Századok – 1962

Történeti irodalom - Guesde; Jules: Textes choisis (1867–1882) (Ism. Jemnitz János) 333

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 334 kai és a monarchista reakcióval fordul szembe és ezen az úton, mint a köztársasági, szociális érzelmű fiatal nemzedék sok más tagja, ő is csakhamar a Párizsi Kommün oldalán foglal állást. (Itt közölt írásaiban a vidéket próbálja felrázni. Más cikkeiben a versaillesiak kegyetlenségét ostorozza.) A Kommün bukása után öt évi börtönbüntetés elől külföldre, Svájcba szökik. Az emigrációs evőkkel J. Guesde életében is új fejezet nyílik. Még mint forradalmi demokrata, jakobinus érkezik Genfbe, de részben saját tapasztalatai, részben ii.dsebb, nagyobb forradalmi múlttal rendelkező emigránstársai csakhamar kigyógyítják ebből a „gyermekbetegségből". A jakobinus hatást a Svájc ós Olaszország munkásmozgalmát ekkor uraló anarchista befolyás váltja fel. Guesde Genfben agitál, és ír. (Az ellenforradalmi hivatalos közlemények, sajtóhírek alapján összeállítja az ellenforradalmi terror vidéki „Vörös Könyvét"), Bakunin és az anarchisták oldalán részt vesz az Internacionálé 1871 — 72-es harcaiban. Gyenge szervezete ekkor leromlik, anyagi gondjai vannak és 1872-ben Romába távozik. Itt még közelebb kerül az anarchistákhoz (közvetlenül J. Guillaume-mal ismerkedik meg). Összeütközésbe kerül a rendőrséggel ós 1875-ben Milanóba költözik. Míg Közép- és Dél-Olaszország az anarchisták bázisa volt, itt északon már a szocialisták vetették meg lábukat, és Guesde is távolodni kezdett az anarchistáktól. Ezzel egyidejűleg Milanóban megházasodott, gyereke is született. (Megjegyzendő, hogy a kötet anyagának összeállítása ezen a ponton hiányos, az olvasó az anarchista Guesde írásait nem ismeri meg.) Guesde 1876-ban tér vissza Franciaországba, amnesztia után. Ugyanez évben tartja első kongresszusát a francia munkások kongresszusa. A kongresszuson a Kommünt és a forradalmi eszközöket megtagadják, mutunlista elveket szegeznek le. Sokan emiatt nem látják, hogy a III. Köztársaság életében jelentős mozzanat következett be. Az alighogy hazatért Guesde nyomban rámutat a kongresszus jelentőségére, azt történeti perspektívájában a „negyedik rend" zászlóbontásaként jelölve meg (62—63. 1.). Guesde hangsúlyozza a polgári demokrácia korlátait, de az anarchistákkal szemben most máinem tagadja a parlamenti harc előnyeit. Egyben meghirdeti azt a harcot, amely az elkövetkező években idejének és energiájának legjavát foglalja le: az önálló proletárvonalat akarja kialakítani, leküzdve a munkásságnak a polgári radikálisokkal kapcsolatos illúzióit (65 — 66. 1.). Érdekesek Guesdenek azon sorai, amelyekben a nőket „védi meg" a kongresszus határozatával szemben. Azonban már ekkor jelentkezik Guesdenek az a téves és káros felfogása is, miszerint a proletariátus a kapitalista rendszerben nem érheti el sorsa javítását, vagyis a reformokért való harcnak nem látja értelmét. Ez 1876-os cikkében a lassallei vasbórtörvónyre emlékeztető megállapításban jut kifejezésre (64. 1.). 1877-ben Guesde és a körülötte tömörülők szocialista napilapot adnak ki (L'Égalité). A lap nem hosszú életű, állandó gazdasági nehézségekkel (Guesde maga és családja szinte állandó nélkülözések közepette ól), rendőri üldözéssel, zaklatással kell megküzdenie. Guesde lapjában küzd a kommunardok amnesztiájáért, 1871 után elsőízben hirdetve meg sajtóban, hogy a haladás, szociális igazság a Kommünnek adott igazat (a radikálisok is amnesztiát kértek — és nem követeltek —, de úgy, hogy fátylat akartak borítani a múltra). Egyben ez a lap volt az első, amelyben Franciaországban népszerűsítették a marxista politikai gazdaságtan alaptóteleit. Ezzel Guesde hatalmas szolgálatokat tett még akkor is, ha e törvényszerűségeket (munkabér) rendkívül mechanikusan, abszolútan értelmezte, ismét kikapcsolva az emberi tevékenység visszahatásait (70 — 71. 1.). 1878-ban Párizsban a világkiállítással egyidejűleg a munkások nemzetközi munkáskongresszust akarnak összehívni. A kormány a szervezőbizottságot (köztük Guesdet) letartóztatja. A bizottság kollektív védelmét Guesde vállalja magára. Nagyszerű beszédében a nagy forradalom pávatollaival büszkélkedő polgári demokrácia szemére hányja, hogy a munkásságot megfosztják elemi szabadságjogaitól (78 — 85.1.). A börtön mártíromsága új erőt, tekintélyt adott Guesdenek, és az 1879-es III. munkáskongresszuson már a Guesde által kidolgozott szocialista (kollektivista) programot fogadta el a küldöttek többsége. (A börtön hen kidolgozott első programtervezetet a kötet 94—97. oldalán találja meg az olvasó. Különösen sikeresnek tarthatjuk az elvi bevezető részt, amely kétségtelenül marxista szellemben fogant.) A kongresszuson a marxizmust képviselő guesdisták arattak győzelmet. Guesde-et bízták meg az új program megszövegezésével. Ismeretes, hogy Guesde a végleges programot Marx segítségével írta meg. Az 1880-ban elfogadott programot teljes egészében közli a kötet a marxi elvi bevezetőrésszel együtt. Igen jól sikerültnek kell tartanunk a guesdei közvetlen politikai és gazdasági követeléseket is (117 — 119 1.). A Párt ezen születési időszakában (1879 — 80) Guesde állandó propagandaharcot vívott a polgári radikalizmussal és a reformista elképzelésekkel, és részben az anarchizmus ellen. Guesde a marxista politikai gazdaságtani kategóriákkal felvértezve küzdött, a