Századok – 1962
Történeti irodalom - Széchenyi az újabb külföldi irodalomban (Ism. Kosáry Domokos) 275
278 TÖRTÉNETI IRODALOM 278 dik a különbség a két Széchenyi: apa és fiú között, és mindkettő úgy jelenik meg, mint a XIX. század eleji vallási és politikai romantika képviselője. Széchenyinek ez a politikai romantikából származtatása persze a Három Nemzedék, vagyis kereken négy évtized óta korántsem új, ós nem is egyféleképpen, nem is pusztán a Steinacker által képviselt irányzatnál kerül alkalmazásra. Az ellenforradalmi korszakban magyar szerzők rendszerint ezt vitték külföldre.10 Széchenyi munkái, sőt nagyrészt németül írt naplói azonban már akkoriban, addig is rendelkezésére álltak külföldi kutatóknak, amíg újabb történetírásunk le nem számolt ezzel az elképzeléssel.11 A Hitel és a Bentham-féle Book of Fallacies kapcsolatára már az 1930-as kiadás bevezetőjében világosan utalt Iványi Grünwald Béla,12 Steinacker azonban ma is kétségbevonja, hogy Széchenyi közelebbről használta a külföldi liberális irodalmat. Szerinte csak az angol „szellemi atmoszférából" szedett magára némi benthamista nézeteket, és felfogása „a legtöbbet az apai házban uralkodó katolikus romantika szellemének köszönheti", vagyis a Hofbauer-féle vallásos körnek, amelynek misztikájában a világgal s részben önmagával meghasonlott Széchenyi Ferenc próbált öregkorában menedéket találni. Pedig Szekfüis csak addig ment, hogy Széchenyi itt „megismerkedett a katolikus romantika költőivel és gondolkodóival, anélkül azonban, hogy ezek akkor vagy később is rája komolyebb hatást gyakoroltak volna"..13 A naplók azonban ennél többet is mondanak: Széchenyi alapjában véve idegenül állt szemben ezzel a romantikával. Apja magatartását odaadó fiúi szeretete ellenére fájdalmasan hiábavalónak, gyengeségnek érezte. A népek ifjú- és öregkorának gondolatát, mint fiatalkori jegyzeteiből kiderül, Rousseau Contrat social-jábóí vette;14 s akit ugyanakkor (bár fenntartásokkal) olvasott: néha még Voltaire iróniája is felbukkan nála utóbb. Nem tudhatjuk, mit mondott volna Széchenyi olyasmire, hogy ő tulajdonképpen Novalis kék virágját kereste az al-dunai sziklák és maláriás mocsarak között — félünk: valami igen drasztikusai —, azt azonban bárki olvashatja, minő lenéző gúnnyal írt, már kezdő éveiben, a múltba forduló politikai romantika azon szerzőiről, akikhez állítólag oly buzgón járt iskolába. 1820-ban franciaellenes német verseket olvasva „teutonische Eigendünkelheit"-et vél bennük fölfedezni, és haragosan írja, hogy ilyenkor szinte látja, mint rohamozza meg „Gentz úr, Friedrich Schlegel úr, Adam Müller ... és még vagy húsz hasonló vitéz" a régi francia gárda egyetlen katonáját, akiben (szerinte) több emberség ós igazságérzet lakik, mint száz „porosz legényben" (preussische Burschen).16 Hogy Széchenyi elfogult? Annyi bizonyos, hogy nem a politikai romantikusok javára. Széchenyi e szerzőket személyesen ismerte, de ha átvizsgáljuk Schlegel írásait16 és Adam Müller1'' teokratikus államtanát meg „romantikus" gazdasági programját, amely a mezőgazdaság „racionális", kapitalista irányú átalakítását, az ipart vagy Adam Smith eszméit mind sorban elítélve, makacsul a múlt, a feudalizmus felé fordul, akkor aligha próbáljuk többé a Hitel, Világ és Stádium szerzőjének célkitűzéseit a politikai romantikából származtatni. Egyébként az ifjú Széchenyi a francia romantikusokról is tiszteletlenül nyilatkozik: Joseph de Maistre művét olvasva megjegyzi, hogy „sok ostobaságot" talált benne,18 majd hozzáteszi: „Mein ganzer Sinn ist jetzt America", — vagyis annál inkább Amerikára gondol, amelyet akkoriban, mint a feudális és gyarmati korlátok alól szabadult ország távoli példáját, szeretett volna személyesen megismerni. Amikor pedig 1822-ben Londonban a Génie du Christianisme illusztris szerzőjével (Franciaország akkori követével) találkozik, igen hidegen ír róla:19 Chateaubriand az ő szemében főleg az ügyetlen diplomaták egyike. 10 Vö. E. Mályusz : Széchenyi. Kny. 0. R. Rohden—ff. Ostrogorsky : Menschen, die Geschichte machten. III. 1931. 182—186. 1. 11 A marxista szerzők közül először Szigeti József mutatott rá arra, hogy Széchenyi nem azonos a politikai romantikusokkal, és hogy az utóbbiak közt egy sem akadt, aki úgy elismerte volna az angol és francia polgári forradalom szükségszerűségét és előrevivő szerepét, mint Széchenyi a Hitelben: A magyar szellemtörténet bírálatához. Filozófiai Évkönyv I. Bpest. 1952, 107—169. 1. " Iványi-Grünwald Béla : Gr. Széchenyi István: Hitel. Bpest, 1930. 104. sk. I.; az Adam Miiller-féle gazdasági romantikáról uo. 28. 1. 11 Szekfü Gyula : A mai Széchenyi. Bpest. 1935. 6. 1. " Viszota Gyula : Gr. Széchenyi István naplói (a továbbiakban: Naplók) I. Bpest. 1925. 629—630. 1. Nápolyi bejegyzés, 1819 június. Itt nevezi a Nápolyba látogató bécsi udvart, Metternichestől és császárostól együtt vándorszínésztruppnak. 15 Naplók. II. Bpest. 1926. 100. 1. " C. Enders : Friedrich Schlegel. Die Quellen seines Wesens und Werdens. Lipcse. 1913. — H. Brunschwig : La crise de l'État prussien. Paris. 1947. 17 R. Aris : Die Staatslehre Adam Müllers in ihrem Verhältnis zur deutschen Bomantik. Tübingen. 1929. —J. Baxa : Adam Müller. Jena. 1930. — Jellemző, hogy az A. Müller iskolájához tartozó Franz 'v. Baader már 1814-ben szent szövetséget javasolt az osztrák császárnak, a porosz királynak és a cárnak; vö. Hildegard Schraeder : Die dritte Koalition und die Heilige Allianz. Königsberg—Berlin. 1934. 65. 1. 11 1821. okt. 17: „viel dummes Zeug gefunden". Naplók. II. 213. 1. »• Naplók. II. 300—301. 1.
