Századok – 1962

Történeti irodalom - Simon Gyula lásd Ravasz János - Stelling-Michaud; Sven: L’histoire des Universités au Moyen Âge et á la Renaissance au cours des vingt-cinq derniéres années (Ism. Révész Imre) 301

TÖRTÉNETI IRODALOM 301 nehézséget jelentett a nevek írásában az idők folyamán beálló változás). A családok rekonstrukciója után lehetővé vált, hogy tetszőleges időpontban utólagos népszámlálási adatfelvételt rendeljenek el, hiszen a családtagok életkora pontosan ismert és a demográfiai mutatók szinte a maiaknál is pontosabban állapíthatók meg. Ugyanígy használhatók fel a genealógiák is (előfeltételük természetesen a teljesség). S hogy ez sem eredménytelen, azt az bizonyítja, hogy a genfi polgárságnál a születéskorlátozás már a XVIII. század elején kimutatható a genealógiák alapján. A falvak és a genealógiák egész Franciaországra kiterjedő feldolgozása természetesen megoldhatatlan feladat, így felmerült bizonyos reprezentatív felvétel szükségessége. Minden département területéről két minta készül, mely a legnagyobb községek közül tízet, a közepesekből ötöt, a legkisebbekből ismét tízet tartalmaz. A mintaként szolgáló 25 községből a département levéltárának adatai alapján 1670—1800 közötti időben havonta ós évente a legfontosabb demográfiai mutatók dolgozhatók ki, s még a foglalkozásra és származásra (ami különösen a városok esetében fontos) is megfelelő adatokat lehet összeállítani. A módszernek a mi viszonyaink közötti alkalmazhatósága véleményünk szerint olyan kérdés, amelyet fejlődő történeti statisztikánknak komolyan meg kell fontolnia. Glénisson referátuma arra a korszakra vonatkozik, amelyből — gyakorlatilag — nem maradt fenn demográfiai forrás. Az 1950-i párizsi történészkongresszuson négy történész (Cippola, Dhondt, Postán ós Wolf) sürgette a XIV. századi járványok franciaországi kihatására vonatkozó demográfiai kutatások megindítását. A munka ugyanolyan vonalon indult meg mint nálunk: az adólajstromok segítségével. A felmerülő problémák természetesen ugyanazok mint nálunk: hogyan kell a kincstári célokra készült összeírások adatait demográfiai szempontból magyarázni? A források feltárása megtörtént, az értelmezés kidolgozása a jövő feladata. FÜGEDI ERIK SVEN STELLING-MICHAUD: L'HISTOIRE DES UNIVERSITÉS AU MOYEN AGE ET A LA RENAISSANCE AU COURS DES VINGT-CINQ DERNIÈRES ANNÉES (XI. Congrès International des Sciences Historiques. Stockholm 21—28 Août 1960. Rapports I. Histoire des Universités. 97—143. 1.) AZ EGYETEMEK TÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN ÉS A RENESZÁNSZBAN AZ UTÓBBI 25 ÉV FOLYAMÁN Pozitivista jellegű, a kiemelkedően fontos művelődéstörténeti téma társadalmigazdasági gyökereit legföljebb csak mellékesen érintő, de másfelől nagyon hasznos enciklopédikus természetű előadás, amely a ténykérdésekben jól tájékoztat, de még nagyobb szolgálatot tesz a jegyzetekben nyújtott bőséges bibliográfiával, visszanyúlva nemcsak a legutóbbi negyedszázadra, hanem egyes maradandó fontosságú szakmunkák fölemlítésével régebbre is. Általánosabb érdekű mondanivalóira, akármily vázlatosan is, érdemes felfigyelnünk, ama pontok szerint, amelyekben maga a szerző csoportosítja azokat. I. Histoire Interne 1. H. Denifle, G. Kaufmann és F. Paulsen óta, akik letették az alapjait a modern egyetemtörténetírásnak, leginkább csak forráskiadások történtek és részletkutatások folytak ezen a téren. Azonban a H. Raslidall könyvének (The Universities of Europe in the Middle Ages.2 Oxford. 1936) ez a második bővített kiadása sokáig a legmegbízhatóbb és legteljesebb kalauz lesz. A magyar származású Stephen d'Irsay-nak Histoire des Universités françaises et étrangères (I —II. Paris. 1933—35) c. könyvéről Stelling-Michaudnak nincs jó véleménye: hibákkal és hiányokkal van tele szerinte. — 2. Az utolsó negyedszázad folyamán több ezer kiadvány jelent meg az egyetemtörténet részletkérdéseiről, de ezeknek bibliografikus összeállítása legfelső, nemzetközi szinten még nem történt meg. — 3. Még mindig nincs egységes felelet arra a kérdésre, hogy egyetemtörténeti vonatkozásban hol végződik a középkor és hol kezdődik a reneszánsz. A régi „Studium"