Századok – 1962

Történeti irodalom - Jaroszlavszkij; J.: Hogyan születnek; élnek és halnak meg az istenek? (Ism. Bellér Béla) 305

306 TÖRTÉNETI IRODALOM 305 J. JAROSZLAVSZKIJ: HOGYAN SZÜLETNEK, ÉLNEK ÉS HALNAK MEG AZ ISTENEK? (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1960. 234 1.) Attól kezdve, hogy a felvilágosodás racionalistái a „tribunal de la raison", vagyis az ész Ítélőszéke elé idézték a vallást, s leleplezték a dogmák ésszerűtlenségét, a vallási szertartások szégyenletes primitívségét s a vallási erkölcs embertelenségét, az effajta felvilágosító munka mindig hatásos és népszerű módja volt a vallás elleni küzdelemnek Holbach : A leplezett kereszténység1 c. művétől egészen napjaink vallásellenes irodalmáig. Ezt a hagyományt folytatja és igyekszik a dialektikus és történelmi materializmus színvonalára emelni Jaroszlavszkij idézett műve. Jaroszlavszkij könyve friss, harcos szellemű s tagadhatatlanul érdekfeszítő olvasmány. A szerző kimutatja az összes vallási fogalmak, eszmék, kultuszok földi, sokszor nem is éppen tiszteletreméltó eredetét. A vallás keletkezésére vonatkozó marxista elmélet kifejtése után elsősorban a keresztény vallás dogmáit, szertartásait elemzi az összehasonlító mitológia és vallástörténet módszerével, de egy-egy fejezetben foglalkozik a görög — római, a zsidó és a mohamedán vallással is egy szempontból, mégpedig túlvilág-képük szempontjából. Nem kétséges, hogy az összehasonlító mitológia és vallástörténet módszerével elsősorban azt lehet kimutatni, ami a legtöbb vallásban közös, és csak mellékesen lehet utalni az egyes vallások egyéni jellegzetességeire. Véleményünk szerint azonban ma is változatlanul szükség van az egyes vallások közös lényegének feltárására. Katolikus vallástörténészek, Richard Mohr, Georg Siegmund éppen napjainkban igyekeznek — az evolúció eszméjét tagadva — éles határvonalat húzni a vallás és mágia közé. Nos, Jaroszlavszkij könyve meggyőzően bizonyítja, hogy ilyen elvi különbségtételnek nincs helye, a vallás és mágia legkülönbözőbb megnyilvánulásai is ugyanabba a jelenségsorba tartoznak, s a történeti vallások csillogó felszíne alatt akárhányszor primitív borzalmak lappanganak. A vallások közös eredetének s végső fokon azonos lényegének kimutatásával azonban nem érhet véget a marxista vallástörténész feladata. Foglalkoznia kell — ahol csak mód nyílik erre — az egyes vallások speciális jellegének, történetileg kialakult sajátos arculatának vizsgálatával is. Nem lehet azt állítani, hogy Jaroszlavszkij nem látta maga előtt ezt a feladatot, s hellyel-közzel nem tett ennek eleget, de bizonyos, hogy könyvén nem vezette következetesen végig ezt a szempontot. S ez az oka annak, hogy könyve gazdag vallástörténeti anyaga, meglepő felfedezései s megejtő okfejtése ellenére is az olvasóban valami hiányérzetet hagy maga után, s legjobb esetben is csak fél meggyőződóst eredményez. Jaroszlavszkij minden érvelésbeli ügyessége ellenére is olykor felszínes, megelégszik látszólagos egyezésekkel, nem ás elég mélyre, s nem egyszer beéri fél igazságokkal, fél következtetésekkel. Nincsen terünk ennek részletes kifejtésére, csak éppen jellemzésként említjük meg a következőket. Jaroszlavszkijnak amaz állandóan hangoztatott tétele, hogy a kereszténység szinkretista tendenciáinak köszönhette gyors elterjedését (59 — 00. 1.), legjobb esetben is fél igazság, mert nem magyarázza meg, hogy hogyan, milyen speciális fegyverekkel győzte le a kereszténység ókori vetélytársait. Nyilván elsősorban nem azzal, amiben velük megegyezett, hanem amiben tőlük különbözött.2 Jaroszlavszkij könyvének az előbbivel összefüggő, elég gyakori hibája, hogy a vallástörténeti párhuzamokat, analógiákat bőven, de megfelelő irányító szempont nélkül alkalmazza, s olykor még a fejezetek végén sem derül ki, hogy a szerző tulajdonképpen mit is akart hatalmas apparátussal bizonyítani. A Fiúistenről szóló fejezetben (73 — 76. 1.) pl. a könyv válogatás nélkül ömleszti az emberek istenné válására és az istenek emberré válására vonatkozó analógiákat, holott a keresztény vallásokKrisztus-mítoszánakkialakulása szempontjából főképp az utóbbinak van jelentősége. Nagy hiányossága Jaroszlavszkij könyvének, hogy igen kevéssé ismeri, vagy legalább is eléggé fogyatékosan alkalmazza az újszövetségi bibliakritika eredményeit. Ennek következtében a nagy szorgalommal s tagadhatatlan elmeóllel összehordott anyag gyakran értéktelenné válik. Vonatkozik ez a megállapítás arra az egész kórdés-1 Holbach : A leleplezett kereszténység. Ford. Gáspár Endre. Bpest. 1949. Hungária Kiadó. * Ennek kimutatására az újabb szovjet vallástörténeti irodalom nagyfigyelmet fordít. Ld. pl. J. A.Lencman : A kereszténység eredete. Ford. Meggyesi János. Bpest. 1960. Gondolat. 207—209. 1. 20 Századok