Molnár Erik : Ideológiai kérdések a feudalizmusban. A „haza" fogalma a feudalizmus korszakában c. tanulmánya került megvitatásra. „A tanári tagozat választmányát 1959-ben a társulati titkárság még ismételten összehívta, de a tanári választmány a továbbiakban nem tudott önálló életet élni. Kislaki Károly titkár nem tudott tervszerű munkát biztosítani, részben saját problémái és nagy iskolai feladatai miatt. A tanári tagozat működése önálló élet híján tulajdonképpen három bázison nyugodott, a Művelődésügyi Minisztériumon és a két továbbképző intézeten. Ez utóbbiak önálló feladatokkal bíró intézmények, egy-egy előadást szívesen elfogadtak, azonban a tervezett előadás-sorozatok megvalósítása nem sikerült. Az együttműködés kampányszerű maradt, de valamennyivel jobban alakult a minisztériummal kialakított együttműködés. Mindez nem változtat azon a tényen, hogy tervszerű munkát a tanári tagozat maga alig végzett. A tagozatnak alapjában véve körülhatárolt tagsága sem volt. Kislaki Károly ennyi problémával megbirkózni nem tudott, noha a feladatokat látta. A tanári közvéleménynek vannak előadásigényei, elsősorban szerzői ankétok újonnan megjelent monográfiákról, új tudományos eredmények gyors közlése, és aktuális kérdések (pl. a személyi kultusz történeti következményei) vagy a legújabbkori történelem egyéb problémái iránt. A kialakult tagság mindenképpen nagyobb szervezettséget, önállóbb munkát tesz lehetővé. Felvetem továbbá, nem kellene-e a gyakorló középiskolákat is bázisnak felhasználni a tanári tagozat működésénél." A tanári tagozat előadásain a tartalmi tervszerűség ugyan nem volt kellő mértékben biztosítható, de a Hahn István, Borzsák István, Lackó Miklós, R. Várkonyi Ágnes, Hanak Péter, Barta István, Kerekes