Századok – 1962

Történeti irodalom - Litavrin; G. G. lásd Kazsdan; A. P. - Markov; Walter: Akteure der Balkandiplomatie 1878–1912 (Ism. Niederhauser Emil) 321

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 321 disszertációiban. A korszak magyar kutatói számára ez a kötet nyilván ösztönzést nyújt a további felderítő munkához. Kár, hogy ezt az érdekes anyagot nem tagolták eléggé. Most országok szerint és azon belül a szerzők betűrendjében következnek a munkák, vagyis vegyesen olyanok, amelyek valóban az illető országgal foglalkoznak, ill. olyanok, amelyeknek a szerzője származik az illető országból, témája azonban közömbös. Ez utóbbiakat jó lett volna az egyes országokon belül tóma szerint csoportosítani, a szerzők betűrendjét a részletes, a címleírás kurrens számára utaló névmutató úgyis pótolta volna. Ebben az esetben világosan látszott volna, hogy egy-egy ország Jénába került fiai milyen témákkal foglalkoztak, milyen tárgykörből szereztek egyetemi végzettséget. Az anyagnak ezeken a kereteken belül móg a megjelenés ideje szerinti csoportosítása már önmagában is további érdekes adalékokat nyújtott volna. A kötet persze már jelenlegi formájában és beosztásával is hasznos küldetést teljesít. Kívánatos, hogy Jéna példáját mielőbb más tudományos könyvtárak is kövessék. NLEDERHAUSER EMIL WALTER MARKOV: AKTEURE DER BALKAN DIPLOMATIE 1878—1912. SONDERABDRUCK AUS DEM JAHRBUCH FÜR GESCHICHTE DER DEUTSCH—SLAWISCHEN BEZIEHUNGEN UND GESCHICHTE OST- UND MITTELEUROPAS. BAND II. (Halle, VE В Max Niemeyer Verlag. 1958. 226—262. 1.) A BALKÁNI DIPLOMÁCIA SZEREPLŐI 1878-1912 W. Markov tanulmánya készülő nagyobb munkájának (,,A balkáni diplomácia legfőbb vonásai 1878—1939") egyik fejezete. A kiadott diplomáciai forrásanyagra és az egyes országok történeti szakirodalmára támaszkodva igen jól sikerült képet ad a korszak balkáni diplomáciájáról ós diplomatáiról. Rámutat arra, hogy a nagyhatalmak versengése és féltékenysége megakadályozta azt, hogy valamelyikük kizárólagos hatalomra tegyen itt szert, és éppen állandó résenlétük a többivel szemben bizonyos önállóságot adott a kis balkáni államoknak. Ezek így legalábbis ébren tarthatták területi ós egyéb igényeiket, amelyek rendszerint több szomszédos államot is érintettek. Az igények megvalósítására viszont már ritkán került sor, mert ez megzavarhatta volna a balkáni egyensúlyt. Erre a háttérre vázolja fel a szerző az egyes balkáni országok vezető államférfiainak, ill. a külpolitikában jelentős szerepet játszó uralkodóinak arcképét. Garasanintól Sztambolovig és Obrenovié Milántól Coburg Ferdinándig (hogy csak a nevezetesebbeket említsük). Markov kitűnően ért ahhoz, hogy néhány szellemes sorban jellemezze személyüket ós politikai céljaikat. Sajátosan keveredik itt az ország (pontosabban az uralkodó osztályok) érdeke az egyéni érvényesüléssel, politikai intrikák és személyes spekulációk, diplomácia és tőzsdei nyereség. Önző, ravasz és megbízhatatlan mindegyikük, de önzésük olykor az országnak is használ, ravaszságuk pótolja a katonai erőt, megbízhatatlanságuk annál kívánatosabbá teszi a nagyhatalmak száméra, hogy mégis megpróbálják megvásárlásukat. A játék tétje olykor egy országrész, olykor egy részvénypakett vagy esetleg — a puszta élet. A díszletek azonban már elavultak, a cselekmény unalmas, és új erők jelentkeznek a színen. A népek már nem a Hohenzollerneket ós Gottorpokat követik, hanem az új erők képviselőit, egy Blagoevet vagy Dimitrovot. Korrupt királyok és pénzéhes politikusok alkonyuló világát Markov tanulmánya életszerűen ós hitelesen jellemzi, szakemberek és a történelem iránt érdeklődők egyaránt nagy élvezettel olvashatják. NIEDERHAUSER EMIL 21 Századok