Századok – 1962

Történeti irodalom - Zádor Anna: Pollack Mihály (1773–1855) (Ism. Szabad György) 340

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 341 klasszicizmushoz ragaszkodásban nem éppen a nemzeti védekezés kísért-e az idegen (elsősorban német) nemzeti stílusirányzatként jelentkező romantikával szemben? (Valami halvány, a polgári nemzeti törekvésekhez persze közelebb álló, s egykorúan haladó analógiájaként a nyelvújítást megelőző rendi nacionalizmus jellegzetes, a germanizálással szemben a latinsághoz ragaszkodó, persze maradi magatartásának.) Csak a negyvenes években, a polgári forradalom küszöbén tűnik már annyira túlhaladottnak és elavultnak (bizonyos tekintetben talán a konzervatív rógi rend jellegzetességének is), hogy elkészültekor éppen a legjelentősebb hazai klasszicista épületet, a Nemzeti Múzeumot érik — amint szerzőnk idézi — az elismerés mellett már a bírálat hangjai is. Pollack Mihály életútját és művészi pályáját szoros összefüggés non tárgyalja a szerző. A bécsi építész apa és az itáliai építőművész fóltestvér segítik át a fiatal mestert a tanulóévek nehézségein, és élesztik benne a céhmesteri ambíciókat meghaladó művészieket is. Az 1798-as pesti letelepedést — a céhfelvóteli huza-vona ellenére — hamarosan követi a megbízatás a Deák téri evangélikus templom tervének elkészítésére, majd sorra a vidéki templom, megyeház és kastély, a pesti bérház, palota és középület építésére. Az életmű átfogása a monográfiában teljességre törekvő. A Pollack Mihály által emelt, jelentős számban a Zádor Anna kutató munkája során azonosított és a könyv függelékében lajstromba foglalt közel kétszáz alkotás rendre elemzésre is kerül. A szerző építtetőről — építtetőre, tervről—tervre, alkotásról — alkotásra haladva ismerteti'Pollack majdnem félévszázados működésének eredményeit. A műszaki és esztétikai elemzés szoros kapcsolatot tart az épületek társadalmi-gazdasági funkciójának vizsgálatával. Ebben, a történész számára elsődlegesen fontos vonatkozásban Zádor Anna egyfelől jelentékenyen, megbővíti az egykorú középület- és kastély-, ill. magánpalota-építkezésekről tudottakat, másfelől nevezetesen újat nyújt a pesti polgári bérház- (sőt üzletház-) építés fejlődéséről. A pesti iparos- és kereskedőpolgárság század elejei megerősödésének ténye sokbeszédűen tükröződik a Pollack által az 1810-es, 1830-as években kivitelezett közel száz bérház, üzem- és üzletház építési megbízatásban. Persze nem csupán az építkezések nagy számában. Zádor Anna elemzései világossá teszik, hogyan érvényesítette Pollack tervező és kivitelező munkája során mind a fejlődő polgári lakáskultúra, mind a tőkés lakoérhaszonra törekvés követelményeit, ós vált az akkor még korszerű zártudvaros, függőfolyosós bérháztípus egyik hazai kialakítójává. Bérházépítkezéseit a telek gazdaságos kihasználása jellemzi, továbbá a háztulajdonos tágasra tervezett lakásával és a közös használatra szánt belső terek (előcsarnok, lépcsőház) esztétikailag igényes kialakításával ellentétben, a jelentős részben az udvarra szoruló bérlakások zömének takarékosan egyszerű kivitelezése. A forgalmasabb helyeken épült bérházainak földszintjón üzletek, sőt üzletsorok találtak helyet. Az építészettörténetinél is fontosabbnak ítéljük a gazdaságitársadalmi jelentőségét az 1817-ben épített Brudern-házról feltárt adatoknak. A kereskedelmi tevékenységet összpontosító, jellegzetesen nagyvárosi üzletgalériának (az áruház ősének) első nagyszabású hazai példája ez, üvegtetővel fedett átjáró két oldalán sorakozó, emeleti helyiségekkel is ellátott 16—16 üzlettel. (Persze a polgári bérház-, üzem- és üzletház-építkezések feltárt és a törtónész-olvasó számára igen értékes adatai még sokatmondóbbak lennének, ha a szerző az anyagkezelését egyébként oly dicséretesen jellemző ökonomiával nem korlátozta volna, a jegyzetekbeli futó említés mértékéig a Pollack vállalkozásaival kapcsolatos számadásbeli részleteket.) Pollack kastély-, magánpalota- és középület-tervező, kivitelező tevékenységének bemutatása során a szerző sokoldalúan élt az esztétikai elemzés tágabb lehetőségeivel. A klasszicista stílus összetettségének, a barokkra visszautaló, illetve a stílusbomlás irányába mutató jegyeinek kiemelése is elsősorban ezek kapcsán történik, amint a klaszszicimus hazai jellemvonásainak konkretizálása is. A középületeknek s mindenek felett az életművet betetőző ós lezáró Nemzeti Múzeumnak az elemzése (külön fejezetben, a lehetséges külföldi példák és párhuzamok tanulságos felsorakoztatásával) a sikerült kötet egészéből is kiemelkedik. Szakszerű ós ugyanakkor lelkes vezetőként magyarázza a Nemzeti Múzeum épületét a szerző, az avatottaknak is újat nyújtva (pl. a tér- és fényhatás kombinációk változása az épület belvilágában), az avatatlanabbaknak pedig, minden keresettség nélkül úgy mutatva a mesterműre, mint a külön summázást szinte feleslegesítő összefoglalójára a stílusról és a Pollack művészi teljesítményéről mondottaknak. A monográfia — amint már említettük — egybefonja Pollack művészi pályája és egyéni életútja legfőbb mozzanatainak a tárgyalását. Vonalvezetésének — a szerző kedves jelzőjével élve — „jóleső" lejtését és arányait szinte mindvégig tartja, csak a „Pollack Mihály művészi és emberi egyénisége" című zárófejezet mondanivalójának egyes elemeivel kapcsolatban támad az a benyomása az olvasónak, milyen előnyös lett volna, ha hősének társadalmi kötöttségeiről, személyes érvényesüléséről, szemléletének alakulásáról több mindent már korábban hall, a nagyjából időrendi felépítettségű mű