Századok – 1962
Történeti irodalom - p. v. GUROVICS: AZ 1926-QS ANGOL ÁLTALÁNOS SZTRÁJK (Ism. Jemnitz János) 316
306 TÖRTÉNETI IRODALOM 316 П. В. ГУРОВИЧ: ВСЕОБЩАЯ СТАЧКА В АНГЛИИ 1926 ГОДА (Москва, Издательство Академии Наук СССР. 1959. 222 стр.) P. V. GUROVICS: AZ 1926-OS ANGOL ÁLTALÁNOS SZTRÁJK A kilenc napos általános sztrájk а XX. századi angol munkásmozgalomnak alighanem 1 egkiemelkedőbb eseménye, amelynek jelentősége túlmutat a szigetország határain. Az osztályok megütközése, a frontok polarizálódása, olyan tanulságokat vetettek fel, olyan érdeklődést váltottak ki, hogy a kortársak műveitől napjainkig 1926 májusának hatalmas irodalma jött létre. Az újabb történetíróknak tehát nehéz a feladatuk, ha a sok megjelent munka mellett újat, eredetit akarnak nyújtani. A nehézségekkel a szerző is tisztában volt. Miközben orosz nyelven szinte először ad, igen nagy anyag alapján megírt, részletes ismertetést a válságos év eseményeiről, munkájának mindjárt kezdetén kifejti, hogy véleménye szerint három irányban lehetne a kutatásokat eredményesen és hasznosan tovább folytatni. Ezek: az angol munkástömegek mozgási irányának, hangulatának feltérképezése; a kommunista párt tevékenységének, befolyásának bemutatása; végül annak feldolgozása, hogy milyen segítséget kapott az angol munkásság a nemzetközi munkásmozgalom részéről. P. V. Gurovics maga is elsősorban a három említett vonatkozásban nyújt újat az eddigi irodalomban járatos olvasó számára. Még mielőtt azonban a részletekbe bocsátkoznánk, szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy a szerző érzésünk szerint az általános sztrájk összórtókelésében is néhány ponton finomításokat foganatosított. Az egyik ilyen finomítás az általános sztrájk perspektíváját, lehetőségeit érinti. P. V. Gurovics utal arra, hogy az egykorú mozgalomban elterjedt egy olyan felfogás is, mintha Angliában proletárforradalomra lehetett és kellett volna számítani. Ebben a szerző szerint része volt mind a forradalmi lelkesedésnek, optimizmusnak, mind a trockista propaganda túlzásainak. A szerző szerint „Anglia távol állott a közvetlen forradalmi helyzet" létrejöttétől (171. L). Sem a forradalmi áramlat nem volt ehhez elég erős, sem a kormányzati válság nem volt elég mély. Mindehhez hozzájárult — írja Gurovics — ,hogy 1926 a nemzetközi munkásmozgalom apályát jelzi, „viszont a hatalmas mozgalom . . . nagy forradalmi lehetőségeket rejtett magában", az erőviszonyok, a meglevő adottságok nem zárták ki, hogy a munkások álláspontja a tőkések és a burzsoá kormány fölébe kerüljön. Egy ilyen fordulat pedig további forradalmasodás kezdetét jelenthette volna. P. V. Gurovics elemzése — amely sokban az egykorú kommunista véleményekre támaszkodhat — helyesen állítja valódi történeti összefüggéseibe az általános sztrájkot, kiküszöbölve, baloldali vulgarizálásokat anélkül, hogy ezzel felmentést adna a sztrájkot eláruló jobboldali szakszervezeti, munkáspárti vezetőknek. Egyet kell értenünk a szerző azon felfogásával is, hogy megkülönbözteti a jobboldali vezetőket azoktól a baloldaliaktól, akik a válság óráiban szintén csődöt mondtak, a jobbszárny uszályába kerültek, és így a bukáshoz hozzájárultak. Különösen érdekes e baloldaliak viszonylatában az a rész, ahol P. V. Gurovics a nemzetközi munkásegységre irányuló erőfeszítéseiket mutatja be új (részben szovjet levéltári forrásokra támaszkodó) .anyaggal. Az eredményt azonban itt nem érezzük teljesnek, a baloldaliak alakja nem elég plasztikus, nem látjuk pontosan befolyásukat sem a tömegekre, sem a pártvezetőségre. A probléma megoldását megnehezíti, hogy talán ehhez a kérdéshez lenne leginkább szükség a helyi levéltári anyagok megismeréséhez. Az újat nyújtó részekben ki kell emelnünk, hogy Gurovics 1925 nyarától egészen az általános sztrájk feladásának másnapjáig, a harc különböző periódusaiba beépítve igen jól mvftatja be a Kommunista Párt ós a Kisebbségi Mozgalom tevékenységét, programadó szerepét. Külön megjégyzendő, hogy a szerző nemcsak a Párt központi kiadványait, nyilatkozatait idézi, henem helyi, üzemi lapjairól is megemlékezik, amelyek a kormányszervek, a polgári sajtó szerint is nagy befolyást gyakoroltak a helybeli munkásokra. Az olvasó a könyvből világos képet alkothat, milyen segítséget nyújtott a Vörös Szakszervezeti Internacionálé (valamint a szovjet szakszervezetek) az angol bányászoknak, az ellenkező oldalon pedig az Amszterdami Szakszervezeti Internacionálé mennyire elodázta az aktív segítséget, mennyire a jobboldali, kompromisszumra, árulásra hajló vezetők mögé állt.
