Századok – 1962
Történeti irodalom - A Stockholmi Történészkongresszus ókortörténeti előadásai (Ism. Hahn István) 293
TÖRTÉNETI IRODALOM 299 nők, hogy az erőteljesebbé váló társadalomkritika nem csupán a szír ós kopt irodalom sajátja, hanem éppen ekkor erőteljesen érvényesül olyan görög és latin nyelvű, egyházi szerzők munkásságában is, mint Johannes Chrysostomos, Nazianzosi Gergely és a massiliai Salvianus. — Másfelől tudatos népbarát-politikát lát a szerző a Diocletianus óta érvényesülő ún. gazdasági demokratizálódásban, ármaximáló törekvésekben, a városi tömegek ellátását biztosítani akaró intézkedésekben. E sorok írója már néhány évvel ezelőtt ugyanilyen értelemben mutatott rá a késő-ókori falu urbanizálódásának, a falu és város közötti különbségek bizonyos fokú nivellálódásának a nagybirtok elleni paraszti osztályharc különböző formáinak történeti jelentőségére.26 Ha meggondoljuk, hogy a Mazzarino által megfigyelt jelenségek is jórészt a birodalom keleti felén érvényesültek, bennük egyik okát ismerhetjük fel annak az eltérő irányú történelmi fejlődésnek, amely az V. század folyamán a birodalom keleti és nyugati felének sorsát egészen ellentétes módon formálta. 3. Az ókori tárgyú előadások harmadik központi kérdése a római birodalom egyes határterületeinek történetét, valamint a római birodalom és a barbár népek közötti kapcsolatokat ölelte fel. V. Blavatszkij, a moszkvai egyetem tanára összefoglaló előadásában27 a Fekete tenger északi partvidékén fennállott antik államok fejlődését tárgyalta. Magas színvonalú tanulmánya mintegy összegezi a szovjet kutatók eredményeit e terület történetének feltárásában. A tanulmány világosan mutatja a szovjet ókortörténeti kutatás pozitív vonásait. A görög városok történetét nem elszigetelten, hanem a barbár világgal való kapcsolatukban tárgyalja. Bő teret szentel e városok kapcsolatainak a görög, valamint az ún. barbár világgal. Differenciáltan tárgyalja az egyes polisok gazdasági és társadalmi életét, s arra az eredményre jut, hogy Olbia döntően kózműves-kereskedő-város, míg a Fekete tenger északi partvidékének városai, amelyek később alkotórészei lettek a bosporusi királyságnak, elsődlegesen agrárius jellegűek maradtak. E városok gazdasági kapcsolatai az i. е. VI. században elsősorban a kisázsiai ion városok (főként Miletos), valamint Korinthos felé mutatnak, az i. е. V. században Athén szerez vezető szerepet a kézműipari behozatalban és gabona-kivitelben, míg az i. е. IV. század vége óta a barbár hátországgal való kapcsolatok kerültek előtérbe. A szerző különös gondot fordít a Bosporusi királyság kialakulásának és jellegének elemzésére. Ebben az államban látja legteljesebb mértékben megvalósulva a görög polisok -és a barbár hátország (chóra) szimbiózisát. Ilyen értelemben a Bosporusi királyság már a nagy hellénisztikus birodalmak előtt ugyanolyan jellegű — csak a keretében élő barbár népek viszonylagos elmaradottsága következtében kezdetlegesebb — államiságot valósít meg, mint később a Ptolemaiosok és Seleukidák birodalma. Ennek alapján a Bosporusi állam jellegének meghatározására a „protohellenisztikus" állam terminusát javasolja (105.1.). A rabszolgák mozgalmainak illusztrálásához a szaktudományban többszörösen vitatott Prótogenésfelirat (IOSPEI2 32. sz.) tanúságtételét használja fel. Az i. е. IV. századtól kezdve a Bosporusi királyság és kisebb mértékben a többi polis társadalmi fejlődésére a sarmata nemzetségi arisztokráciának a városokba való beköltözése jellemző. így magukon a görög polisokon belül is az etnikum bizonyos barbarizálódása ment végbe, anélkül azonban, hogy ez a görög nyelv kizárólagos hivatalos nyelvként való használatát s a városi kultúra hellénisztikus jellegét korlátozta volna. A görögök és barbárok már korán megindult szerves érintkezésével magyarázható az a tény, hogy a távolabbi északi vidékekről már Hórodotostól kezdve viszonylag megbízható adatok jutottak a görög utazók birtokába. 4. Az Al-Duna mentén kialakult emberi társadalom fejlődésének fővonalait rajzolta meg C. Daicoviciu és 1. Nestor. 28 Referáló jellegű tanulmányuk döntően az utóbbi évtized igen erőteljes román régészeti kutatásaira támaszkodik, s ezeknek a kutatásoknak eredményeit foglalják össze, a szerzők által is elismerten, több szempontból jelenleg csak hipotetikusnak tekinthető képbe. A két főreferátumhoz kapcsolódó korreferátumok29 a Dobrudzsa-vidék hellenisztikus kori településeinek fejlődését, a Duna-vidéki pénzverés történetét, a Kárpát —Duna-medence i. е. I. évezredi etnikumainak a kérdését, valamint a szlávok Balkán-félszigeti bevándorlásának problémáját tárgyalják. Ez utóbbi korreferátum szerzője hipotézisként azt a gondolatot veti fel, hogy a szlávok bevándorlása a" Bahn T. : A kései patrocinium-viszonyok kialakulásának kérdéséhez. Antik Tanulmányok, 1955, 239. kk. 1. 27 W. Blavatsky : Le processus du développement historique et le rôle des états antiques situés au Nord de la Mer Noire. (Rapports, II. 98—116. 1.) и Daicoviciu, С.—Nestor, I. : Die menschliche Gesellschaft an der untern Donau in vor- und nachrömischer Zeit (Rapports, II. 117—142. ].). D.M. Pippidi : Les colonies grecques de la Dobroudja à l'époque hellénistique (Résumés, 75. k. 1.) ; E. Condurachi : L'activité des ateliers monétaires de la région danubienne, uo. 77. k. 1., M. Petrescu-Dîmbovita : populations et civilisations de l'espace Carpatho-Danubien . .. (uo. 78. k. 1.), G. Labuda : Die Einwanderung der Slawen auf den Balkan im. 6—7. Jrh. (uo. 80. kk. 1.).
