Századok – 1962

Történeti irodalom - Simon Gyula lásd Ravasz János - Stelling-Michaud; Sven: L’histoire des Universités au Moyen Âge et á la Renaissance au cours des vingt-cinq derniéres années (Ism. Révész Imre) 301

TÖRTÉNETI IRODALOM 303 legfőképpen a belső piac fejlesztése érdekében kívánta, hogy ezzel is „megjátszódtassa" (pour faire pièce) a freiburg-breisgaui egyetemet, amelyet az osztrák főherceg jóformán Bázel kapui előtt alapított meg kevéssel előbb (1451). — Másik érdekes adata, hogy a spanyol egyetemek közül először a Biblia Polyglotta Complutensis bibliakiadásáról és egyébről is híres államférfi, Ximenes de Cisneros bíboros által (1508) alapított alcalái egyetemen szűnik meg a skolasztika, hogy helyet adjon az erasmismusnak. — 17. Az egyetemi kiváltságok változatos történetéből a szerző kiemeli a belkörű autonóm bíráskodás jogát, amely a legtöbb összeütközésre adott okot az egyetemi hatóságok, ill. hallgatók és a világi hatalom, főként a városi polgárság között. A pápák sokáig a maguk hatalomteljességéhez tartozónak látták, hogy mind ezt, mind egyéb, főként anyagi vonatkozású egyetemi privilégiumokat védelmükbe vegyenek egyházi jogcímen a világi hatóságokkal szemben; sőt pártfogolták még az egyetemi szecessziókat is, amelyek az egyetemi kiváltságok megsértése folytán keletkeztek s amelyekből új egyetemek állottak elő (Cambridge, Pádua, Lipcse). — A kiváltságos helyzet egyik biztosítéka volt sokáig az is, hogy az egyetemi oktatókat, sőt hallgatókat is egyházi, a klérushoz tartozó személyeknek tekintették (innen ered a francia és angol clerc, ill. clerk szavaknak „írástudó", sőt „irnok" értelme, ma már minden egyházi vonatkozás nélkül). Az oktatókra nézve a coelibatus kötelezettsége először egyetemesen fennállott, később azonban — már a reformációt megelőzően — felmentették alóla a még papszentelóst nem kapott ,,clerc"-eket. — Külön érdekes része az egyetemi autonómiák történetének a „Hall", „Bursa" vagy egyéb néven ismert kollegiális szervezetek kialakulása, amiket a diákság lakásszüksége és egyéb gazdasági érdekei hívtak létre; ezeknek története még nincs összefoglalólag megírva. — 18. Az autonómiák köre egyre inkább szűkül a fejedelmi abszolutizmus mind teljesebb érvényesülésével. Az abszolutista uralkodók az egyetemektől elsősorban az ő államigazgatási céljaikra alkalmas tisztviselői kar nevelését várják el. — 19. Az oktatók javadalmazása sokáig vegyes rendszerű: készpénzfizetés mellett egy részük többé-kevésbé gazdag egyházi javadalmakban is részesül. - 20. A közvetlen egyházi gyámkodás az egyetemek fölött a XVI. századtól kezdve egyre inkább háttérbe szorul. — 21. A tanulmányi költségek legdrágábbak a jogi, legcsekélyebbek az artista fakultáson; főként ez utóbbin még a szolgatanulók rendszere is sokáig dívik. Általában az artisták között van a legtöbb alacsony osztályhelyzetű, szegény fiú; ezek segélyezéséről változatos formák között történik úgy-ahogy gondoskodás. — 22. A hallgatók társadalmi rétegződése mellett földrajzi származásuk is kiemelkedő témája a legutóbbi kót évtized kutatásainak. (Itt van felemlítve Veress Endre egyik kötete.) — 23. Az egyetemek látogatottságára vonatkozó adatokról. — 24. A diákok életére vonatkozó nagyszámú kiadványokról és kiadni való anyagról (levelezések, albumok stb.). — 25. A hallgatók „natiók" szerinti csoportosulásának eredete és története egészben véve már fel van derítve, de még sok a tisztázandó részletkérdés. — 26. Adatok az egyetemi előadások kéziratainak előállásáról, másolásáról, megőrzéséről, az egyetemi könyvtárak és nyomdák kialakulásáról. A XVI. század elejétől fogva már majdnem minden egyetemnek és egyetemi rang felé fejlődő „akadémiának" megvan a maga nyomdája. — 27. Különösen hasznos áttekintést ad a szerző a legutóbbi évek folyamán keletkezett egyetemtörténeti kútfőkiadványokról, valamint olyan kéziratos forrásanyagokról, amelyeknek kiadása elsőrenden volna kívánatos. (Jegyzetben megemlíti ehhez, hogy a két világháborúban Louvain, Orléans, Nápoly, Prága, Rostock, Mainz, Majnai Frankfurt egyetemi levéltárai pótolhatatlan károkat szenvedtek.) Az egyébként igen gondos összeállítású, széles távlatú referátumban hiányolnunk kell, hogy a kelet-európai egyetemi fejlődésről, ill. egyetemalapítási törekvésekről alig esik néhány szó; a magyarországi ilynemű kísérletekről, amelyek részben, ha rövid időre is, sikerre vezettek, a szerző, úgy látszik, egyáltalán nem vett tudomást, pedig ezeknek elég gazdag irodalmuk van, idegen nyelven is egynéhány. — A 93. és 99. sz. jegyzetek Bohatec Józsefet, a kitűnő reformáció- és humanizmus-történészt (1876—1954), aki legutóbb a bécsi egyetem tanára volt, tévesen Bohá6ek-nek emlegetik: a szerző nyilván egynek vette egy Bohácek M. nevű fiatalabb kutatóval (262. sz. jegyzet), akinek a bologaai egyetem történetéből van egy újabb publikációja. A témához kapcsolódó korreferátumok: La Guerre Sainte, l'Université, l'Inquisition et la „Sainte Prédication" au début du XIIIe siècle, par E. Delaruelle, Institut Catholique, Toulouse. Egészen rövid (40 soros) és az érthetetlenségig tömörített összefoglalás. Amit e tárgyra vonatkozólag ki lehet belőle venni, az ennyi: a keresztes háború ideológiája 1229-ben a toulousei egyetemet is befolyásolta: magisterei a maguk módján egyben