Századok – 1962
Történeti irodalom - Die Berliner und die Petersburger Akademie der Wissenschaften im Briefwechsel Leonhard Eulers (Ism. Szénássy Barna) 318
306 TÖRTÉNETI IRODALOM 318 DIE BERLINER UND DIE PETERSBURGER AKADEMIE DER WISSENSCHAFTEN IM BRIEFWECHSEL LEONHARD EULERS TEIL I. DER BRIEFWECHSEL L. EULERS MIT G. F. MÜLLER, 1735—1767 (Berlin, Akademie-Verlag. 1959. VI + 327 I.) A BERLINI ÉS PÉTERVÁRI TUDOMÁNYOS AKADÉMIÁK LEONHARD EULER LEVELEZÉSÉBEN I. RÉSZ. L. EULER LEVELEZÉSE G. F. MÜLLERREL, 1735-1767 Nagy tudósok magán- vagy félhivatalos levelezése érdekes és hasznos olvasmány. Az ilyen levelekből nemcsak írójuk magatartására nézve tudunk következtetéseket levonni, de eseményeknek a hivatalos megnyilvánulásokon túlmenő, őszinte leírása, közéleti személyek és tudósok nem a nyilvánosság számára szánt bírálata révén újszerű adatok birtokába is jutunk. Ha ezeken felül a levelek még tudományos kérdéseket is felemlítenek, akkor az egyes szakdiszciplinák ez ideig lappangó, meg nem oldott problémákkal is gazdagodhatnak. Magyar viszonylatban elégséges, ha csak egy ilyen kiadványra hivatkozunk: a Bolyai Farkas és a nagy német matematikus, Gauss közötti levelezés az egyik legértékesebb kútforrás a két Bolyai életére és tudományos munkásságára vonatkozólag. Az alábbiakban ismertetendő, külsejében impozáns kiadvány a Berlini Tudományos Akadémia „Quellen und Studien zur Geschichte Osteuropas" című sorozatának 3. köteteként jelent meg, de előkészítésében a szovjet és német tudósok, illetve kutatóintézetek egész sora vett részt. Így a kiadvány nemzetközi tudományos együttműködés eredménye. Mindenekelőtt néhány szót a levelek íróiról: Leonhard Euler 1707-ben Bázelben született, az ottani egyetemen természettudományokat és matematikát hallgatott, majd 1727-ben Pétervárra költözött, ahol csakhamar egyetemi tanárrá nevezték ki. 1741-ben elhagyta Pótervárt, Berlinbe telepedett át, az ottani akadémia alkalmazta. A hétéves háború után 1766-ban visszatért Pétervárra és ott ólt 1783-ban bekövetkezett haláláig. Ilyenformán közéleti és tudományos tevékenységének Berlin és Pótervár a két központja. Minden idők egyik legnagyobb koncepciójú tudósa volt, azon kevés és a szó legnemesebb értelmében vett polihisztorok közé tartozott, akik nemcsak áttekintették a természettudományok és a matematika addigi eredményeit, de azok mindegyikében újat is alkottak. Euler értekezéseinek száma megközelíti az ezret, irodalmi hagyatéka félszáznál több vaskos kötetre tehető. Bár vizsgálatai az egzakt tudományok mindegyikére kiterjedtek, mégis mint matematikus a legjelentősebb. Nemigen van e tudománynak olyan ága, melyben ne ért volna el mély, új eredményeket, egyes — ma virágzó — matematikai kutatási területeknek (pl. variációszámítás, topológia) kifejezetten ő a megindítója. Születésének 250. évfordulója alkalmával 1957-ben a tanulmányok százai méltatták nagy érdemeit, Leningrádban és Berlinben szovjet és német tudósok közös rendezésében tartott kongresszusokon emlékeztek meg róla. E kongresszusokon született meg az a határozat, hogy óriási kiterjedésű levelezéséből két kötetre terjedő gyűjteményt adnak ki. Levelező partnere Gerhard Friedrich Müller (1705— 1783) nem hagyott ilyen mély nyomokat a tudományok történetében, de szerepe korántsem becsülhető le. Az ugyancsak német származású tudós 1725-ben került Pétervárra, itt a történelem és földrajz professzora lett. 1733 ós 1743 között részt vett egy nagyszabású kamcsatkai expedícióban, ahol speciális feladata Szibéria történetének, földrajzának és etnográfiai viszonyainak feltárása volt. Mind az expedíció tudományos eredményekónt, mind ettől függetlenül számos könyve és tanulmánya jelent meg az orosz történelemről és földrajzról. Az expedícióról visszatérve egy ideig mellőzték, mert összeütközésbe került több orosz tudóssal — köztük Lomonoszov-ved is —, később azonban ismét előtérbe került és 1754 — 65 között a pétervári akadémia állandó titkári funkcióit látta el. Ilyen minőségben írta leveleit, köztük számosat az akkor Berlinben tartózkodó Euler-hez. Ézek előrebocsátása után már sejthetjük az Euler és Müller közötti levelezés tudománytörténeti értékét: a felvilágosodás lázában élő, technikai és fizikai felfedezésekke rohamosan gazdagodó Európa két tudományos centruma hallatja hangját e levelekben, a történelmi háttér legemlítésremóltóbb eseménye pedig a hétéves háború (1756-1763). A kötet 208 levelet tartalmaz, ezek közül 111-et Euler írt Müllerhez és 97-et Müller Eulerhez. Kibetűzésükben — ami a kötet végén közölt fényképek alapján nem ehetett könnyű munka — , részletes elemzésükben és a kötet végéhez csatolt terjedelmes
